„Színház az egész világ”
                                                (Shakespeare)

    A Cseh Károly Általános Iskola baraparti részlegében három színjátszó csoportban folyik a munka. A legkisebbek másodikosok, Göblös Csernai Edit tanítónő vezeti őket. Fazekas Mihály: Lúdas Matyi című darabját dolgozták fel, saját ötleteikkel dúsítva. Részt vettek a Sulifeszten (a legjobb összjátékért kaptak díjat). Az Általános Iskolások Művészeti Vetélkedőjén (ÁMV) és a feketicsi VI. Gyermekszínjátszó Műhelytalálkozón.
    A középső csoport ötödik és hatodik osztályos diákokból áll, a Barapart nevet viselik. Mindössze február óta foglalkozik velük Raffai Klára magyartanárnő. Utánpótlás csapatként indultak – hiszen a nyolcadikosok elballagnak –, de olyan lelkesek voltak a nebulók, olyan elszántak, hogy végül a Földesúr és az ördög című mese alapján kialakítottak egy olyan történetet, ahol mindenkinek jutott szerep. Az említett találkozókon, versenyeken ők is részt vettek, sőt a zentai Mosolytenger-fesztivál meghívottjai voltak, valamit Magyarországra, Lakitelekre, a Tiszamenti Gyermekszínjátszó-csoportok Találkozójára is eljutottak.

A tiszasasi arborétumban

    A nyolcadikosok csoportjával már három éve foglalkozik Raffai Klára magyartanárnő. Minden évben igyekeznek minél gyakrabban megmutatni magukat. Az idén ők írták a darabot, az bennük élő aktuális problémákat vitték színre (család, pályaválasztás, barátság, szerelem). Az Emberi Erőforrások Minisztériumától nyert pályázat segítségével ki tudták bővíteni a munkát úgy, hogy szakember foglalkozzon a gyerekekkel. Raffai Ágnes színésznő segítségével a színre vitt gondolatok még hatásosabbak lettek. AS  Csak Csajok csapat a One Day című darabbal a Sulifeszten a legjobb szövegválasztás és a legjobb rendezői díjat kapták, az ÁMV-n pedig harmadik helyezést értek el.
    Ezúttal szeretnénk megköszönni az utaztatáshoz nyújtott segítséget támogatóinknak: Adai Önkormányzat, Első Helyi Közösség, Második Helyi Közösség, Gordostank, Fehér Noémi, Pannontrans, Adankó kötöde, Tóbiás József és a szülők.
    Lakiteleken az a megtiszteltetés érte a Baraparti csoportot, hogy Monzák Péter (színész, rendező, drámapedagógus) meghívta a csoport egy részét a Tiszasason megrendezendő gyermekszínjátszó táborba. Raffai Klára tanárnő nyolc diákot vitt el: Albek Anna, Gordos Zsanett, Volford Viktor, Fodor István, Burza Ralf, Pothorczki László, Resóczki Róbert, Orcsik Gábor. A táborlakók Noszáról (Vass Ágnes és Bicskei Csilla nevelőkkel), Lakitelekről, Kecskemétről és Tiszakürtről érkeztek, 7-14 évesek. Péter bácsi tábora a Világ Legjobb Tábora elnevezést kapta. Hogy miért? Tíz nap alatt olyan maradandó mély értékeket és tudást szívtak magukba a gyerekek, melyek jellemük fejlődését, magyarságtudatukat észrevétlenül erősítik.

