Fogorvosnál jártam

    Amikor tudom, hogy fogászhoz kell mennem egy rakoncátlan lyukas fog miatt, már három nappal előtte félek.
    Amint belépek a rendelő ajtaján, teljesen rabul ejt a félelem. Mint a legrosszabb rémálom. Mindenütt fúrók, tűk, piszkák és mindenféle krém. Az eszközök láttán majdnem hátraesek, arra gondolván, hogy „Istenem, ha ezt belém szúrja, meghalok!” Mikor a székbe ültetnek, majdnem megáll a szíven. Kezem, lábam remeg. Rosszul vagyok. Felnézek, és elvakít a lámpa. Hallom, ahogy a doktor néni elindítja a fúrót. Jön felém az a forgó fémdarab. A szám tátva, matatnak benne. Kellemetlen érzés. A művelet során elkezdtem pozitívan gondolkodni. Úgy fogtam föl ezt az egészet, mint egy bátorságpróbát. Jobban kezdtem érezni magam. Már nem is fáj annyira a művelet. Kezdem bátornak érezni magam! A fogtömés szinte már egyáltalán nem is fáj. Szinte az egész rossz érzés elmúlt.
    Amikor vége, örömmel ugrok fel a székről, és még az is eszembe jut, hogy megköszönjem a doktor néninek, hogy segítet rajtam, és ezentúl nem fáj az a mostanra már egészségessé vált fogam.

Smit Alex és a 4. c. osztály

Gladiólusz Oszkár a nevem

    Virágkedvelő olvasóin már kitalálták, hogy kardvirág vagyok. Gondos gazdasszonyom most ébresztett téli álmomból. A telet mindig egy papírral teli bélelt dobozban töltöm. Elmesélem, hogyan telt a tavalyi évem.
    Előszedtek a dobozból, gondosan átnéztek. Kiültettek a friss, puha ágyásba, amit már felmelegített a májusi nap sugara. Gyökeret eresztettem, kihajtottam a leveleimet. Az alakjukról kaptam a családnevemet. Virágot hajtottam egy száron sok bimbót. Gazdasszonyom rám volt a legbüszkébb, még az erős naptól is óvott, pedig itt pompázott még Róza meg a Jégkirálynő is; nagyon csinosak. Mégis mindenkinek engem mutatott, hogy „Nézzétek, ez itt Oszkár, a kedvencem!”. Még a méhek is engem szeretnek a legjobban. Egyszer meg egy szép tarka-barka pillangó is meglátogatott. Igyekeztem minden évben nagyobb virágokat hozni, hogy kielégítsem a rajongóim szükségleteit. Sajnos, másféle rajongóim is vannak. Egy kora nyári reggel arra ébredtem, hogy viszketnek a leveleim. Megnéztem jobban, kiderült, hogy tetvek! Hívtam öreg barátaimat, a katicabogarakat, és megszabadítottak tőlük, de volt ennél rosszabb is. Egy nap nagyon kókadt voltam, és valami rágást éreztem a gumómnál. Megkérdezte a gazdasszonyom:
    – Mi a bajod Oszkár?
    – Azt hiszem, lótücsök.
    – A bitangja! Na, majd én megszabadítalak tőle!
    A lótücsök hamarosan a tyúkok előtt találta magát, én pedig meggyógyultam. Mire a virágaim elhervadtak, a nyár is véget ért, én pedig új gumókat növesztettem. Őket a gazdasszony külön becézgette, hogy „gyertek csirkék, jövőre ti is olyan szépen virágoztok majd, mint Oszkár”. Naná, gondoltam büszkén, ők is az én fajtám. Ősszel felszedtek, becsomagoltak, téli álomba merültem. Most, ébredés után alig várom a nyarat, remélem szép lesz és kártevőmentes.
    Minded virágtársamnak üzenem: óvakodjanak a kártevőktől, különösen a tetvektől, és a lótücsöktől, de becsüljék meg a barátaikat!

Bozsóki Andor 5. e.,
 Cseh Károly Általános Iskola, Ada

Jótanács

Fogorvosunk azt ajánlja,
együnk almát uzsonnára.
Minek az a sok édesség?
Hogz fogunkon sok legyen a lepedék?
Annak érdekében mossunk fogat,
hogy fogaink egészségesek maradjanak.
Nem kell ehhez semmi extra,
csupán egy fogkefe és paszta.
Aki fogait rendszeresen mossa,
nem lesz annak sárga fogra gondja.
Aki pedig nem mossa,
fájó foggal mormolja?
Kellett nekem nem mosni?
nem gondoltam, hogy ennyi bajt fog okozni!

Bajusz Eduárd, 5.e,
Cseh Károly Általános Iskola, Ada