JÚNIUS 6-ÁN MAGYAR NEMZETI TANÁCSOT VÁLASZTUNK

    A Nemzeti Tanács választásokat június 6-án szervezik meg Szerbiában. Ezeken a választásokon a kisebbségi közösségekhez tartozó polgárok 19 tanácstag-jelöltre szavaznak. A nemzeti kisebbségek Nemzeti Tanácsai által megteremtődnek a kisebbségi önkormányzatok, e testületek által a kisebbségek választott képviselőiken keresztül hatással lehetnek önazonosságuk megőrzésére és jogaik védelmére, mindenekelőtt a művelődés, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelvhasználat területén.
    A választásokat az önkormányzati és országos parlamenti választásokhoz hasonlóan szervezik meg. Természetesen a vajdasági magyarok is saját Nemzeti Tanácsot fognak választani.
    A Humentis által indított polgári csoportosulás a szavazólapon a kettes számot fogja viselni, elnevezése pedig a következő: Vajdasági Magyarként Európába. Községünket ezen a listán Orovec Valéria, a moholi általános iskola osztálytanítója, és Tóth Tamás, adai okleveles közgazdász képviselik.
    Tóth Tamás a következőket tartja fontosnak kiemelni:
    – Magyarok vagyunk, és magyarok kívánunk maradni ezentúl is – itt Szerbiában, közös szülőföldünkön.
    A Humentis azt az elvet képviseli, hogy a vajdasági magyaroknak Európában a helyük. A cél megvalósításának érdekében azonban, nem vagyunk hajlandóak lemondani nemzeti önazonosságunkról. Nyelvünket, kultúránkat ápolni, fejleszteni kívánjuk és megosztani azokkal az európai nemzetekkel, amelynek közösségébe igyekszünk. Olyan közoktatási rendszert akarunk, amely megfelel az Európai Unió követelményeinek, a fiatalaknak pedig, esélyegyenlőséget biztosít nem csak azon a területen, ahol a magyarság többségben él, hanem az egész országban. Ezért követeljük a minőségesebb nyelvoktatást és a belterjes szakmai képzést. Serkenteni akarjuk a diákcsere mozgalmat is, miáltal az ifjú nemzedék megismerhesse, mit és hogyan tanulnak társaik a fejlett országokban. Kiemelt feladatunknak tartjuk a részarányos foglalkoztatás elvének érvényesítését, vagyis azt, hogy a magyar fiataloknak – a nemzeti közösség létszámával arányban – munkát biztosítsanak az igazságszolgáltatásban, az állami közigazgatásban, az önkormányzati szerveknél és másutt – ahol erre a törvény lehetőséget kínál. A Humentis feladatkörébe tartozik a magyar kulturális intézmények munkakörülményeinek javítása. Erre a célra, államilag támogatott pénzelési keretet fogunk kialakítani, amelynek feltöltéséhez igénybe vesszük a rendelkezésre álló külföldi forrásokat is. Maradéktalanul támogatjuk a magyar színházi- és zenekultúra fejlesztését, úgy véljük: zenére, színházra kell nevelni a fiatalokat. Ezért tartjuk szükségesnek az ingyenes nyári táborok intézményrendszerének létrehozását, ahol a fiatalok megismerkedhetnek zenei- és színházirodalmunk legszebb alkotásaival. A köztájékoztatás a Nemzeti Tanács kiemelt fontosságú feladata. Meglátásunk szerint a Magyar Szó alapítói jogait fenn kell tartani, a szerkesztőségnek önállóságot, jobb munkafeltételeket és anyagi biztonságot kell szavatolni, hogy eleget tehessen a közszolgálatiság követelményeinek. Az elektronikus sajtó esetében a Humentis élni fog azokkal a felhatalmazásokkal, amelyek a Nemzeti Tanácsot a Vajdasági Közszolgálati Rádióban és Televízióban illetik meg. Ezen túl segíteni kívánja a helyi elektronikus média munkáját úgy, hogy káderképzést, szakmai továbbtanulást biztosít az ott dolgozóknak, továbbá pályázatok