Árnyas oldal
Az „én házam az én váram” – tartja a mondás. Ez eddig rendben is van, de amikor az utcát – ami tudvalevõ, hogy közterület – is saját várának tartja a polgár, az már egy kicsit sok! Vasbeton árkot építtet az út mellé, a fekvõrendõrt leszégyenítõ gátat rakat a járdára (!?), ami szinte megbénítja a rajta való közlekedést. Babakocsi, esetleg kerékpár szóba sem jöhet, hogy átmenjen rajta, de a gyalogosnak is nagyot kell lépnie, és jól odafigyelnie, hogyan is lép.
Az augusztus végi halpusztulás néhány töredékét láthatjuk a képeken az adai strandon. A képek magukért beszélnek – ide több kommentár szükségtelen.
CSÚFSÁGOK A TEMETÕ KÖRÜL
Hosszú ideje szúrja a szemünket a kidöntött temetõkerítés és oszlop, ami nem is eldugott helyen van, hanem a temetõ fõbejáratánál!? Aztán, ettõl alig ötven méternyire meg egy tönkretett, roncs pumpáskút! Nahát, ez már több a soknál, mondhatnánk jó adaiasan, közben megkérdezzük, vannak-e még községi inspektorok, látják-e azt, amit mi látunk? Hetente néhány száz ember fordul meg a temetõben, köztük sok vidéki is, és éppen ilyen képet kell magukkal vinniük trehányságunkról? Ejnye.