Nyelvi figyelő
Nyelvi tanácsadás

    Jártunkban, keltünkben újabban egyre többször találkozhatunk magyar nyelvű feliratokkal, kiírásokkal, plakátokkal és még sok más egyéb írásos anyaggal. Maga a tény igen örvendetes, az azonban már nem annyira, hogy ezek a szövegek gyakran nem követik a magyar helyesírás szabályait, sőt, olykor elég talányos, mit is akarnak mondani. Újvidék felé autózva egy pillanatra megütötte a szemem a következő felirat: „csovek”. Mi lehet ez? Nem hagyott nyugodni a kérdés, és visszafelé addig figyeltem az utat, amíg ismét meg nem láttam. Akkor derült ki, hogy csövekről van szó, csak épp lekopott (vagy eredetileg sem volt ott?) a két pont az ö tetejéről. A szövegkörnyezetből még az is kiderült, hogy ezen a helyen „rosz vas” is kapható – így, egy sz-szel. De olvastam már komoly szövegben olyan mondatot is, amelyben a „kóbor kutyák és macskák ártalmatlan megsemmisítéséről” esett szó (vajon kinek ártalmatlan? A kutyának és a macskának biztos nem!), máshol a „tollasbaromfi” tartás szabályait fejtegették komolyan (milyen a toll nélküli baromfi?) Vagy más példa: egy újságcikkben, mely Az égigérő fa c. mesejátékról szólt, a mesejáték címét így írták:
    „Az ég-igérő fa” – ez utóbbi a számítógépes szerkesztés bosszantó következménye is lehet.
    Nagyon sok példát lehetne felhozni az ilyen esetekre. Hol mosolygunk, hol bosszankodunk, mikor hogy, ha ilyen feliratokat, szövegeket látunk. Felmerül azonban a kérdés, hogy nem lehetne mindjárt helyesen? Mi az oka, hogy oly sokszor nem sikerül a megfelelő megfogalmazást, a helyes szóalakot, a nyelv szabályainak megfelelő írásmódot alkalmazni?
    Szemmel látható, hogy nem a jó szándék hiányáról van szó. Az sem valószínű, hogy belátható időn belül mindenki tisztában lesz a magyar helyesírás rejtelmeivel, és azt sem hiszem, hogy az lenne a megoldás, ha véget nem érően soroljuk, hogy mi mindent nem tudunk helyesen írni, mondani, megfogalmazni. Természetesen meg kell ragadni a nyelvi ismeretterjesztés minden lehetőségét, el kell érni, hogy törekedjünk a nyelvi igényességre, de szerintem a kiírások, feliratok és hasonló szövegek esetében talán egy nyelvi tanácsadó szolgálat megindítása vezetne a legtöbb kézzelfogható eredményre. Ha lenne egy olyan szolgáltatás, lehetőség, ahová bátran lehetne fordulni egy-egy bizonytalan nyelvi kérdés, egy-egy helyesírási probléma, vagy akár egy-egy bonyolultabb szöveg helyes, szabatos megfogalmazása ügyében, feltevésem szerint nagy hasznunkra volna a nyelvhelyesség ügyében. A mai internetes világban az információk igen gyorsan eljutnak egymáshoz, akár ilyen formában is – de más, hagyományosabb módon, telefonon, levélben is – érdemes lenne beindítani egy ilyen szolgálatot. A környező országokban már működnek efféle irodák, ésszerű lenne nekünk is ilyen irányban lépéseket tenni.

Hódi Éva