Fájdalmas átalakulás - sivár valóság

    Mi a sikeres privatizáció? Két mérce létezik. Egyik a szakszervezeté, ami: a kapacitások teljes kihasználását, új fejlesztési programok és technológiák bevezetését, új foglalkoztatást és munkahelyek megnyitását, a keresetek rendszeres kifizetését és fokozatos növekedését stb. jelenti. A másik pedig a kormány egyetlen mércéje: mennyi pénzt zsebelt be a köztársasági kassza a vállalatok eladásából.
    Itt megáll a tudomány. Általában csökken a termelékenység, a fizetések késnek vagy elmaradnak, a vállalat szervei (ha egyáltalán létrehozták őket) nem a törvényes és előirt módon működnek, elmarad a kötelező beruházások befizetése és hasonlók. Tehát a vállalat eladási szerződésének és az aláirt egyedi kollektív szerződéseknek nyilvánvaló megszegéséről van szó.
    Így most ott, ahol a munkások (a kisebbségi részvényesek) kevésbé összetartóak, a szakszervezet pedig gyöngébb, mindenki hallgat és tűr. Ott azonban, ahol a kisebbségi részvényesek egységesen, erősebb szakszervezeti erővel lépnek fel, a szakszervezeti harc egyes formái, sőt a munkabeszüntetés is beindulhat, a munkások jogainak védelme céljából.
    Egy dologgal tisztában kell lenni: az összes törvényes előírás kivétel nélkül, egyaránt vonatkozik minden vállalatra, függetlenül attól, hogy privatizálták-e vagy sem.
    Az olyan meséket, hogy: ''Na, most már privatizálódtunk, nektek munkásoknak többé nincs semmi jogotok, örülhettek, hogy van munkahelyetek, még ingyen is dolgoznotok kell!'' és az ehhez hasonlókat - többé senki nem nyeli le! Emlékeztetjük azokat az urakat, akik ilyen és hasonló szöveggel állnak elő, hogy a jobbágy- és rabszolgarendszer ideje régen elmúlt.
    Nagy szükségünk van arra, hogy a jogállam végre beinduljon, hogy hatékony legyen. Miért? Itt egy konkrét példa: Amikor a tervezett beosztás, illetve a kisebbségi részvényesek vagy szakszervezet bejelentése alapján, a Privatizációs ügynökség illetékes szolgálata ellenőrzés céljából megérkezik, az elsősorban azt méri fel, hogy a többségi tulajdonos (figyelem: részvény- és nem gyártulajdonos, ahogyan azt sokan szeretik hangoztatni) eleget tesz-e az állam iránti követelményeknek (részletek befizetése, beruházások stb.), míg arról, hogy folytatódott-e a termelés, valamint a keresetek kifizetése, csupán jegyzőkönyvi megállapítás készül. Csak amikor a munkások több úton, de főleg sztrájkkal próbálnak elemi, nyilvánvalóan megnyirbált, jogaiknak érvényt szerezni, akkor tárulnak föl az igazi problémák.
    Például, ha a Privatizációs Ügynökség, miután megállapította, hogy van alapja a többségi tulajdonossal kötött adásvételi szerződés felbontására, és ezt az illetékes kereskedelmi bíróságon per beindításával meg is teszi, az ilyen perek befejezéséig túl sok idő (6-tól 24 hónap) telik el! Ez alatt az idő alatt a vállalat tovább haldoklik, ami gyakran csődeljárással is végződhet. Az ilyen pereknek néhány hónap alatt végére kellene járni, mert a vállalatoknak tovább kell működniük, legalább azon a szinten, ahogy a privatizáció előtt dolgoztak.
    Elegünk van az érdekcsoportokból, a politikiailag megfelelő személyekből és az előre megbeszélt gazdaságból. Tettre kész és alkalmas emberekre és igazi piacgazdaságra van szükségünk, hogy a munka- és tőke világának kiegyensúlyozott helye legyen, és a szociális párbeszéd útján megférjenek egymás mellett.
    Ez volt, és ez van most. Azt, hogy milyen lesz, meglátjuk az új szerbiai kormány 100 napos munkája után. Ugyanis ennyi időt hagyott meg az Önálló Szakszervezeti Szövetség a kormánynak a szociális párbeszéd beindítására és a szociális-gazdasági szerződés aláírására.
