Bíró Albert Erzsébet - tanárnő. Már általános iskolás korában megkedvelte a vizuális kifejezési formát. Festészettel öt évvel ezelőtt kezdett el foglalkozni, amikor a becsei Sípos-galéria tulajdonosa tanfolyamot szervezett a tehetségek felkutatására. Utána Skrabány Viktor festőművész biztatására részt vett a zobnaticai festőtáborban, majd a magyarországi Gilián úr kastélyában. Ott festett először lovakat, ezek azóta gyakran megjelennek képein a Tisza menti tájban. "Bizonyos fokú realitásra törekszem, miközben vigyázok arra, hogy munkáim ne legyenek fényképszerűek" - mondja Erzsébet. "A valóságot festem, saját lényemen átszőve, álomszerűen áttetsző, rálehelt színekkel (akvarellisztikus olajfestéssel). Amennyire időm engedi, szeretném a portréfestést is elsajátítani. A rajzgyakorlás ugyanis a mindennapok feladataiból való kikapcsolódás is egyben. Az éjszaka csöndje előhozza belőlem a lelkem mélyén élő lírai gondolatokat, amelyeket napközben élek meg, de ekkor tudom kifejezésre juttatni." A tehetségen kívül kitartásra is szükség van: "Akiben van tehetség, köteles a legfelsőbb fokig kiművelni, hogy embertársainak minél nagyobb hasznára lehessen... Az igazi művészet az emberiség emelkedésének egyik leghatalmasabb eszköze."