FIATALOK ÍRJÁK

Egyedülálló gyűjtemény

    Riportalanyom Tóth László, akit Adán mindenki úgy ismer: Laci bácsi, a madarász. A környezetvédő mozgalomban ismertem meg. Sokat hallottam a gyűjteményéről, és mivel engem is érdekel a természet, megkértem hogy mutassa meg.
    – Miket gyűjt?
    – Főleg lepkéket, de vannak preparált madaraim, fészkek és különféle kifújt tojásaim is.
    – Hány éve gyűjti őket?
    – Már nagyon régóta. Nagyjából 40–45 éve.
    – Hány preparátuma van?
    – Madárból kb. 170 fajta, tojásból 140 fajta valamint rovarokból 3000 példány, de azt, hogy hány fajta, nem tudom.
    – Mennyi időt szentel nekik?
    – Csak a szabadidőmben tudok ezzel foglalkozni. Sok időt kell velük tölteni, és járni a természetet. A lepkéket a meleg évszakokban gyűjtöm össze, zacskókban őrzöm és mikor a téli hónapokban van rá időm, akkor preparálom és rendszerezem őket. Legtöbbször este csinálom, mikor nyugalom van.
    – Melyik a kedvenc lepke- illetve madárfaja?
    – Az én kedvenc madárfajaim a vízimadarak közül kerülnek ki: a gulipán és a gólyatöcs.
    – Mivel jár az elhelyezésük?
    – Nagyon vigyázni kell a kártevőkkel szemben. Mint például a molyok, a múzeumbogarak és az egerek. A molyok a kitömött madarakba fúrják be magukat, és ott kihullik a madár tolla. A múzeumbogár a rovarokra veszélyes, mert megeszi őket, az egér pedig mindent megrág. A levegő magas páratartalma és az erős fény is árthat nekik.
    – Hogyan védekezik ezek ellen?
    – Először is naptól védett helyen kell tartani, ahol légmentesen le kell zárni, hogy ne tudjon bejutni semmi. A doboz egyik sarkába szoktam tenni egy kevés naftalint, hogy ha valami élősködő bejut, akkor mindenféleképp pusztuljon el.
    – A jövőben van-e valami mód a tárolásukra?
    – Igen van. Egy múzeumot tervezünk létrehozni, és ott mindenki megnézhetné a gyűjteményt.
    – Milyen területekről gyűjtötte be őket?
    – Főleg a mi vidékünkről, de a világ minden tájáról vannak, többnyire madarak.
    Még az északi sarkról is.
    – Van-e valami ritkaság, és amire büszke?
    – Van. Ritka pl. a vörhenyes pacsirta és a sarkantyús sármány. Olyan is van, ami a 90-es években még volt, de ma már nem, vagy csak nehezen tudunk rábukkanni.
    – Mennyit ér a gyűjteménye?
    – Eszmei értéke igen-igen magas. Pénzben nehéz lenne meghatározni, de eladni nem szeretném. Szerintem nem is szabad.
    Tetszett ez a gyűjtemény. Meglepett, hogy olyan különlegességeket is látok, mint a szürkelepke Peruból, a krózuslepke Dél-Amerikából és a madárlepke Borneóról és Szumátráról – nappali lepkék, valamint az atlasz lepke Indonéziából és az Indiai holdaslepke – éjjeli lepkék. Remélem, létrejön az adai múzeum és méltó helyre kerül a gyűjtemény.

Bozsóki Andor 6. e., Ada

---

A karácsony lényege

    Este fél kilenc van, és valami eszembe jut. Nem egy hely, nem egy emlékmű, nem egy személy, akiről írni lehetne. Ez nem kézzelfogható. Egyre közeledik az, amire titkon egész évben várok. Ez a karácsony. Karácsony egyszer van egy évben. Lehet, hogy éppen ezért olyan csodálatos. Már önmagában a tél is különleges, hiszen egész évben csak akkor esik a hó. A karácsony „szelleme” is ebben rejlik. Manapság az emberek többségének abból áll a karácsony, hogy minél nagyobb legyen a fenyőfa, rajta minél nagyobb és feltűnőbb díszekkel és alatta halmokban álljanak a szépen becsomagolt ajándékok. Az emberek egy héten át mindennap órák hosszat rohangálnak egyik boltból a másikba, hogy megvegyék az ajándékot. A karácsony „szelleme akkor is él, ha a fenyőfa nem ér fel a plafonig, azonban a fa mit sem ér a rengeteg dísszel, ha nem járja át a SZERETET. Büszkén mondhatom ezek után, hogy én már rájöttem a karácsony igazi értelmére: közelebb hozza egymáshoz a családokat, az embereket egy különleges kapoccsal. A karácsony valódi lényege egy érzés, melyet senki nem vehet el tőlünk. A szeretetremény egy jobb világ felé.