FIATALOK ÍRJÁK - MLADI PIŠU
Hírek a Cseh Károly Általános Iskola életébõl
Ismét elkezdõdött egy új tanév. Intézményünk vezetõsége: Sziráki Mihály igazgató úr, Tóth Andrea és Kobrehel Magdolna igazgatóhelyettesek, valamint Törökfaluban Basity Anasztázia koordinátor a nyári szünidõben is tették a dolgukat, hogy szeptember 1-jén minden rendben legye az iskolában.
Az idén 944 gyermek tanul intézményünkben.
Az elsõ osztályba 108 tanuló iratkozott be, sajnos 13 gyerekkel kevesebb, mint az elmúlt tanévben.
A szeptember elseje több új dologgal fogadott bennünket: az 5. osztályban új tanmenet szerint dolgozunk: ettõl az évtõl már ötödiktõl kezdve tanulnak a diákok két idegen nyelvet, a számítástechnika pedig kötelezõ választott tantárgy ennek a korcsoportnak.
Iskolánkban továbbra is fontos a fejlesztési terv célkitûzéseinek megvalósítása.
Ezek pedig a következõk:
- a tanítási- és tanulási módszerek fejlesztése,
- a baráti viszonyok, kapcsolatok növelése,
- a mozgáskultúra állandó jelenléte a tanulók életében, és ennek folyamatos, tudatos fejlesztése.
Mindezeknek a céloknak a megvalósítása teszi lehetõvé iskolánk jelszavának hitelességét, miszerint: „Miénk a jövõ!”
A 3. a osztályos tanulók örömmel vették, hogy új tanteremben folytathatják tanulmányaikat.
A számítógépek is másik teremben kaptak helyet.
Iskolánkban az évkezdésre 9 tantermet meszeltek át.
Szerencsés volt a pályázatokon való részvételünk is: így hússzal bõvülhetett a CD-lejátszók száma a tanítók és a tanárok körében, valamint laptop és kivetítõ állhat rendelkezésünkre elõadás tartásakor.
Törökfaluban a vizesblokkot teljes mértékben felújították.
Végül pedig szeretnénk beszámolni arról is, hogy a kis elsõsöknek rendõrök tartottak elõadást a biztonságos közlekedésrõl. A kicsik átvették a közlekedésben felhívó szerepet játszó sárga kendõt, és egy hónapon át viselni fogják.
Dobrotka Mária tanárnõ
Legszebb nyári élményem
A nyári élményeim között az volt az egyik legérdekesebb, melyet most elmesélek.
Az egész úgy kezdõdött, hogy két hétre elmentem a keresztszüleimhez látogatóba. Velük felmentem a Mecsek hegyei közé, Orfûre, méghozzá tíz napra.
A tíz napból most csak egyet írok le. Mégpedig, azt, amikor ellátogattunk a Siklósi várba. Mikor odaértünk a bejárathoz, át kellett mennünk a nyitható hídon. Bent látni lehetett az ágyúkilövõket és egy ágyút is. Késõbb a börtönöket néztük meg, és láttunk két nagyobb, valamint két kisebb cellát. Utána a kínzókamrát láttuk, ahol voltak ostorok, kések, pálcák és kardok, valamint még bordáskerék, vágóhíd, deres és akasztó. Késõbb felfedeztünk egy kiállítást, amelyen rengeteg katonai és a várakban, kastélyokban található tárgy volt látható. Végül pedig az udvaron találtunk egy dísztárgyakat árusító üzletet, amelyekben vettem egy kulcstartót, egy képpel a Siklósi várról.
Nekem nagyon tetszett, hogy egy igazi várat láttam, ráadásul mikor a Tenkes kapitánya címû filmet néztem, nagyon jó érzés volt, hogy én ott már jártam.
Karácsonyi Áron, 5. d
Cseh Károly Általános Iskola
A trombita hangja
Lehet, hogy másoknak jobban tetszik a zongora, hegedû és egyéb hangszer, de a mi családunkban csakis a trombita hangja csalja szemünkbe a könnycseppet!
Már nyár elején eldöntöttük, hogy elmegyünk a minden évben megrendezésre kerülõ fúvós fesztiválra! Augusztus tizedikén hét órakor indultunk el Gucsa felé. Szempompás látvány tárult elénk, amikor megpillantottuk a falucskát zsúfolásig tele emberrel. Egy percig gyönyörködtünk a látványban, majd megindultunk a falu bejáratához. Rengeteg csecsebecse volt, amit a bámészkodó járókelõkre próbáltak rásózni a lelkes árusok. Gyönyörû muzsika áradt szét az utcákon, mintha minden egyes kis hangjegyecske kereste volna gazdája fülét, hogy ott megnyugvást szerezzen. Ahogyan haladtunk egyre beljebb és beljebb a szûk kis utcákon, szemem, akaratomon kívül, egy fúvósra vetõdött. Teljes szívébõl fújta a szebbnél szebb zenéket. A nyaka annyira felduzzadt minden egyes fújáskor, hogy lassacskán úgy nézett ki, mint egy béka, amikor kuruttyol. Engem teljesen lenyûgözött zenei tehetsége, olyannyira, hogy néha könny szökött a szemembe. Nagyon meghatódtam.
- Nézd milyen méltósággal fújják! – jegyeztem meg testvéremnek.
- Igen látom, nekem is nagyon tetszik! – hangzott a felelet.
A szemem megint arra a roma férfira esett, akit ezelõtt figyeltem.
