Nyitott szemmel jártam
A nyáriasan meleg idő jövetelekor élvezettel kerékpározunk és sétálunk. Láthatjuk a rendezett kis házak előtt ülő nyugdíjasokat, vagy éppen azokat a ráérő embereket, akik munka után a késő délutáni órákban kikapcsolódásként a szomszédokkal beszélgetve értesülnek a helyi pletykákról. Emellett még számtalan dolgot láthatunk, persze ha észre akarjuk venni őket, de ezek már nem olyan szépek. Mégis kénytelenek vagyunk nem csak nézegetni, hanem együtt is élni mindezzel.
Ez történt velem is. Kerékpározás közben a tiszai játszótér felé haladva volt mit látnom, amire nem igazán vagyok büszke.
A szépen rendezett utcákon örömmel karikázunk kisfiammal, mígnem a moholi napközi közelében lévő játszótérhez értünk. A látványon, ami ott fogadott kicsit megdöbbentem, és akkor még nagyon enyhén fogalmazok. Amint tudjuk, a múlt évben külföldi segítséggel több játszóteret is felújítottak, és újat is építettek a gyerekek nagy örömére. Akkor azt az ígéretet kaptuk, hogy ezek a játszóterek állandó felügyelet alatt lesznek, ami alatt a rendszeres fűkaszálást, a tönkremenő elemek javítását értem.
Igen, volt mit látni, de gondolom, nemcsak én láttam mindezt, hiszen nagyon szembetűnő a gaztól pompázó szinte láthatatlan játszótér. Ez lenne az a méregdrága játszótér, amire különben szüksége van gyermekeinek, csak nincs aki rendbe tegye vagy rendben tartsa!
Tovább haladva a Tisza partra vezető úton nagy lelkesedéssel magyarázom kisfiamnak, hogy majd a töltéshez érve letesszük kerékpárjainkat, és egy óriásit futunk a töltésoldalon, sétálunk a strandon, és megnézzük az úgynevezett Törpevárat.
Ám ahogy közeledtünk célunkhoz, szinte éreztem, és amiről a későbbiekben meg is győződtem, hogy a beígért játékunk elmarad. Hogy miért? – először is a fű nem volt levágva a töltésoldalon, de más meglepetés is fogadott. A strandon fel volt ugyan lazítva a talaj, de szó szerint értendő, ember legyen a talpán, aki végigmegy a göröngyökön, arról nem is beszélve, hogy strandolni most mennyire lehetne ott. Elkeseredettségünkből vagy inkább a csalódottságunkból, de lehet, hogy most sem jól fogalmazok, mondjuk ki: mások hanyagságából kifolyólag itt ez a szép természeti adottságokkal megáldott kis község, amit mi lakosok, nem igazán tudunk élvezni.
De térjünk vissza a kis Tisza parti túránkhoz, pontosabban kerékpározásunkhoz, melynek következő célja a Törpevár volt, amit szintén pár éve újítottak fel. Sajnos mára már nyoma tűnt. Akkor örömmel jártunk gyermekeinkkel oda, és szinte hétről-hétre láttuk a törpék fogyatkozását a kis vár tönkremenetelét. Ezt is csak mi láttuk, az illetékesek nem, tehát senki nem tett semmit annak érdekében, hogy a rongálást megállítsa.
Igen, ezek vagyunk mi emberek. Nem tudunk erre a kis szépre sem vigyázni, ami a falunknak egy kedves kis helye volt. Az most egy romhalmaz. Ezzel aztán büszkélkedhetünk! A gazzal benőtt játszóterek, a göröngyös tiszai strand, a tönkrement Törpevár, így együtt igazán embereket elszomorító látvány!
Na jó, azért tudtunk játszani is, a sportpályák melletti játszótér kivételesen tisztán és jó állapotban várja a gyerekeket, ahol aztán kifutkározhatják magukat, és ami meglepő, hogy a szúnyogoktól sem kell tartanunk. Az elmúlt nyáron, mint tudjuk, ez nem így volt, erre mindannyian emlékszünk. Azok a szép szúnyogos esték..., akkor nem lehetett mást hallani, mint a szúnyogok irtózatos zümmögését, ezek aztán igazán szép emlékek maradtak! Akkor sok mindent hallhattunk, hogy miért is maradt el az oly sokak számára várva várt szúnyogirtás. Tudjuk, hogy a hirtelen jött nagy mennyiségű csapadék és a megáradt Tisza kitűnő hely volt a szúnyogok szaporodására. Így aztán eredménytelen lett volna a szúnyogirtás, habár ezt akkor nem így gondoltuk (de most ezt így kell gondolnunk), viszont a szomszédos községekben azért nem volt eredménytelen mindez, hiszen a Tisza menti települések közül csak nekünk tűnt eredménytelennek ez a munka, és jóformán csak mi maradtunk ki ebből.
Az idei nyarunk, úgy gondolom minden „szúnyogbarátot” megnyugtathatok, állítólag szúnyogmentes lesz! Ez alatt azt értem, hogy idén nem marad el a várva-várt repülőgépes szúnyogirtás. A kullancsirtás már megtörtént április végén, az adai és a moholi Tisza-parton, és ezt követi majd a szúnyogirtás is – tudtam meg a községi önkormányzatnak ez ügyben illetékes személyétől, aki azt is elmondta, hogy a közeljövőben értesíteni fognak bennünket a helyi médiákon keresztül a szúnyogirtás időpontjáról.
Most ismét a megszokott dolog maradt nekünk polgároknak, tételesen az, hogy türelmesen várjunk, és elhiggyük mindezt.
Addig is kellemes szúnyogmentes nyarat kívánok minden kedves olvasónak
Józó Kis Kővágó Mónika