Teológiai gondolatok
Az Úrnapja

    Krisztus Testének és Vérének főünnepén az Oltáriszentségben közöttünk élő Jézust ünnepeljük. Az Oltáriszentség születésének napja nagycsütörtök, de az Egyház gyásza nem engedi meg, hogy ezt a titkot az említett napon méltóképpen megünnepeljük. Ezért az Egyház Krisztus Testének és Vérének ünnepét a Szentháromság vasárnapját követő vasárnapon, illetve csütörtökön tartja.
    Az ünnep eredete 1255-re nyúlik vissza, amikor Cornilloni Julianna 1209-ben történt látomása alapján, Robert lüttichi püspök elrendelte ezt az ünnepet. Miről szólt a lüttichi apáca látomása?
    Cornilloni Juliannának imádság közben látomása volt a csodálatos fényben tündöklő Holdról, amelyből azonban egy szelet hiányzott. Látomása értelmére is fény derült: a fénylő hold az Egyházi évet jelenti, és ebből hiányzik egy ünnep. 
    IV. Orbán pápa 1264-ben bullát adott ki, mellyel elrendelte az Úrnapját (latinul: Corpus Domini). Ugyanakkor megbízta Aquinói Szent Tamást, hogy az ünnep számára sajátos liturgikus szöveget szerkesszen. Így írta meg a nagy teológus a Lauda Sion kezdetű szekvenciát.
    IV. Orbán pápa halála miatt az Úrnapja ünneplése csak később vált egyetemessé a Nyugati Egyházban.
    A miséhez tartozó körmenet Kölnben alakult ki a XIII-XIV. században. Az ünnepi körmenet valójában kibővíti az Eucharisztia ünneplését: közvetlenül a szentmise után az Oltáriszentséget kivisszük a templomból, hogy a keresztény közösség a hitnek és a legszentebb Eucharisztia iránti tiszteletnek nyilvános tanúságát adja. A hívek megértik és szeretik a körmenetben rejlő értékeket: tudatában vannak, hogy ők Isten népe, amely megvallja hitét Urának.
    A népi jámborság sajátos elemei, az utcák és ablakok díszítése, a virágcsokrok, a templomok körüli pompás virágszőnyegek, az imák és énekek Urunk dicséretével, mind Krisztusba vetett hitünk kifejező eszközeivé válnak.
    Az Eucharisztia tiszta lelkiállapotban, gyónás után való vétele a katolikus lelkiélet fontos eleme. A hívők úgy érzik, akkor kapcsolódnak az Egyházhoz és egymáshoz, ha magukhoz veszik az Oltáriszentséget, azaz áldoznak.
    Amikor a szentségi életben Krisztus Testével és Vérével táplálkozunk, akkor az Élet Urával teremtünk kapcsolatot. Felelevenítjük Istenhez fűződő kapcsolatunkat, és hitvallást teszünk Jézus Krisztus mellett.
    Ha nem táplálkozunk Krisztus Testével és Vérével, akkor nem részesülünk abból az életből, melyet Isten önmagából ad. Akkor nem építjük azt az életet, melyet Isten nekünk szán, hanem elveszünk életünk apró dolgaiban.

Morvai Matild