Mit tudunk a mézről?
MÉZÉDES RIPORT KARÁCSONYRA

• November utolsó napján megtartották Adán, az Első Helyi Közösség nagytermében a sokadik méhészeti kiállítást, amelyik az összes eddigi közül a legszerényebb volt. Mégis, a legkitartóbb kiállítók és a legkitartóbb nézők – köztük én is – megjelentek, és nem sokat csalódtunk, sőt! Láttunk, hallottunk, tanultunk érdekes dolgokat és még mézet is kóstolgat(hat)tunk.

    Miután Ljiljana Vlanikolin, a Zöld Sziget Ökológiai Moz­galom titkára meg­nyitotta a kiállítást, Tóth László, a mozgalom elnöke pedig felolvasta köszöntő beszédét, a fiatal kiállító méhészházaspárhoz, Ábrahámékhoz szegődtem, mert sejtettem, hogy lesz egy ér­dekes történetük, amit elmondhatnak nekem, rajtam keresztül pedig minden kedves olvasónak.
A bemutatkozással kezdtük.
    – Ábrahám József vagyok – kezdte fiatal méhész barátunk, – ő meg a feleségem! – mutatott a mellette lévő kedves hölgyre, Ábrahám, született Öreg Magdolnára. – Én törökkanizsai vagyok, nejem pedig péterrévei. Miután 2005-ben összeházasodtunk, Adán telepedtünk le. És mint ahogy lenni szokott, vettünk egy házat, apám fizette ki a felét, apósom pedig a másik felét és azóta itt a JNH utcában lakunk.

Ábrahám Magdolna és József mézkollekciójukkal

    Sejtésem szerint érdekesen indult a méhészkedésük...
    – Örülök a felvetésnek, mert eltalálta – mondja József. – Nem akartunk mi méhészkedni, hanem 1996-ban egyik nap Törökkanizsán traktorral mentünk ki a határba szalmáért és egyszer csak megláttuk, hogy egy raj méhe igyekszik letelepedni a kanális partjára. Olyan vízmosás volt ott vagy valami rókalyuk lehetett, a méhek meg igyekeztek be a lyukba. Mi ott is hagytuk őket, gondoltuk, majd lesz velük valami.
    Megraktuk a kocsit szalmával, a nap meg már ment lefelé, és ahogy ültünk a szalma tetején és néztünk lefelé, láttuk, hogy a méhek már megint szállnak egy helyre lefelé. Ez egy másik raj volt és egy napraforgófejre telepedtek. Egy nap alatt hát két rajt láttunk.
    Nem hagyott bennünket nyugton a gondolat, másnap kimentünk értük, leszedtük őket a napraforgófejről és mivel nem volt kaptárunk, egy papírdobozba tettük őket. Eltelt egy hét is, néztük őket és a papírdoboz teteje már kezdett besüppedni.
    – Hű haj, itt valami történt! Elhívtuk Paulik Károly méhészt, a körösztapámat, aki mindjárt hozott magával egy kaptárt is. Hát, most vegyük ki őket a dobozból! Már be voltak építve a lépek, húzták lefelé a doboz tetejét. Dolgoztak a méhek, volt ott már méz is. No, csakhamar átraktuk őket a kaptárba, a kanális-parti rajért pedig két hónapra rá mentünk ki. Azokat már ásni kellett, hisz akkorra már egy teljes család lett. Ott is voltak lépek, ezeket is kaptárba raktuk, a méhek beszálltak utánuk a kaptárba és a helyére tettük. Hát így kezdtünk méhészkedni Törökkanizsán.
    A méhek meg dolgoztak, szaporodtak…
    – 96-ban két rajjal kezdtük, 97-ben ebből csináltunk ötöt. 98-ban vásároltunk Pintér Dezsőtől Adán 8 rajt, így lett 13 család és aztán már saját magunk szaporítottuk őket és már 93 családig jutottunk. 2005-ben elvettem feleségül Öreg Magdolnát, Adán telepedtünk le és akkor már 103 család méhénk volt a bátyámmal közösen.
    Ez úgy lett elosztva, hogy elvittük őket Palicsra akácra, és amikor vittük volna haza apukám azt mondta, az első két kaptár az enyém, a második kettő a bátyámé, és így tovább. Így pakoltuk az egyik pótkocsira ezt, a másikra meg azt. Én elhoztam Adára az én részem, a bátyám meg vitte az övét Törökkanizsára. Akkor nekem lett 50, most meg van 60 család méh, a bátyámnak meg már megint 100 van. Én tartom a 60-at, mert mással is foglalkozunk.
    Mire hajtanak, amikor kezdődik az idény?
    – Mióta biodízelt készítenek, elkezdték újra nagyban termeszteni a repcét és ide a Halász József birtokhoz, a November 29-re megyünk először az évben, amikor annak május elején vége van, akkor megyünk Palicsra akácra, azt ott kipörgetjük és megvárjuk a selyemkóró – vagy ahogy mi mondjuk, a vaddohány – virágzását, aztán onnan jövünk a napraforgó-virágzásra. Ez vagy a bánáti részen, Csóka, Egyházaskér-Verbica közelében, vagy Adán, esetleg Péterrévén van, arra vándorolunk.
    Utána hazahozzuk a JNH 27-be és itt telelnek át a méheink. Aki a futballpálya felé sétál, az fölfelé nézve hátulról láthatja is a méhészkocsinkat.
    A méhészfeleségnek mi a feladata?
    – Én pörgetni szoktam – mondja Magdolna, – így segítek a férjemnek. A pörgető karját tekerem, mert még kézzel hajtós pörgetőnk van. Meg be szokott segíteni az anyósom, vagy anyukám födelezni és így szoktunk elvégezni.
    Hogy állnak a haszonnal?
    – Szívesen beszélünk erről is – mondja József. – Ritka eset az, hogy egy évben 15 kg alatt pörget az ember családonként, úgyhogy inkább 15-30 kg-ot lehet mondani. Az én 50 családos méhészetem átlaga 25 kg családonként és ez már összesen egy tonnán felüli méz. Ezt a mai napon is 220 dinárért el lehet adni nagyban, de most nagyon megy fel az ára, 250 dinárét adjuk kilóját a piacon, de ennyiért már nem érdemes palackozni, azt csak a hűséges vevők miatt csináljuk. Az üzletekben drágább, a szupermarketben is itt Adán a legolcsóbb méz már 350 dinár, de a piacon is fel fog menni 300 dinárra.
    Lehet ebből jövedelmet csinálni, csak az a gond, hogy egyedül erre támaszkodni nagyon veszélyes, mert sok betegsége van a méhnek. Most például az eltűnéses betegség uralkodik, hisz annyira vegyszerezik, csávázzák a magokat, meg permeteznek, hogy a méhek meg egyszerűen eltűnnek. Ez a jelenség még nincs pontosan feltárva, de most hallottam olyat, hogy Topolya környékén egy 200 családos méhészetben már csak 20 család méhe maradt. Mi is megejtünk minden védekezést, és hál‘ Istennek, nekünk most nincs problémánk, de tavalyelőtt 8 család úgy elment, hogy semmi nyoma sem maradt.

