Krisztus születése

    „Krisztus születik, dicsőítsétek!”
    Ezekkel a szavakkal kezdte egyik legismertebb szentbeszédét Nagy Szent Gergely pápa mintegy tizenhat évszázaddal ezelőtt, de a felszólítás a mai napig semmit sem vesztett fontosságából, igazi üzenetéből. Újra és újra megfogalmazódik ugyanis bennünk a kérdés, hogy milyen fontossággal bír számunkra Krisztus születése, hogyan fogadjuk a mennyből hozzánk érkező Krisztust, hogyan tudjuk életünkkel megdicsőíteni Krisztust?
    Azáltal, hogy Isten Fia kétezer évvel ezelőtt megtestesült, mi az Atya Isten fiaivá és Krisztus testvéreivé lettünk. Isten testet öltött, hogy közelíthessen hozzánk és megmutassa: nem létezik szakadék, mely elválasztaná Istent és az embert, hogy Isten és az ember találkozása előtt nem lehet leküzdhetetlen akadály, hogy ők egymás előtt, szemtől szembe állnak.
    Ez a találkozás a szívünkben megy végbe. Ezért a találkozásért jött el az Úr kétezer évvel ezelőtt, és élte le földi életét: megszületett Betlehemben, Egyiptomba menekült, visszatért Názáretbe, felnevelkedett Mária és József mellett, elindult az Evangélium hirdetésére, bejárta Galileát és Júdeát, hirdette Isten Országát, elszenvedte a kereszthalált, feltámadt és a mennybe ment.
Ennek a találkozásnak köszönve ledőlt az a fal, mely a bűnnek köszönve állt Isten és az ember közé.  
    Krisztus megtestesülésekor Isten felvette a mi emberi természetünket, és nekünk ajándékozta a maga istenségét. Ezt a gondolatot fogalmazta meg Lyoni Szent Irénéusz is, amikor így írt: „Az Isten Fia az Ember Fiává lett, hogy az emberek gyermekeit Isten gyermekeivé tegye”.
    Ez a kétezer évvel ezelőtti esemény nemcsak egyszeri születés, hanem újra és újra lejátszódó valóság a szívünkben. Ahogyan az éj mélységes csendjében az isteni Ige testet öltött a földön, ugyanígy ölt testet lelkünk mélységes csendjében is, ott, ahol elhallgat az értelem, ahol elfogynak a szavak.
    Amilyen ismeretlenül és felismerhetetlenül született meg Jézus a földön, ugyanilyen csendben és mások számára észrevétlenül születik meg Krisztus az emberi lelkekben, hogy megújítva egész életüket, a hitetlenekből hívők, a bűnösökből szentek legyenek.
    Legyen Jézus születésének napja annak az ünnepe, hogy Krisztus megszületik a szívünkben, és mi újjászületünk Krisztusban! Csendesedjünk el a világ számára, hogy lelkünkben megszülessen Isten Igéje, hogy betöltsön bennünket az ő istensége, világossága és szentsége!

Morvai Matild