ANYÁM

Anyámnak ezer lelke volt.
Ha néha rosszul is szóltam
Nem haragudott.
Fátyolos tekintete,
Halvány mosolya,
Fejét ingatva
Adta tudtomra,
Hogy ezt nem kellett volna.
De tudta,
Hogy ez csak egy indulat,
Hangulat,
Ami gyorsan lelohad.
       Miért is bántjuk azokat
       Akiket a legjobban szeretünk.?
       Mert tudjuk, hogy náluk
       Megbocsátást nyerünk.
Fiammal, ha szócsatát vívunk
Tudjuk, hogy nem haragszunk.
Ez csak egy indulat,
Hangulat,
Ami gyorsan lelohad.
       Unokámmal, ha perlekedem,
       Tudom, hogy megbocsát nekem,
       Mert ez csak egy indulat,
       Hangulat,
Ami gyorsan lelohad.
És mert minden
Perpatvar mellett
Szívünk mélyén
Ott van
A mérhetetlen szeretet.
       Ó, én jó Anyám,
       Köszönöm Neked
       Hogy megmutattad,
       Mily erős és megbocsátó
       Tud lenni
       Az anyai szeretet.

Bacsi Erzsébet

---

ÜZENET

Ma láttam a TAVASZT,
Zöld szoknyájában,
Virágkoszorúval a fején,
Átsuhant a rétek ölén.

Ma éreztem szívemben
Boldog ölelését, valami
Titokzatos örömet:
Ő jelentkezett - a KIKELET!

Ma hírt hozott:
"Lesz még egy MÁJUSOM!"
megörökíthetem az emlékét - e lapon.