Nincs olyan ember a földön, aki ne ismerné a méhet, de ha megkérdeznénk, ki mit tud róla, a legtöbben azt mondanák, hogy szorgalmas, mézet termel, meg hogy csíp.     Ha egy kicsit részletesebben utánanézünk, megtudjuk, hogy a rovarok nagy családjába tartozik, amelyben félmilliónál is több fajt ismerünk, közülük 70 000 faj hártyásszárnyú, mint a méh, akik bizony arról is nevezetesek, hogy a nőstényeknek fegyverül használt fullánkjuk van.     Számunkra azonban a hasznosságukról ismertebbek, arról, hogy mézet termelnek, meg virágról-virágra való röptükkel beporozzák (megtermékenyítik) a gyümölcsfák és számta­lan más gazdasági növény virágjait.     A méz értékes táplálék. Nevezetes jó tulajdonságai:     1. Nagy a kalóriaértéke. Ugyanannyi súlyú méz ötször annyi kalóriát ad, mint a tej, háromszor annyit, mint a hús, és kétszer annyit, mint a tojás.     2. Gyorsan felszívódik a szervezetbe.     3. A bél működésére kedvező.     4. Fokozza vér piros festékanyagának, a hemoglobinnak a mennyiségét, ami a test oxigénnel való ellátását biztosítja.     5. Növeli az izmok munkaképességét.     6. Táplálja a szívet.     7. Jó hatású a gyermekek fejlődésére.     A mézet gyermekeknek, sportolóknak, gyenge szívűeknek, betegségből lábadozóknak az orvosok is ajánlják, de az egészséges embereknek is hasznos. A mézet tejben, kávéban cukorhoz hasonlóan lehet használni. A mézes sütemény tovább marad puha, mint a cukros. Nem igaz, hogy a méz rontja a fogat, és a mézet tejben, ká­véban, teában is lehet fogyasztani.

    Mivel foglalkoznak még?
    – Az idei évben szerintem a mezőgazdaság nagyon jövedelmező volt, jó ára volt a napraforgónak, most meg a kukoricának is nagyon jó az ára. Szerintem a parasztok most nem sírnak, mert apósomék is parasztok, tudjuk mi a helyzet. Meg a méhészet a nagyon jövedelmezett az idén. Meg ott jó, ahol állami szektorban dolgoznak az emberek, szerintem ez a három ágazat a legjövedelmezőbb!
    – Nekem kertészmérnöki diplomám van – mondja Magdolna. – Először egy kisebb fóliasátrat készítettünk, aztán vettünk egy nagyobbat és virágkertészettel foglalkozok. Tavasztól kezdve egészen őszig, a krizantémig van vágott virágunk, és ez megy a méhészet mellett.
    A földművelésben meg ipari paprikát termesztünk, úgyhogy mi három ágazatban tevékenykedünk egyszerre. A paprikát nagyban adjuk el, a méz egy részét szintén nagyban, a másikat meg a piacon, akárcsak a vágott virágot.
    Lehet mondani, hogy most már meggyökeresedett adaiak?
    – Lehet, – feleli József, – most már biztosan itt maradunk, hisz itt van mindenünk, amit összehoztunk. Csak gyerek nincs még, de rajta vagyunk, most az a legfőbb cél. Aztán tervezzük egy második méhészkocsi beszerzését, vagy elkészítését is, és bővíteni kívánjuk a méhészetet. Van ebből annyi haszon, hogy érdemes vele foglalkozni, csak az a baj, hogy a fiatalok között nincs utánpótlás. Mindenki irodai munkára igyekszik, pedig emez is kifizetődő és hát fizikai munkát is végeznie kell valakinek. Nemde?

    Ábrahámék hetente ott állnak az adai piacon és mosolyogva kínálják áruikat, de látni őket minden méhészeti megmozduláson is. Nemcsak eredeti, tiszta mézet árusítanak, hanem mézkóstolóra is meghívnak külön magyarázattal, sőt bemutatják a régi és új méhészeti eszközöket is, amiből nagyon sokat lehet tanulni. Ilyenkor eszünkbe juthatnak a régi parasztházak a maguk 5-6 kaptárjával és az ügyeskedő, méhészkedő gazdával, vagy háziasszonnyal…

Szöveg és képek: Király János