Cirokbankett

    A mindennapi életünk során, nem egyszer, hanem többször is kezünkbe vesszük a seprűt.
    A cirokseprő szépen, gondosan meg van kötve, hogy ne essék szét, hanem tudjunk vele söpörni. Seprés közben lehetséges, hogy a rosszalkodó cica vagy kutyus is kap belőle, mivel erre is alkalmas eszköz. Hiszem, hogy sokan csak a kezükbe veszik és használják nem is gondolva arra, hogy az a mi vidékünkön termett, itt készítették. Törökfalun és Völgyparton az elmúlt tíz év leforgása alatt szaporodott el e növény termesztése és nem is kis területen. Ahhoz, hogy a földbe elültetett mag fejlődjön, jó időjárásra van szükség. Ha minden jól megy, akkor a szedésnél már több kézre is szükség van nem csak leszedni, hanem kazalba is kell rakni azt. Ha azonnal nem viszik el a felvásárlók, akkor sor kerül majd a fésülésére, alkalom adtán. Az elmúlt év során rengeteg cirkot termeltek felénk a termelők, és sok dolgos kézre volt szükség annak leszedéséhez. De nem csak dolgoztak hanem ünnepeltek is a termelők és a munkások a szezon végeztével. Beszélgető társam a törökfalui Jaramazov Erzsébet, Mama, aki a cirokbanda és a cirok bankett főszervezője.

Jaramazov Erzsébet – Mama

    – Az idén a cirokszedés hosszan eltartott, mivel az időjárás beleszólt de sok cirok is volt területileg. Hány éve végzik ezt a szezonos munkát?
    Több mint tíz éve van errefelé cirok, de most az elmúlt két-három évben nagyon sokat leszedtünk. Az idén különösen sok cirok volt a mi vidékünkön. Öt éve én vagyok a bandagazda a szezonos munkában, mivel a tata megbetegedett és meghalt. Az idén kb. hatvan személynek voltam a bandagazdája, és pedig törökfalui, völgyparti és kavillói munkásoknak. A cirok szedés könnyebb mint a kukorica törés. Itt leszedjük és kévébe rakjuk majd a teherautó megrakása után befejeződik a munkánk. A kukoricát törni, rakni, a szárat vágni majd kúpozni kell, és ezért is több vele a munka. Nem halad az ember vele. A cirkot most még kézzel szedik, ezért is főszezonos munka, míg a kukoricát inkább gépekkel szedik, ott már kevés a kézi munka. Az idén augusztus 16.-án kezdtük meg a szezont és októberben is tartott még a cirokszedés.
    – Az idén kinél szedték a cirkot?
    Hát nem csak Törökfalun és Völgyparton, hanem a tornyosi határban, valamint Keviben is dolgoztunk. Itt Törökfalun a következő gazdáknál szedtük le a cirkot: Csúzdi Ferdinánd, Horvát Antal, Bálint Jenő, Kocsis Ferenc, Solymosi Miklós, Bakos Antal, Resócki Norbert, Kalmár Rudolf, Bálint Arnold, Kecskeméti Róbert, Apró Rudolfnál és Berta Imrénél. Völgyparton Gajdos Tibornál, Tornyoson Balog Tibornál, valamint Keviben Szűgyi Dezsőnél. A leszedett cirok területe több mint 100 hold volt, amit a mi bandánk szedett le.

A rotyogó babpaprikás

    – Az elmúlt évek során is volt banket a sikeres munkák elvégezte után. Az idén ez hogyan sikerült?
    Az idén október 9-én volt megtartva a cirok bankett  itt nálunk az udvarban ahol sátort állítottunk. Az elmúlt évek során is itt ünnepeltük meg. A gazdákkal együtt kb. nyolcvanan voltunk ezen a mulatságon. Mindenki jött segíteni a sátort felállítani, kidíszíteni valamint a főzést és a tálalást is közösen, közjóban csináltuk. A sátor cirokkal volt kidíszítve, de még volt, aki saját magát is kidíszítette cirokkal a mulatság kedvéért. Kora délelőtt megérkezett Gulyás Géza fogatos kocsijával ami már fel volt díszítve, majd Ilánkovityék autóval utánfutón hozták a kecskéjüket is. Bicskei Csaba kollegájával a mulatós zenei aláfestést szolgáltatta számunkra, valamint várták a vendégeket, azaz mindannyiunkat. Miután mindenki megérkezett, felvonultunk a faluban, mint farsangkor szokás. A buli folytatódott a felvonulás után, és hajnali kettőig tartott. A fő menü babpaprikás volt, két üsttel is főztek belőle. Ezt is, és az italokat is közjóban adtuk össze, mi a munkások, és a gazdák.
    – Tehát jól múlott el a mulatság?
    Igen, jól múlott a mulatság, csak az idén az időjárás beleszólt az előtte való napokba, azaz esett az eső, és hideg volt, de mégis jól mulattunk és jól éreztük magunkat. Mulatozással, tánccal és viccelődéssel töltöttük el az egész ünnepséget melyen a gazdák és a munkások együtt ünnepelték meg a cirokszedés sikeres befejeztét. Az elmúlt évek során a bandagazdát is meg szokták ajándékozni az ő külön fáradozásáért. Az idén egy csillárral és egy ambaszádor-takaróval ajándékoztak meg a munkások. Az elmúlt években rádiót és mobiltelefont kaptam. Ez nagyon jó érzés számomra, hogy a munkámat értékelik s még ezt emlékkel is tetőzik, hogy mindég emlékezzek rájuk.

    Én is magával együtt örülök ennek az ünnepségnek mely már hagyománnyá vált, és remélem, Isten is úgy akarja, még sokáig szervezni fogja a cirokszedést, meg hát ugyebár a cirok bankettot is, mely az egész munkának a csúcsa. Továbbra is jó egészséget és sok jót kívánok és köszönöm, hogy megosztotta mindezt velem és az olvasókkal is.

Molnár József