Az Aranykapu évadzárójához
EGY KOSÁR SZENTIVÁNYI ALMA
Tyüzet megrakájuk, négyszögre rakájuk.
Egyik szögin űnek szíp öregasszonyok,
A másikon űnek szíp öregemberek,
Harmadikon űnek szíp hajadon lányok,
Negyeidken űnek szíp ifjú legínyek.
Ezzel a népi rigmussal vezette be Sóti Éva művészeti vezető, az adai Aranykapu Művelődési Egyesület június 23-án tartott szabadtéri, évadzáró, szentiványi előadását, amit az egyik adai külvárosi vadvirágos telken, a lóversenypálya tartottak.
Sóti Éva
Amikor a nappali rekkenő hőség után a nap korongja a messzi csipkefelhők mögött lebukott a látóhatár alá, akkor – váratlanul – Éva szólóban elénekelte még a Kis pacsirta kezdetű moholi gyűjtésű dalt is, ami lúdbőrössé tette a fogékony hallgatóság (vég)tagjait, és örömmel gondolhattunk arra, hogy az idén ismét új ötletekkel gazdagították az Aranykapu sikeres évadzáró előadását.
Azt már többször elmondtuk, hogy az egyesületet az alkonyati szabadtéri előadás ténye eleve helyzeti előnybe juttatja (mindenkiben felmerül az édes otthon emléke, mint ahogy Arany mondta: Este van, este van, ki-ki nyugalomba, Feketén bólintgat az eperfa lombja), de ez hátránnyá is válhatna, ha az előadások monoton ismétlődgetésekbe fulladnának. Az Aranykapu esetében azonban – megelégedésünkre – ez nincs így, hisz minden évben megjelenik egy ragyogó ötlet, egy új részlet, mozzanat, vagy népi díszítő elem, ami szárnyra kapja nemcsak az előadást, hanem egész esti megmozdulást.
Katona Adrianna és Nikolina
Idén ilyen volt a „színpad” szélére tett kosár, teli szentiványi almával. Valamikor, az utcavégeken fellobbanó szentiványi tüzek fináléja az volt, hogy az öreg anyókák a kötőjükbe készített szentiványi almát a tűzbe szórták, ahol azok megsültek, a körülállók meg kikaparták a parázsból és nyelvüket sütögetve igyekeztek megenni. Ez volt a varázslat, a rítus, ami aztán hosszú évekre félbe szakadt, megszűnt.
Most azonban, az Aranykapu jóvoltából, ismét megjelent az alma, bele is került a tűzbe, ki is kapartuk, eszegettük is, és amint Flaubert Az eltűnt idő nyomában című regénye hősének a teába mártott sütemény zamata juttatta eszébe ifjúságát, nekünk az égett szentiványi alma elevenítette fel öreganya, meg a Maris- vagy az Ila néni emlékét!
Perzselik a Szentiványi almát
Ez volt az előadás varázsa, a plusz töltet, ami a nézőt a fellegekbe emelte! Nem hiába mondta mikrofonba az előadás végén Kiss Tóth Erika, a csókai Móra Ferenc Művelődési Egyesület elnöke, hogy „Köszönjük ezt a varázslatos előadást!” majd Sóti Évára mutatva, ezt mondta a közönségnek: „Szeressék őt nagyon, mert felmérni sem tudják, mennyit ér!” Ilyen hangulati bevezető után most már csak puszta technikai részlet, hogy felsoroljuk a szereplőket, előadókat.
Katona Adrianna és Katona Nikolína a tőlük megszokott szinten kalotaszegi dalokat énekeltek (felkészítőjük Vas Brezovszky Tímea), az Aranyalma vonós zenekar (felkészítő Vas Endre) somogyi ugróst és frisses dallamokat játszott, a Kopogtató néptánc-együttes pedig dél-alföldi gyermekjátékokat adott elő.
Kiss Tóth Erika
Egy tehetséges kisgyerek, a moholi Kúti István moholi gyűjtésű népmesét mondott el és nagy derültséget keltett, a Pántlika leánykórus sárközi dalokat énekelt (felkészítő Vas Brezovszky Tímea), a csókai Topogó néptánccsoport meg Kocsis, kocsis komám címmel somogyi játékokkal és tánccal szórakoztatta a mintegy 200-250 főre tehető hálás közönséget. Táncaikat Vas Endre és Vas Brezovszky Tímea állította össze.
A továbbiakban fellépett a csókai Pilike énekcsoport, a Pengető citerazenekar (felké-szítő Hézső Zsolt), majd az Aranyalma vonósegyüttes és a Kopogtató néptánc-együttes következett és fejezte be az előadást.
„A Tűz a Nap párja, a világosság, a tisztaság, az egészség, az elevenség, az életöröm jelképe, ezért a megtisztulással, a gyógyítással, az egészség megőrzésével kapcsolatos szokásokat gyakorolták Szent Iván (Keresztelő Szent János) éjszakáján. A tűzzel illatos növényeket, virágokat is füstölte, majd ezeket később gyógyításra használták” – ezekkel a szavakkal fejezte be az előadást a műsorvezetői feladathoz is felnövő Sóti Júlia a műsort, majd felhívta a nézőket, hogy „ugorja át mindenki a tüzet, hogy a tűz melegsége, narancsos színe kiégett lelkünket járja át és töltse meg a szeretet melegségével!”
Írta és fényképezte Király János
(több kép: http:// adapress.spaces.live.com)
