Kávézzunk együtt

    Abba kellene hagynom a reggeli kávézást és tévénézést? Pedig nincs annál kellemesebb, mint mikor megcsapja az orrom a kávéillat, és nyugodtan, nem kapkodva mint valamikor, szürcsölgetem. Vagy csak a híreket ne nézzem? Egyszerű a megoldás, csak egy gombnyomás, és már nem kell bosszankodnom, idegeskednem a sok rosszon, ami körülöttünk történik. Csakhogy tudnunk kell, ha csak röviden is, mi a nap legfontosabb eseménye. Ez azt hiszem, alapvető dolog. Régen volt már, hogy éjjel, nappal lestük a híreket, néztük a parlamenti közvetítéseket. Az adrenalin szintünk pedig a plafont verdeste. Teli reménnyel, teli várakozással, hogy jobb lesz.
    Ezen már régen túl vagyunk. A legrosszabbat igyekszünk elfelejteni, de a jobb, amire annyira vártunk, amiért mindannyian többé-kevésbé megszenvedtünk, még nagyon messze van.
    Vannak, akiknek jobb lett, hasznot húztak más tragédiájából, nyomorából. Sajnos a többségnek, akik akkor is másként gondolkodtak és éreztek, maradt a csésze forrón gőzölgő kávé. Csakhogy a híreket már másként nézzük. Bennünk maradt, hogy ne higgyük el feltétel nélkül azt, amit mondanak. Hogy szorongva próbáljuk a „sorok között olvasni”, vajon most hogyan csapnak be bennünket. Kinek higgyünk? Kit válasszunk? Mert választanunk kell, vagy megteszi helyettünk más. Ne engedjük meg magunknak, hogy egészen elfásuljunk, mert a megoldandó problémákat ezzel csak átruházzuk a gyermekeinkre. Akármennyire nem szeretünk politizálni, kávézás közben ez is felmerül, mert akarjuk, nem akarjuk, az életünk része.
    A reggeli hírekben pedig attól szorult el a gyomrom, és szomorodtam el, hogy felelős politikusunk azt mondta: Nálunk nem történhet olyan mint Görögországban, mert a mi munkásaink tűrőképessége sokkal nagyobb. Ennek örülni kellene. Örülni, ha a munkásaink már majd húsz éve nem vegetálnának és reszketnének a tíz-húszezres fizetésükért.
    A görögöknek pedig szurkolok.
    És szurkolok, hogy senkinek ne romoljon el semmi a házban, és ne kelljen számolgatni, hogy mennyi az, amit ha befizet, nem kapcsolják ki az áramot. Ettől mi már boldogok lennénk.
    Ja, és az egészség, az a legfontosabb!

Száraz Magdi