Nyelvi figyelő
Föveg

    A szavak nemcsak képzéssel és összetétellel jöhetnek létre, hanem egyéb módokon is, akár tévedésből is. Így keletkezett többek között a föveg főnév is, amely főleg irodalmi szövegekben fordul elő, és férfi fejfedőt jelöl: „Fején e meglepő hölgynek majdnem kalpagalakú föveg volt; hasonló kissé azon pamutbélű gyermek-fövegekhez, melyek a lágy fejecskét ütéstől óvják.” (Jósika Miklós: Az utolsó Bátory); Előre vannak függesztve a csillagocskák. Fövegök marsalli forma kalap. (Erdélyi János: Úti levelek, naplók); „A közönség ezalatt a bírákat figyelte, akik tóga és föveg nélkül ültek az emelvényen, az utcai ruhájukban, nyakkendővel és keménygallérral,…” (Kosztolányi Dezső: Édes Anna).”; „Most levette fövegét - új hódprém föveget viselt -, s én csaknem elbődültem az újabb meglepetéstől.” (Herman Melville: Moby Dick, a fehér bálna, fordította Szász Imre); A fejeken szalmakalap, széles karimájú föveg, fejkendő és csuklya volt.” (Steve Berry: A templomosok öröksége. fordította Lantos István).
    A heraldikában a címertulajdonos állását vagy rangját jelzi, éppúgy, mint a korona. A címereknél a sisak helyét foglalja el. A világi fövegek közé tartoznak a választófejedelmek, hercegek stb. által viseltek, az egyháziak közé pedig a magasabb klérus tagjai által viseltek.
    A föveg szó megjelenése Ambrosius Calepinus híres szótárának 1585. évi tíznyelvű kiadásához fűződik. Ebben a különféle európai nyelvek közt a magyar is képviselve van szavaival. Persze nem magyar nyomdászok dolgoztak rajta, hanem franciák, ugyanis Lyonban jelent meg. A nyomdász a magyar söveg (süveg) szó kezdőbetűjét elnézte, s helyett f-et szedett. Ez a tévedés könnyen bekövetkezhetett, ugyanis abban az időben az s betű pásztorbotra hasonlított (ſöveg), és így csak kevéssé különbözött az f-től. Calepinus szótárának anyagát a későbbi szótárkészítők (Szenczi Molnár Albert, Pápai Páriz Ferenc stb.) is felhasználták. Arra gondoltak, hogy a fej, fő szónak a származékáról van szó, úgyhogy gyanakvás nélkül átvették belőle a föveg szót. A nyelvújítók megpróbálták elterjeszteni, az írók a fejfedő választékos megnevezéseként kaptak rajta, de nem vált egészen közkeletűvé.
    Alapszava, a söveg inkább süveg alakban él, elsősorban nemezből vagy prémből készült, magas, hengeres vagy csúcsos, karimátlan vagy felhajtott peremű férfi fejfedőt jelent. Az ilyen fejfedő valamely hivatásnak, méltóságnak a külső jele is lehet: fejedelmi süveg, papi süveg stb. Régen általában férfi fejfedőre, kalapra, sapkára is mondták. A népnyelvben kunyhónak, sátornak, toronynak legfelső, csúcsos részére vonatkozik. Az építészeti szaknyelv a homlokfaltól kiinduló háromszögű boltozatrészt nevezi meg vele. Amikor még csúcsos cukortömbök voltak forgalomban, az ilyeneket is süvegnek mondták.

Dr. Molnár Csikós László