Teológiai gondolatok
Pünkösd

    A pünkösd a keresztény világ harmadik legnagyobb ünnepe. Valójában a húsvéttal együtt a legősibb ünnepek egyike.
    A pünkösd eredete a régi zsidó világból való. Ott az aratás ünnepe volt, majd a híres Sínai-hegyi törvényhozás ünnepévé vált, vagyis arra az ünnepre való emlékezés, amikor Mózes a két kőtáblán megkapta Istentől a Tíz parancsot. Izrael népe ezen az ünnepen mutatta be az új gabonából készült kovászos kenyeret, és gyümölcsöt ajánlott fel Jahvének, Izrael Istenének. Ebből az ősi zsidó ünnepből alakult ki Kr. u. a II. században az a keresztény ünnep, amelyen Jézus ígéretének beteljesülését, a harmadik isteni személynek, a Szentléleknek elküldését és eljövetelét ünnepeljük.
    A Szentlelket a feltámadt Krisztus önmaga helyett küldte a világba, hogy általa folyamatosan a világban legyen. Ezért Vigasztalónak is nevezzük. Az Apostolok cselekedete arról számol be, hogy Isten Szent Lelkének kiáradásával az emberek egymásra találtak, a megváltott emberiség megtalálta önmagát. Pünkösd ugyanis nem más, mint Jézus Urunk feltámadásának, az Atyához való fölemeltetésének, küldetése beteljesedésének a jele. A Biblia úgy mutatja be a Szentlelket, mint a hozzánk legközelebb álló isteni személyt, akinek segítségével alakítja ki az ember a szellemi és a lelki kapcsolatot Istennel. Az embernek tehát a felépülő Isten-kapcsolata mindig a Lélek alkotása.
    Az Istennel személyes kapcsolatba lépett ember hihetetlen változáson képes átmenni. A Lélek indítja imádságra, adja meg neki a szenvedések között is a hit örömét, lelki emberré formálja. A Szentlélek által megvigasztalhatunk másokat, szellemi értékeket adhatunk tovább, tanúságot tehetünk másoknak Krisztusról.      A szeretet, a hűség, a bizalom, a tisztaság, az emberi derű is a Lélektől származik. A keresztény ember előbb Jézus történetével, majd Jézus tanításával ismerkedik meg, és csak felnőtt korában válik képessé arra, hogy megértse Jézus Lelkét is. Akkor azonban ez a belső megértés és felismerés egy életre szóló elköteleződés jele lesz. Az Egyház is a Lélek műve. Hisszük, hogy Ő vezeti az Egyházat és, hogy Ő adja meg neki a missziós lelkületet is. Amikor az Egyház megpróbálja felfedezni a Lelket, talán nekünk is meg kellene hallanunk, mit is akar tenni a Lélek velünk az Egyházért.
    A Szentlélek az, aki Krisztus népét terelgeti a dúsan csörgedező szent forrás partjára, hogy ott bőségesen igya az Újszövetség eleven vizét.
    A Szentlélek ünnepén (2010.05.23.) nagy bizalommal így imádkozzunk:
    Szentlélek!
    Te akkor is bennem és velem voltál, amikor nem is tudtam rólad. Te akkor is mellettem álltál, amikor azt hittem, mindenki elhagyott. Te akkor is bennem imádkoztál, amikor nem tudtam szólásra nyitni ajkamat. Jöjj, töltsd el szomjazó lelkem a te igazságod teljességével, és így vezess el a teljes szabadságra, mert ahol az Úr lelke, ott a szabadság. Ámen.

Morvai Matild