ADAIAK AZ ÚJVILÁGBAN
Az emigráció kezdeti nehézségei

    Kivándorolni egy idegen or­szágba és új életet kezdeni ismeretlen kör­nyezetben nem könnyű feladat. A beil­leszkedés szakaszában nekünk, emig­ránsoknak számos kihívással kell szem­besülnünk, hogy adaptálódjunk az új társadalomba, kultúrába. Ez nagyon sok esetben egy hosszú, fárasztó, feszült­séggel teli időszak és megmérettetést jelent az emberek magán- és családi életében is.
    Az integrálódás folyamatának különböző szakaszai vannak. Ugyan mindenki egyedi tapasztalatokkal éli át a kivándorlást és a beilleszkedést mégis a fizikai és lelki alkalmazkodási nehézségek levezetésének vannak közös jellemzői, amelyeket egységesen kulturális sokknak nevezünk. A kanadai kultúra értékrendszere eltér a miénktől.
    A másfajta felfogás, az új életkörülmények és munkaszokások eltérnek attól, amit mi otthon, a vajdasági környezetben megszoktunk. A beilleszkedés időszaka ennek a másságnak a megértése és elfogadása. Ezt az is befolyásolhatja, hogy milyen okok állnak az emigráció mögött. Vannak kivándorlók, akik önként választották az emigrációt, és vannak, akik kényszerből. A fogékonyság az újdonságok iránt és a kockázat vállalás készsége ugyancsak megkönnyíti, illetve ezeknek hiánya nehezíti ennek az időszaknak az átvészelését.
    A kulturális sokkhatás folyamata különböző szakaszokból tevődik össze. Az emigráció kezdetét általában a kíváncsiság és az elragadtatás jellemzi. Ez az úgynevezett „mézeshetek” időszak. Mindenkiben nagy a remény, és a nyelvi nehézségek ellenére is úgy tűnik, hogy a problémákkal és a kihívásokkal könnyűszerrel meg lehet küzdeni. Ez a periódus izgalmakkal teli. Minden új és érdekes. Az emberek általában tele vannak tervekkel. A környezet és a kultúra felfedezése nagy élmény.
    A második szakaszt a csalódottság és az ingerültség időszaka. A megszokott társadalmi és családi kapaszkodók elvesztése valamint a kommunikáció nehézségéből eredő problémák ütik fel fejüket. Ilyenkor kifejezetten érezhető a család, a rokonság, a barátok hiánya. Az emigránsok úgy érzik, hogy nincs semmilyen kapcsolatuk Kanadával, hiányolják saját hazájukat, és olyan érzés tölti el őket, hogy itt senki nem érti meg problémájukat. Nehezükre esik munkába járni, és semminek nem látják értelmét. Minden amit az új környezet ad, az negatív és idegen.
    A harmadik szakasz a fokozatos beilleszkedés és talpra állás időszaka. Az emberek ekkor már visszanyerik az önbizalmukat és életük irányítását. Lassan elsajátítják a nyelvet, beolvadnak a közösségbe és kezdik megérteni a kanadai életformát. Tudatosul bennük, hogy mit kell tenniük ahhoz, hogy elérjék azt, amit szeretnének.
    A végső szakaszban, az elfogadás szakaszában, megtörténik a teljes beilleszkedés. Új barátságok alakulnak ki a privát életben és a munkahelyen is, amelyek segítenek az előrehaladásban. Megnyílik a lehetőség a továbbképzésre, tanulásra és esetleg megnyílik a kilátás más, jobb munkahelyek megszerzésére. Megoldódnak a nyelvi problémák, és a bevándorlók lassan belátják, hogy jól döntöttek, hogy Kanadában telepedtek le.
A kanadai kormány nagy segítséget nyújt, és sok programot irányoz elő az emigránsok megsegítésére, hogy megkönnyítse a beilleszkedést. Ingyenes angol nyelvtanfolyamokat szervez a nyelv elsajátításhoz. A munkaügyosztály is külön programokat futtat az újonnan érkezőknek, hogy ismertesse velük a munkapiaci lehetőségeket, és felkészítse őket a munkakeresés módszereire. A segítség ellenére a statisztikai felmérések az mutatják, hogy az emigránsok 70%-ának problémát okoz a munkakeresés. Ennek több oka is van de talán a legjelentősebb a kanadai munkaadók bizalmatlansága az idegenekkel szemben. Mivel az Ontario tartományba letelepedő külföldiek száma jelentős így egyre nagyobb azoknak a száma is, akik iskoláikat nem Kanadában fejezték be. A bevándorlók többsége sok éves tapasztalattal és szaktudással érkezik az országba, viszont közülük nagyon sokan tapasztalják azt, hogy nehéz iskolai végzettségükhöz és szakképesítésükhöz megfelelő munkát találni, tehát külföldön szerzett diplomával és tapasztalatokkal nehéz érvényesülni a kanadai munkaerőpiac egyes területein. Ha a nyelvi nehézségekből eredő problémákat nem vesszük számításba, de ez valójában lehetetlen, mert szinte alapfeltétele minden munkaszerzésnek, akkor a második legnagyobb gátat az emigránsok kanadai munkatapasztalatának hiánya okozza. Sok esetben az iskolai végzettséget sem ismerik el megfelelően. Kanadában nincsenek összehangolva a munkapiac igényei és törvényei az emigrációt szabályozó törvényekkel olyan értelemben, hogy sok esetben olyan diplomás és szakképzett embereket engednek be az országba, akiknek azután szinte lehetetlené teszik a végzettségükhöz megfelelő munkát megtalálni, mert a törvények és a szabályzatok ezt nagyon megnehezítik, és esetenként szinte lehetetlenné teszik. A kanadai munkaadóknak ebből viszont sok nyereségük van, ugyanis a törvények mögé rejtőzve alacsony órabérért kiváló, szakképzett és tapasztalt munkaerőhöz jutnak, akiket a kanadai diploma hiányában alulfizetnek.
    Ezeknek a tényezőknek az ismeretében, a nehézségek ellenére, az idő múltával, mindenkinek lassan rendeződik és beállítódik az élete az új környezetre. A próbatételek legyőzésében segít társaink, barátaink jelenléte, tanácsa. Fontos, hogy tudatában legyünk az előttünk lévő változásoknak és, hogy nyitottságunkkal, magabiztos erőfeszítéssel igazodjunk az új kultúrához.

Volford Tünde