Olvasóink a Körképről

    Gulyás Margit (1937), nyugdíjas: A lapot az első számtól kezdve megvásárolom, azóta rendszeres olvasója vagyok a Körképnek. Tájékoztatásával elégedett vagyok, ír mindenről, ami a nagy általánosságot érdekli, nem látok benne felesleges írásokat, ellenben hiányolom belőle a szépirodalmat, a verseket. Az újság szemmel láthatóan fejlődött, tetszik a külseje és a tartalma egyaránt. Miután elolvasom, nagyobb részt megtartom továbbra is, de szívesen odaadom másoknak is elolvasni. Az újságnak csak gratulálni tudok, maradjon továbbra is ilyen.

    V. N., háziasszony: Valójában nem ismerem az újságot, eddig egy-két szám akadt a kezembe, nem mondhatok véleményt róla.

    Csuvik Csaba (1966) - vállalkozó: Az újságot kezdettől fogva megveszem, és most már az egész család elolvassa. A tájékoztatásával elégedett vagyok, szinte ez az egyetlen helyi hírforrás. Egy rovatra sem szavazok, hogy maradjon-e vagy megszűnjön, minden esemény, ami a községben történik, érdekel, viszont a szórakoztató oldalt nem olvasom. Arra apellálok, hogy minél több helyi információt tartalmazzon, bemutatni mindazt, ami Adán történik, legyen az emberekkel vagy eseményekkel kapcsolatos. Tükre kell, hogy legyen egy közösségnek. Az újságot, mint ahogy mondtam is, mindannyian elolvassuk, de ahogy a többi lapot, ezt sem őrizzük meg. Az öt éves évfordulóra csak gratulálni tudok, minden elismerésem, hogy ebben a pénztelen világban meg tud jelenni. Kívánom, hogy továbbra i sikeres legyen, és még sokáig éljen!

    Mészáros Mária (1942) - nyugdíjas: Az első számtól kezdve rendszeres vásárlója vagyok a Körképnek. Szükségesnek tartok egy ilyen lapot, hisz belőle értesülünk sok mindenről. Tárgyilagosan tájékoztat bennünket, nem mélyed bele személyes dolgokba, nincs benne intrika. Több olyan rovat is szerepel benne, melyek színesebbé teszik az újságot, melyek nélkül nem lenne egész. Személy szerint mellőzném a főzőcske rovatot, viszont fontosabbnak tartom a sportról írni, bármilyen formában is. Az újságot nem dobom el, miután elolvastam, tovább küldöm Zita lányomnak Németországba és Zoli fiamnak Magyarországra. Így, rajtam kívül az egész család elolvassa, sőt, ők is tovább adják az ottani ismerőseiknek, főleg adaiaknak. A szerkesztőségnek azt üzenem, nem szabad megengedni, hogy megszűnjön, az egészséges kritikát el kell fogadni, mert csak hasznos lehet.