Zsengén jó a cukkíni

    Életvitelünk gyorsulásával mind többet kell foglalkoznunk egészségünk megőrzésével, ezen belül is a helyes táplálkozással. Nap, mint nap halljuk, olvassuk, hogy mit szabad és mit nem szabad fogyasztanunk, hogy egészségesek maradjunk. Óvnak bennünket a sok hústól, szénhidráttól, az egészségünket veszélyeztető koffeintől, alkoholtól, és ezzel együtt mindinkább középpontba kerülnek a zöldségek és gyümölcsök. Ez utóbbiak közül egyesek vitamin- mások rosttartalmuknak köszönhetik kedvező hatásukat.
    Szinte annyi fajta tök ismeretes, ahány országban termesztik: az óriási sütőtöktől, a patisszonon keresztül a cukkíniig. Az egyes fajták között nagyobb különbség nemcsak színükben, formájukban van, hanem a héjuk vastagságában is. A nyári tökfajtáknak vékonyabb a bőrük, annyira, hogy többnyire ezzel együtt fogyasztják el (pl. a cukkíni). A téli fajtáknak vastagabb héját és kemény magjait nem főzik meg, hanem a tökmagot megpirítva ropogtatják, vagy olajt préselnek belőle.
    Néhány évszázaddal ezelőtt a tök csupán Dél- és Közép-Amerikában termett. Amerika felfedezése után terjedt át Európába. A cukkíni igazi hazája Görögország, Törökország, Ciprus, Spanyolország, Olaszország, tehát az egész Földközi-tenger melléke. Nálunk is megtalálható a háztáji kertekben, a legnaposabb részeken.
    Az energiában szegény, könnyen emészthető cukkíni értékét elsősorban a kiváló étrendi hatású rostok adják. A cukkíni nagyon változatosan felhasználható. Nem a legismertebb zöldségféle, mégis mind többször esszük rántva, gyakran hús helyett. De legalább olyan finom a töltött vagy a rakott cukkíni is, és változatossá tehető vele nyáron a lecsó is.
    A cukkíni külleme olyan, mint a spárgatök. Szereti a meleget, a napfényt, a vizet. Szabadban csak a fagyosszentek elmúltával termeszthető, lehetőleg a kert napos részén és megfelelő vízpótlással, mert csak így lesznek igazán zsengék a termések. Mert a cukkíni annál jobb, minél zsengébb. A termések színe a világoszöldtől, a sötétzöldön át a citromsárgáig változhat. A bekötött termések nagyon gyorsan fejlődnek, ezért virágzás után folyamatosan figyeljük az állományt, és időben szedjük le, hogy ne nőjenek túl nagyra. Általában a 10-20 centiméteres cukkíniket fogyasztjuk, ehhez három-, négynaponta szedjük a bokrokat. A terméseket éles késsel vágjuk le a kocsányról, és ügyeljünk arra, hogy ne sértsük meg a többi virágot, illetve a hajtásokat. A leszedett cukkíni könnyen ütődik, nyomódik, és utána gyorsan romlik, ezért óvatosan bánjunk vele. Az ép, egészséges termések hűtőszekrényben 1-2 hétig is eltarthatók. A friss, zsenge cukkínit héjastól fogyaszthatjuk, az ilyen termésekben a magok, vagyis inkább a magkezdemények sem zavarók. A lehetséges vegyszeres szennyeződés miatt a cukkíni héját alaposan mossuk meg. Étvágygerjesztő saláta, különféle hidegtál vagy főzelék készíthető belőle. Kevés kalóriájú, ugyanakkor értékes tápanyagokban gazdag.

Sterbik Ildikó