A magas, kövérkés emberkének a haja érdekesen oldalra volt fésülve. A jól öltözött, csinos úriember elnyerte tetszésem!
Az utcák a sátraktól telten álltak. Minden egyes sátorban malac, birka vagy borjú sült. Nagyon megéheztem e mennyei finomság láttán, ezért leültünk egy sátorba, és megebédeltünk. Eközben odajött egy csapat zenész, és ahogy csak a trombita száján kifér, úgy szólt a muzsika! Az ebédhez is kaptunk egy kis zenei aláfestést. Késõbb elindultunk sétálni. Ahogy haladtunk egyre beljebb a központ felé, a szép zenei hang már zajjá kezdett átalakulni, mert tudniillik ötméterenként követték egymást a zenekarok, amelyek apait, anyait beleadva játszottak. Lassan az elfáradt lábaink már a pihenést várták, ezért úgy döntöttünk, hogy egy kicsit megpihenünk. Azzal már a parkban egy kis patakocska mellet vertük le sátrainkat, majd lefeküdtünk úgy másfél órára. Mikor felkeltünk, már sötétedett. A faluban azonban javában tombolt a buli. Mindenki táncolt – még én is. Nagyon jó hangulatban volt a közösség. Akadt, aki túlságosan is. Bizonyára az alkohol hatása miatt! Páran le is vetkõztek, és egymást locsolták sörrel! Ilyet nem minden nap lehet látni. Nem számított, hogy most szerbül vagy magyarul beszélsz, csak egy volt a lényeg, szeresd a trombitát! Néha úgy éreztem magam, mintha mindenkit ismernék, vagy mindenki ismerne. Néha meg kellett fogni egymás kezét, hogy még véletlenül se vesszünk el a rengeteg ember között. Este látványos tûzijáték koronázta meg a napot!
Volt egy olyan pillanat, amikor úgy éreztem, bár ne lenne vége! De valahogy nem valósult meg a vágyam. Visszaemlékezvén a szép pillanatokra, csak arra gondolok, hogy jövõre is ott leszünk a felejthetetlen karneválon!
Bognár Boglárka, 8. d
Cseh Károly Ált. Isk., Ada
Rigó Szintia rajza, Cseh Károly Áltlános Iskoala, Ada
Legszebb nyári élményem
A nyáron táborban voltam Monostoron. Annyira vártam, hogy már három nappal elõtte becsomagoltam.
Vittem hálózsákot, evõeszközt, de a sátrat Beáta, a barátnõm vitte. Én Beátáékkal mentem, és már nagyon izgultam. Nemsokára odaértünk és kipakoltunk. Minden nap volt reggeli, ebéd és vacsora, de egy nap annyira esett az esõ, hogy sajnos a sátrunk átázott, ezért költözködtünk. Másnapra kiderült az ég, és ezért megszerveztük az ügyességi vetélkedõt. Volt olyan, hogy egy valakit sok-sok ruhába kellett öltöztetni, de sajnos nem nyertünk, mert csak negyvenkét ruhadarabot sikerült ráadni Rékára. Bizony jócskán melege is lett.
Kézmûves foglalkozásokat is szerveztek: gyöngyfûzést is tanultunk, nemezeltünk, batikoltunk. Én anyának ezzel a technikával egy szép sálat készítettem. Az utolsó nap a táborban záróünnepséget tartottunk, amelyre a szülõk is eljöttek. Bemutattuk azokat a dalokat és táncokat, amelyeket az egy hét alatt tanultunk.
A barátokkal címeket és telefonszámokat cseréltünk, és megfogadtuk, hogy jövõre is találkozunk. De azért jó volt újra a puha ágyban aludni a tábori élet után.
Kostandinoviæ Krisztina,
Cseh Károly Általános Iskola, 5. d
Slika koja mi se dopala
Slika koja mi se dopala nije slikana na prednjoj strani slike, nego na zadnjem delu. Nazad su dodate sa strane dve daske. Na te dve daske nacrtane su dve sove, a u sredini priroda. Ta slika mi se svidela zato što je prikazano malo boja, a puno stvari je opisano. Slikarka, koja je slikala, veoma je talentovana i uvek crta posebno. Ta slikarka se zove Kiš Buterer Marta.
Stefan Nað 7.a
Sliku je naslikala Bakoš Anita uljem i pastelom. Bogata je pastelnim bojama. Na njoj se nalazi jedna plavokosa devojèica koja èuèi. Slika mi se dopala, jer me podseæa na moje bezbrižno i veselo detinjstvo. Slika deluje veselo i asocira na radost, jer se na njoj nalazi dete. Zbog svetlih boja koje su izmešane, slika je zanimljiva i budi interesovanje.
Nina Miricki 7.a
Valentina Nað, 7a Osnovna škola "Èeh Karolj" Ada
Hû szövetségese vagyok Istennek
Már kis koromban megtanultam imádkozni. Szerettem eljárni a templomba, mert ott csend és sok új dolog fogadott. Amikor iskolába kerültem, természetes dolog volt számomra, hogy a választható tantárgyak közül a hittan mellett döntsek. Ezzel szüleim is egyeztek.
Voltam elsõáldozó, és a plébániai hitoktatásra továbbra is rendszeresen járok. Ha nyolcadikos leszek, megbérmálkozok.
Hiszek Istenben, és igyekszem úgy élni, hogy ne bántsam meg Õt. Ha mégis bûnt követek el, minél elõbb meggyónom.
Szerintem hû szövetségese vagyok Istennek, mert megpróbálok az Ö parancsai és akarata szerint élni.
Fekete Edina 5. b osztály
