Tények és tévhitek
Van-e tartós megoldás a kóbor állatok eltüntetésére?

    Már néhány alkalommal írtam újságunk hasábjain a kóbor állatok (kutyák, macskák) által hordozott veszélyekről, amelyek támadásokban és különböző betegségek terjesztésében nyilvánulnak meg. Az igazat megvallva, eddig meg voltam győződve róla, hogy a december környékén megszaporodott kóbor állatok a felelőtlen gazdák miatt vannak az utcán, mert egyszerűen kicsapják a szerencsétleneket, hogy ne kelljen a védőoltásra költeni.

Ez az én kedvencem!

    Dr. Szőke István moholi állatorvossal folytatott beszélgetésünk meggyőzött arról, hogy bár a felelősség a házi kedvencek gazdáié, mégsem az ilyen súlyos nemtörődömség az oka.
    Arról van szó, ugyanis, hogy az állatvilágban maga a párzás nem érzelmi alapokon történik, tehát nincsen szerelem, hanem ez tulajdonképpen a fajfenntartási ösztönnek a megnyilvánulása, amely sok esetben erősebb, mint az életösztön. Ez azt jelenti, hogy az állatok sokszor a saját életüket kockáztatják azért, hogy magát a fajt fenntartsák tehát, hogy párosodjanak, és utódokat nemzzenek. Ilyenkor történik meg, hogy a szuka, amikor tüzel, heves izgalomba kerül, és a párzás lehetőségéért képes akár egy-két méteres kerítésen is átmászni és elszökni otthonról. Az ivarzó szuka szaga pedig annyira erős, hogy teljesen bebolondítja a környékbeli kan kutyákat, és ezért azok is képesek elszökni. Napokig étlen-szomjan, szinte önkívületi állapotban követik a szukát, hogy párosodjanak vele. Ilyenkor nem ritka a vérre menő verekedés sem a kanok között, másrészt pedig olyan messzire keveredhetnek a gazditól, hogy később nem tudnak hazatalálni. Egy idő után megjelenik az éhség, ilyenkor ezekből a kutyákból előtör az ősi ösztön, vadászni kezdenek, agresszívakká válnak, és sok esetben megtámadják a járókelőket, a gyerekeket, a kerékpározókat, és ezáltal közvetlen veszélyt jelentenek a környezetükre.
    Mi lehet erre a megoldás, ha tudjuk, hogy az elmúlt 5 évben betiltották a kóbor állatok kilövését, mérgezését, tehát képzett sintérszolgálatra van szükség, hogy ezeket az állatokat begyűjtsék. Mindez annyira megnehezíti ezt a munkát és a kóbor állatok eltüntetését, hogy meglehetősen nagy anyagi terheket ró az önkormányzatokra, nem beszélve arról, hogy egy ilyen szolgálatnak a fenntartása szintén költséges. A kóbor állatok befogadására kialakított menhelyek fenntartása is sokba kerül, és ennek ellenére, ezek az intézkedések nem elégségesek. Ugyanis, ahogy tapasztalhatjuk, a kóbor állatokból egyre több van községünk utcáin. Itt bezárul a bűvös kör, és az illetékesek nem tudnak mit tenni.
    Erre a problémára azonban van megoldás. Amiről beszélünk, az az állatorvoslásnak egy olyan vetülete, amely még a környékünkön nincs elterjedve, viszont Európában és az Egyesült Államokban az efféle már rutinszolgáltatásnak számít. 
    Szorosabban együttműködve az állatorvosi szolgálatokkal és az önkormányzattal, ún. korai ivartalanítást kellene végezni az állatokon. Az ivartalanítás tartósan oldja meg a kóbor állatok felszámolását. Ha figyelembe vesszük a menhelyek fenntartásának költségeit, egy-egy ivartalanításnak a költsége kb. egy befogott állat 5 napi fogva tartásának az összegébe kerül. Ez kb. 3.000 dinárt tesz ki. Ez azt jelenti, hogy ha befognak egy kóbor állatot, maga a befogás az önkormányzatnak 1.500 dinárjába kerül. A fogva tartás kb. 300 dinár napjára, ez annyi, mint 3.000 dinár. Egy átlagos ivartalanítási műtét költsége macskák esetében 2.500-3.000 dinár, egy kisebb testű szuka ivartalanításának költsége szintén 3.000-3.500 dinár. Ezáltal tartósan megoldódik az utódok eliminálása.