    Lebonyolódtak az első beszélgetések, és ígéretek vannak, hogy nagyon gyorsan módosítják majd, illetve meghozzák a Munkaügyi törvényt, a Foglalkoztatási törvényt és Nyugdijas- és rokkantsági biztosítási törvényt.
    Bejelentették egyes megejtett privatizációk felülvizsgálatát és a Privatizációs törvény szövegének javítását. Szakszervezeti felmérések szerint az 1000 privatizált vállalat közül mintegy 500-ban felülvizsgálatra van szükség. Ha ez nem történik meg, Smiljanić elnök előirányozta, hogy ezen vállalatok dolgozóit felsorakoztatja Belgrádban, a Privatizációs Ügynökség előtt, hogy a miniszter úr személyesen is meggyőződjön a jelenlegi állapot tragikus voltáról (pillanatnyilag mintegy 90 vállalatban folyik a munkabeszüntetés).
    2004. második felétől előirányozták az adók és a járulékok csökkentését, párhuzamosan a feketéző munka letörésével és az adózóbázis ily módon történő kiszélesítésével.
    A további beszélgetések a Szerbiai Szociális-gazdasági Tanácsban folynak majd, ahol figyelemmel kísérik az egyeztetett tevékenységek megvalósítását.
    Itt jegyezzük meg, hogy március 29-én községünkben járt Miroslav Vasin, a tartományi munkaügyi miniszter helyettese és Miodrag Bradonjić, a Vajdasági Önálló Szakszervezetek Szövetségének titkára, mindeketten a Tartományi Szociális-gazdasági Tanács tagjai, akik véleményt cseréltek a helyi önkormányzat és szakszervezet képviselőivel, a községi szociális-gazdasági tanács megalakitásának problémáiról. Megegyezés született e tevékenységek közeljövőben való lebonyolitásáról, ugyanakkor a szakszervezet jelentést adott át az idevonatkozó eddigi kezdeményezések sikertelenségéről, amivel beindult volna a fellépő magánositási konfliktusok megoldására a háromoldalú testület (önkormányzat, munkaadók, szakszervezet) megalakitása. Reméljük, hogy most már mindenki előtt világos egy ilyen testület létrehozásának szükségessége (annál is inkább, mert a privatizációs bizottság működésképtelen), hiszen községünkben is érezhetően a foglalkoztatottak szociális-anyagi hekyzete. Ám, amig a többiek fontolgatják a szociális-gazdasági tanács szükségességét, mi szakszervezetiek nem pihenhetünk.
    Ada Község Szakszervezeti Tanácsa, 2004. március 31-én megtartott IX., kibővitett ülésén teljes támogatásáról biztositotta a privatizált vállalatokban működő alapszervezeteket (főképpen a Zora és Remont a téma), amelyek a legfelsőbb szakszervezeti fórumok bevonásával igyekeznek a privatizáció utáni időszakban megnyirbált jogaiknak érvényt szerezni.
    Felhivták a többi szakszervezeti alapszervezetet is, hogy a kisebbségi részvényesekkel karöltve, a kellő jogi- és más szakemberek bekapcsolásával tegyenek lépéseket a foglalkoztatottak szociális-anyagi helyzetének megvédése érdekében. Mindezt természetesen az érvényes törvényes előirásokkal és belső aktusokkal összhangban, mert ne adj Isten, ha ezeket a szakszervezetiek megszegnék, mig az felett szemet hunynak, hogy mások megszegik az előirásokat és igy szakszervezeti elégedetlenséget idéznek elő.
    Végezetül ki kell emelni, hogy vannak pozitiv tapasztalatok is a privatizációt illetően, ahol a vállalat működik, ahol jó a viszony a többségi és kisebbségi részvénytulajdonosok és a szakszervezet között, de számuk, sajnos, elenyésző az országos szinten evidentált rengeteg rossz példa mellett.
    Egy biztos, az elkövetkező időszakban csak tettekkel és nem szavakkal javithatunk helyzetünkön.

Belančić Miroslav
(Fordította Bakos Zoltán)