Az aratók

    Minden reggelt régi magyar imával kezdtünk. Étkezés előtt rövid imát mondtunk, a finom falatokat ezúttal is köszönjük Éva néninek, Gyöngyi néninek, Szilvi néninek. Reggeli után egy-egy új népdalt tanultunk meg. Majd kezdődött a színjátszás. Ebéd után „csendes” pihenő következett, a gyerekek ismét felfedezték a beszélgetés, kártyázás, társasjátékozás örömét. A nagy melegre való tekintettel fürdőruhás játék következett, közben Péter bácsi váratlanul „locsolkodott”. Vacsoráig ismét próbák folytak, majd tisztálkodás után lezártuk a napot: gyertyafénynél a lelkünkbe néztünk! Elcsendesedve üzentünk haza, küldtünk levelet egymásnak, köszöntünk meg dolgokat, becsomagoltunk rossz tulajdonságokat és megváltunk tőlük, majd utolsó este odaadtuk a fényt annak, akinek szeretnénk megköszönni valamit. Imával köszöntük meg a napot. Tiszasason csodálatos az égbolt! Soha ennyi csillagot, ilyen pontosan kirajzolódott csillagképeket, ilyen tisztán látszó Tejutat még nem láttunk! Így mindenki szép gondolatokkal tért nyugovóra.
    Egy délutánt kirándulással töltöttünk. A lakiteleki Arborétumot néztük meg, ahol a többszáz-éves fák alatt sétálva a 40 Celsius fokot is könnyebb volt elviselni. A múzeumot is meglátogattuk, ott sok-sok, a régi világra emlékeztető tárgyat ismerhettünk meg. Tálas Laci bácsi előadásából pedig a környék természetrajzába nyertünk betekintést.
    Két szülinaposunk is volt a héten: Fodi és Gábor, így Péter bácsi mesélt a születés tiszteletéről, a névválasztásról, és még régi köszöntő dalt is hallhattunk.
    A darabválasztás különleges módon történt. Mesegazdák jelentkezhettek, akiknek volt ötletük arra, hogy mit szeretnének eljátszatni a táborlakókkal. Kilenc meséből 4-4 jelenetet játszottunk el (voltak csoportvezetők és választott szereplők), majd titkos szavazással eldőlt, hogy melyik három történettel foglalkozunk tovább: Falu végén kurta kocsma, Hófehér és a vadász, Egy véka búza, egy véka rozs. Ezekből ismét 4-4 részletet dolgoztunk ki. Természetesen a csoportvezetők és a színészek mindig változtak. A következő titkos szavazásnál már eldőlt, hogy az Egy véka búza, egy véka rozs című mesét fogjuk a gálaműsoron előadni.  Esténként átadtuk az „ajándékokat”: vers, ének, tánc, ki mivel szeretett volna bemutatkozni, így derült ki, hogy ügyes barantázók, meteorosok is vannak közöttünk – természetesen ezeket is becsempésztük a történetbe – , ekkorra már olyannyira ismertük egymást, hogy – szintén titkos szavazással – eldöntöttük ki melyik szerepet fogja játszani.
    Az előadásunk bemutatója egybeesett a Falunappal. A szülőkön kívül a falu lakói is megnézték műsorunkat, ami nagyon jól sikerült, emlékezetes pillanatokat szereztünk a nézőknek és magunknak is.
    Ó, a könnyes, ölelkezős búcsúk! Telefonszám-csere, a Facebook emlegetése. Nem volt nehéz az elválás, mert akkor már tudtuk, hogy kilenc nap múlva találkozunk. Hogyan? Noszán egyhetes színjátszó tábor kezdődött, és az első napra meghívtak bennünket, hogy adjuk elő a közösen készített darabot. Nagyon nagy öröm volt újra látni egymást, és még Péter bácsi is eljött hozzánk. Barátkozásra is volt idő, a Róka-tanyára kirándultunk lovas kocsival! Pillanatok alatt ismét fel tudtuk eleveníteni a darabot. A noszaiak nagyon jó közönség! Nevettek, tapsoltak önfeledten. Áginak és Csillának köszönjük a meghívást, a falunak pedig a vendéglátást. Szeptember hónap folyamán szeretnénk viszonozni a meghívást, és az adai közönségnek is megmutatni a közösen készített előadást.
    Meggyőződésünk, hogy a mai gyerekeknek nagyon nagy szükségük van közösségi élményre, valahová tartozásra, amit a virtuális világ, a számítógépes „kapcsolatok” nem tudnak megadni. Köszönjük minden segítőnek, támogatónak a lehetőséget és Péter bácsinak a meghívást, hogy ezek a gyerekek ilyen maradandó élményekben részesülhettek!

Raffai Klára