révén anyagiakat teremt a műszaki – technológiai fejlesztésre. A Humentis a meglevő hivatalos nyelvhasználati törvény következetes alkalmazását követeli, minden környezetben, ahol erre adottak a feltételek. Gyakorlattá kívánjuk tenni, hogy a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban és másutt a polgárok anyanyelven intézhessék ügyes–bajos dolgaikat. Az intézmények kádergondjainak megoldásából is részt vállal a Humentis azzal, hogy a leendő foglalkoztatottaknak tanfolyamokat szervez, a végzős egyetemistáknak pedig ösztöndíjat folyósít. Ennek feltételeként szabja meg azt, hogy a kedvezményezett fiatalok olyan intézményekben vállalnak munkát, ahol a kisebbségek nyelvén is folyik az ügyintézés. Szerbiában nem lenne szabad, hogy a nemzeti hovatartozás megvallása problémát jelentsen. Igaz, hogy a nemzetközi jog szerint senki sem köteles nyilatkozni arról, hogy milyen nemzetiségű, mégis úgy gondolom, hogy sokan nem csak emiatt nem vallják meg nemzeti hovatartozásukat, mintha szégyellni kellene a nemzetiségünket. Ezért szeretnék hozzájárulni az olyan közhangulathoz, hogy bátran kimondjuk: magyarok vagyunk.
    Orovec Valéria a következőket emeli ki: 
    – Pedagógiai középiskolát és a tanítóképző főiskolát, Pedagógiai Akadémiát Szabadkán végeztem. Több mint húsz éve dolgozom a moholi Novak Radonić Általános Iskolában mint osztálytanító. Szinte kezdettől fogva bekapcsolódtam az iskola kulturális életébe is. A rendes tanítás mellett, ritmikus táncok tanításával is foglalkozom az alsó osztályokban. Nyolc éve vagyok az iskola szakszervezetének elnöke. A tanítás folyamán igyekeztem beiktatni, alkalmazni, a nem megszokott módszereket a tanórákon, hogy az minél érdekesebb és gyermek-közelibb legyen a tanulók számára. Sajnos az elmúlt két évtized folyamán azt tapasztaltam, hogy nem csak nekem, de a többi kolléganőmnek is hiába volt sok jó ötlete munkája során, anyagi eszközök hiányában, csak egy részét tudtuk megvalósítani annak, amit elképzeltünk. A krétán és a táblán kívül, szinte semmilyen bemutató, vagy segédeszköz nem állt rendelkezésünkre! Ezért tartom egyik fő feladatomnak a jövőben, hogy harcoljunk és találjuk meg a módját az oktatás körülményeinek és minőségének a javítására. Természetesen, én mint tanító, elsősorban a kisiskolásokat tartom szívügyemnek. Ezért azt szeretném, hogy minél több audio-vizuális eszköz segítségével, szemléltető, kép és hanganyaggal, valamint oktatási segédeszközökkel, tarkítsuk és fejlesszük az oktatás színvonalát. Nagyon fontos, hogy a gyerekeknek már kis korukban adott legyen a kellő kulturális és művelődési alap, MINDEZ SAJÁT ANYANYELVÜKÖN! Tehát, tegyük lehetővé számukra, hogy legalább 1-2 havonta magyar nyelvű színházi előadáson, író-olvasó találkozón vegyenek részt. Még emlékszem arra, hogy régen, Ada községben minden hónapban volt valamilyen kulturális rendezvény magyar nyelven! Színházi előadások, koncertek (magyarországi előadókkal), táncparádék stb. Mivel az utóbbi évtizedben, szinte semmi nem történik e téren, a színházak, moziépületek sportcsarnokok is elhagyatott állapotban vannak. A fiatalok és idősebbek pedig, ha valamilyen színvonalasabb előadást szeretnének látni, kénytelenek Magyarországra utazni, ám kérdem én, kinek van ma erre pénze?
    Leendő nemzeti tanácstagként arra törekednék, hogy a magyar kisdiákoknak, fiataloknak és polgároknak megteremtsük a feltételeket az európai szintű oktatáshoz, kultúrához és művelődéshez!