    Arról van szó ugyanis, hogy egy átlagos macska alomban legalább négy kismacska van, ebből kettő nőstény, kettő kandúr. A két nősténynek egy év múlva megint lesz két nősténye, és így 5 év múlva kb. 1600 macskáról beszélünk a két kiscica után. Ebből is látszik, hogy nagyon szaporák ezek az állatok, és mint kóborló házi kedvencek, veszélyt jelentenek az emberekre.
    A legújabb amerikai kutatások szerint azok a nőstény állatok, amelyeknek eltávolították a petefészküket, hosszabb ideig élnek. Az ivartalanítással, ezek szerint, az állatok életét hosszabbítjuk meg. Ugyanakkor egy ivartalanított állat nem mutat semmilyen párzási tünetet, nincs párzási izgalom, nem szökik el otthonról. A nőstény állatok esetében nem keletkeznek rosszindulatú emlődaganatok, nem jöhet létre gennyes méhgyulladás – ez meglehetősen súlyos és gyakorlatilag kizárólag műtéttel kezelhető betegség. Mindemellett olyan életminőséget adunk nekik, amivel megkíméljük őket a felesleges szenvedésektől, a kóborlástól, a hidegtől, az éhezéstől, nem beszélve arról, hogy a kóborló állatokat sűrűbben érik balesetek. Tehát a korai ivartalanításnak minden szempontból sokkal több az előnye, mint a hátránya.
    Van egy olyan tévhit, hogy az ivartalanított állatok elhíznak. Erre csak azt lehet mondani, hogy minden a gazdától függ. Ha több élelmet kap, mint amennyire szüksége van, akkor el fog hízni, nem beszélve arról, hogy ha sok szénhidrátot, kenyeret kapnak a kutyák, akkor is elhíznak, ha nincsenek ivartalanítva.
    A teljesség kedvéért el kell mondani, hogy a műtét során komplikációk léphetnek fel. Műtét után létrejöhet ún. vizeletcsöpögés, esetleg nehezebb vizelés kanoknál, viszont ezek néhány ezrelékben jelentkeznek.
    Az Egyesült Államok egyik legnagyobb városában, Las Vegasban önkormányzati rendelettel előírták a házi kedvencek korai ivartalanítását. A pénzbírságok a műtét költségeinek többszörösét teszik ki, azonban, ha a kirótt pénzbírság után 30 napon belül elvégeztetik az ivartalanítást, a bírság 80%-át visszafizetik az állat gazdájának. Az Egyesült Államokban így oldják meg hosszú távon a kóbor állatok kérdését.
    Igaz, hogy ez itt nem Amerika, viszont, mint az előbbiekből láthattuk, igazából ez nem pénz, hanem akarat kérdése, illetve egy jól bevált módszer itthoni alkalmazásának kérdése. Ha az önkormányzat valamilyen módon, akár szubvenciókkal, rá tudná venni a házi kedvencek tulajdonosait kedvenceik korai ivartalanítására, akkor a kóbor állatok kérdése hosszú távon meg lenne oldva.
    Ami a tenyészeteket illeti, továbbtenyésztésre szánt kutyákat és macskákat nem kell ivartalanítani, ez viszont a teljes állománynak mindössze a 30%-a.
    El kell mondani, hogy nálunk a házi kedvencek ivartalanításának nincs hagyománya. Ennek ellenére, havonta 4-5 műtétet végzek. és mivel évek óta csinálom, bátran mondhatom, hogy ez nálam rutin műtétnek számít. Annak az altatási és műtéti módszernek, amit én alkalmazok, a rizikófaktora mindössze négy ezrelék, azaz ezer műtétből négy alkalommal léphetnek fel komplikációk. Ez egy 3-4 évvel ezelőtt, az amerikai és az angliai állatorvosok által kidolgozott módszer. Minimális méretű seb, 4-5 hónapos korban elvégzett műtét, a nőstény állatok esetében a petefészek és a méh teljes eltávolítását jelenti.
    Ha csak lekötnénk a petefészkeket, továbbra is működnének, és ugyanúgy produkálnák az ivarzás tüneteit, mint különben, csak éppen nem lennének utódok. A seb mérete macskák esetében 1,5-2 cm, kutyáknál 3 cm. Korszerű felszívódó sebészeti fonalakkal dolgozok, ennek köszönhetően az állatok az egészet problémamentesen vészelik át – mondta dr. Szőke.
    Ehhez még csak annyit tennék hozzá, hogy a minap olvastam az egyik belgrádi napilapban, hogy Újvidék önkormányzata, illetve a Čistoća  Közvállalat az idén mintegy 25.000.000 (igen, huszonöt millió) dinár kártérítést fizetett ki azoknak a polgároknak, akiket kóbor kutyák haraptak meg.
    Ebből az összegből hány házi kedvencet is lehetne ivartalanítani?

Vastag Róbert