Tisza menti tavasz - Potisko proleće

Emberek térjetek észhez!

    Ha néha a nagymamám mesél nekem a gyermekkoráról, mindig eszébe jut, hogy jaj, hol vannak azok a szép idők? Ezzel nemcsak a fiatalságára gondol, hanem a régi szép, tiszta vidékre, és hogy ez már csak rosszabb lesz.
    Személyesen engem is nagyon bosszant, amikor a fákon, a fűben és egyáltalán mindenféle műanyagflakonokat és egyéb szemetet látok. Az emberek azt gondolják, hogy úgysem az az egy szemét változtatja meg a világot, amit éppen akkor dobnak el.. Pedig a tenger is cseppekből áll. Ma, ha valaki azt mondja, hogy de szép nagy erős ez a fa, akkor nem a szép lombjára, virágjára gondol, hanem arra, hogy hány köbméter tűzifa lenne belőle. A környezetet szennyezik a gyárak, az autók, és amit senki sem vesz észre, csak aki érzi, az a település közelében levő szeméttelep. Mindenki azt mondja, hogy a nyugati országokban minden milyen szép, tiszta. Ott a szemétnek külön égetőket tartanak fenn, szemben az adaival, ami több hektár termőföldet foglal el. A környezetvédelmet szinte minden ember díjazza, mindaddig, amíg nem kerül pénzbe vagy fáradságba, viszont annál kevesebben tesznek érte valamit. A környezetet nem az őseinktől örököltük, hanem az utódainktól kaptuk kölcsön. A környezetet azóta védem és vigyázok is rá, amióta olvastam egy újságcikket, amit nagyon érdekesnek és találónak véltem. Arról szólt, hogy az út szélén beszélget két konzervdoboz: - Hát ez nem igaz, mikor visznek már a szeméttelepre, már milyen rég óta itt vagyunk és szennyezzük a környezetet. Mire a másik: - Sose izgulj! Itt hagytak bennünket, mi meg cserébe megfertőzzük az emberiséget, járványokat és betegségeket hozunk rájuk.
    Sajnos nekik lesz igazuk. Tönkreteszik az emberiséget, a földet és az életet a mi segítségünkkel.

Tóth Delila 7. f oszt

Zagađivanje i zaštita životne sredine

    Zaštita znači "očuvanje". Zaštita životne sredine ne znači samo brigu o prirodi i netaknutoj divljini, biljkama i životinjama, već i o očuvanju njene ravnoteže. Prirodna bogatstva obuhvataju sve ono što održava život, uključujući tlo, Sunčevu svetlost, vodu, vazduh, naftu i minerale, biljke i životinje.
    Na Zemlji danas živi preko šest milijardi ljudi i svima je potrebno tlo na kojem će živeti, hrana i gorivo za dobijanje energije. Izazov za ljudsku rasu je kako pronaći ravnotežu između potreba za prirodnim bogatsvima i očuvanjem životne sredine.
    Neke mere zaštite su lokalne, kao u slučaju kada je ugrožena lokalna šuma, krčenjem radi izgradnje novog puta. Druge su značajne za ceo svet. One uključuju reciklažu, čuvanje energije, sprečavanje zagađivanja vode, zemljišta i vazduha.
    Ljudske aktivnosti menjaju našu planetu. Niko ne može predvideti kakve ćemo dugoročne posledice trpeti zbog toga! Čovek jednostavno nije svestan da uništava samog sebe!
    Trebalo bi zamisliti jedan dan bez vode i odmah bi bilo jasno koliko je ona dragocena! Voda je kao životni sok zemlje. Ona predstavlja jedan od neophodnih uslova života, kao i životnu sredinu mnogih živih bića. Kada se naša Zemlja pogleda iz svemira, boja koja preovlada je plavo-zelena, jer okeani, mora i jezera zauzimaju više prostora od kopna. Verovatno je to obilje vode i navelo ljude da misle da su rezerve vode neiscrpne. Ali, nije tako. Našu planetu je počela da muči žeđ, jer iz dana u dan, potrošnja vode raste. Takođe je iz dana u dan, kvalitet sve lošiji, pa su u mnogim zemljama ljudi prisiljeni da kupuju vodu, jer "voda iz vodovoda" nije za piće. I pored vode postoji nešto važnije - vazduh, bez koga je život nemoguć. Ljudi se prema njemu odnose krajnje bezobzirno. U davna vremena, gotovo da su samo vulkani i povremeni šumski požari bili jedini zagađivači atmosfere. Zagađeni vazduh, koji smo danas prisiljeni da udišemo, posledica je ljudske delatnosti.
    Tehnologija olakšava naš život. Ali, koliko je korisna, toliko je i štetna. Najveći deo zagađivača vazduha potiče iz goriva koje sagoreva u fabrikama, motornim vozilima, u sistemima za grejanje i elektranama. Sve to štetno utiče na zdravlje biljaka, životinja i ljudi, posebno dece, čiji su disajni organi osetljiviji.
    Zemlja ne pripada čoveku, čovek pripada zemlji. Zemlja je kao majka, ona nas hrani, snabdeva vazduhom, poji vodom i čuva nas u svom cvetnom dvorištu.

Konjević Nataša 8.a
O.Š. "Čeh Karolj" Ada

Čuvajmo prirodu!

Cveće sve više vene,
a svi govore "Nije to zbog mene".
Smog nas sve više guši,
a cigara nam zdravlje ruši.

Ljudi zakopavaju punu vreću,
ono što viri iz nje nalikuje smeću.
Fabrike puštaju napolje gasove
i zbog toga čuju preteće glasove.

Drveće je tužno,
jer ekološko stanje je ružno
i popraviti ga je nužno!

Dario Tenžera VI-2
O.Š. "Miloje Čiplić"
Novi Bečej

Osztályunk kabalája

    A mi osztályunk, a IV.c eldöntötte, hogy veszünk egy állatot, hogy legyen közös kabalánk. A tanító néni, Berkes Erzsébet beleegyezett. Úgy határoztunk, hogy hörcsögöt vásárolunk. Mindenki hozott be pénzt.
    Dani és Laci elmentek az Adagro nevű boltba, és megvették az állatot. Laci hozta be az iskolába. Útközben találkozott Atival. Mikor jöttek befelé, Ati elkiabálta magát: - A hörcsög kiszabadult! Kirágta a dobozt! Laci majdnem rálépett. Szerencsére gyorsan megfogta. A Pocok nevet kapta tőlünk. Nagyon-nagyon aranyos állatka. Jellemző szokása, hogy pofazacskóját teletömi elemózsiával. "Mérges, mint a hörcsög" - mondják a hirtelen haragú emberre. Igaz, hogy nemcsak a társait, de még az ember ujját is megharaphatja, de ez nem jellemző tulajdonsága. Általában mászkál, és eleven. Pocok színe fekete, fehér, barna, egyszóval tarka. A ketrecében van egy kis kerék. A kerékre nem belülről, hanem kívülről mászik rá. Adtunk neki almát és magvakat. Evett is belőle. Ivóvízre nincs szüksége, mert a zöldség és gyümölcsfélék leveléből kielégíti vízigényét.
    Szerintem az osztályközösség sokkal vidámabb mióta Pocok velünk van. Mindannyian nagyon vigyázunk rá. Szeretjük és gondozzuk a mókás kis állatot.

Dobrotka Katinka IV.c oszt.
Cseh Károly Ált. Isk., Ada