A sorstalanság állatparkja

    Laták Zsuzsanna, a zenede igazgatónője  kért meg  arra, hogy jegyezzem le egy községen belüli  kiránduláshoz fűződő „élményét”, melyen néhány kollégájával és növendékével vett részt közelmúltban.
    Az elmúlt ősztől egy csoporttal bővült a zeneiskolát látogatók létszáma, akikkel külön program keretein belül foglalkoznak a nevelők .Az új tagok mentálisan sérült embertársak. Más közös program szervezése mellett, örömszerzés céljából látogattak el velük a Póni állatkertbe:      
    „Szerettük volna, ha növendékeink közelebbről ismerkedhetnének az állatokkal – mesélte Laták Zsuzsanna -.Sajnos, gyorsan megbántuk ez irányú lépésünket, mert hamar bebizonyosodott, hogy a helyi lehetőségek nem alkalmasak ilyen nemű ismeretszerzésre.
    Dél körül lehetett,  amikor odaértünk – csatlakozott a beszélgetéshez Kurunczi Törtelyi Mária zongoratanárnő – Meleg volt és akkor erősen sütött a nap. Kalandvággyal telve, szinte izgultunk, hogy végre odaérjünk, viszont felfedezőutunk elején már elszomorító látványban volt részünk. Növendékeink a maguk világában is észlelték a szégyenletes valóságot, és bennünk reményt látva a segítségre, igyekeztek csatlakozni rögtönzött mentőakciónkhoz, hogy adott körülményeinket legyőzve vizet jutassunk a szomjazó „látnivalók” ivóedényébe. Csak reméltük, hogy a napi eledelük hiányában nem szenvednek! Hálás kortyolásukat nem lehet elfelejteni csakúgy, mint az elpusztult kacsának sorsára hagyott tetemét, és a helyszűkében, kiszolgáltatottan, elhanyagoltan  életteret osztó állatok képét sem.
    Az állatok gondozása nagy felelősség – folytatta az igazgatónő – mert azok nem játékok. A magunkkal vitt üdítős műanyag  flakonok szolgáltak segédeszközül, hogy  a park területén lévő kút felkutatása után szomját olthassuk néhány állatnak, melyhez sikerült közel férkőznünk. Állatkerti látogatásunkkal olyan élménnyel szerettük volna gazdagítani csoportunk tagjait, amit további közös munkánk során bármikor szívesen felidézhetünk. A megesett tapasztalat viszont visszatart minket ettől, így képeskönyvek segítségével igyekszünk pótolni ezt.
    Egyáltalán, kihez tartoznak ezek az élőlények, és minek olyan helyre állatpark, ahova nem való? Olyan felügyelet szükséges, mely szem előtt tartja az állattartás és gondozás szabályit. Ha már van látványosságnak nevezett állatkertünk, úgy rendezhetnénk, hogy büszkék lehessünk rá!
    Bánatunkat levetkőzve, de az emlékeinket magunkban hordozva kis kirándulásunk óta igyekszünk feldolgozni a látottak miértjét, és bízunk abban, hogy az említett állatok sorstalanságából  hamarosan kivezető útra talál majd egy  ÁLLATBARÁT!

Lajkó Szilvia