A szemek szerelmese
Beszélgetés Mészáros Zoltán adai portrérajzolóval
Mészáros Zoltán saját szakmájában elektromechanikusként nem tudott elhelyezkedni, így hát kipróbálta magát abban, amit szeret, rajzolt, portrékat, megrendelésre. Két év alatt valódi művésszé érett, habár szerinte még sokat kell tanulnia ahhoz, hogy megvalósíthassa álmait. Mészáros Zoltán műveit nemrégiben egy kiállítás erejéig közelről is megcsodálhatták az adaiak. A tárlat különlegessége, hogy nagyon fiatal, mindössze 21éves alkotóról van szó, aki két éve foglalkozik képzőművészettel, s aki saját maga a világhálón szerzett és gyarapított ismeretek alapján tanult meg rajzolni, talált rá arra az útra, ahogy ő mondja, arra a lépcsőre, amelyen haladni szeretne.
- Két évvel ezelőttig teljesen hidegen hagyott az emberi arc, nem is tudtam lerajzolni, és nem is szerettem. - magyarázza Zoltán. - Akármit rajzoltam az arcot igyekeztem kihagyni. Vagy az volt a gond, hogy minden ember ugyanúgy nézett ki, vagy az arc nem hasonlított senkire sem. Aztán egyszer csak rádöbbentem, hogy hogyan is lehetne megrajzolni. Gyakoroltam, technikákat dolgoztam ki, rájöttem bizonyos dolgokra, s most itt tartok.
- Autodidakta portrérajzolónak tartod magad, ez áll a kiállításra hívó plakáton is. Soha sem tanultál rajzolni?
- Mint autodidakta, mint önképző állítom ki a rajzokat, mert nincs képzőművészeti végzettségem, de tervben van, hogy tovább képezzem magam ilyen téren is. Talán a következő évben alkalmam lesz rá, hogy beiratkozzam az újvidéki képzőművészeti akadémiára. Ebben az évben már a katonai szolgálat és egyéb okok miatt lekéstem erről
Nem mondhatom, hogy tudok rajzolni, de igyekeztem az alapokat elsajátítani. Mint minden mást, szerintem, a rajzolást is meg lehet tanulni azzal a különbséggel, hogy bizonyos kézügyességre van szükség ahhoz, hogy tovább lehessen fejleszteni, valami kis adottság alapból kell, hogy legyen ahhoz, hogy valami kialakulhasson. Sokan nézik, de nem látják azokat a kontrasztokat, azokat az árnyékokat, amelyeket látni kellene. Szerintem megfigyelőképességen is múlik, hogy kiből lesz művész. Azt pontosan nem tudom megmondani, hogy mitől művész a művész, de, meggyőződésem, hogy a társadalmi viszonyoktól is függ, hogy mi számít művészetnek. Engem nem az a hajt, hogy az emberek művészként tiszteljenek, inkább az alkotás öröme miatt rajzolok - rajzolok, mert szeretek rajzolni. Másnak érzem magam, mint a többiek, de nem tartom magam őrültnek.
- Rajzaidon igazán részletesen kidolgozod a szemeket. Nincs két egyforma, sőt hasonló sem.
- A szem számomra nagyon vonzó dolog, nem csak rajzolni szeretem, hanem nézni is, nekem a szem egyfajta fétisnek számít.
Fontos szerepe van a szemnek, nem hiába szoktam ennyire részletesen kidolgozni. Általában ez az arcnak az a része, ami miatt ráismernek egy-egy személyre, de azért nem elég egy csillogó szem, a többi testrészt, a fület, a szemet, az orrot, a szájat is a személyre jellemzően kell megrajzolnom
- Azt mondtad, hogy interneten keresztül is tanulsz technikákat, módszereket.
- Igen, interneten keresztül, ez azt jelenti, hogy mások rajzait figyelem meg. Sajnos nem volt lehetőségem, hogy végignézzem, hogyan készül el egy alkotás, viszont kész rajzokból tanultam, próbáltam rájönni, hogy hogyan is jöhetett létre.
A világhálón igyekeztem népszerűsíteni a portréimat, az interneten élőben, az általam írt program segítségével rajzoltam. Igaz, hogy húsztól többen sosem nézték, viszont én már ezt is eredménynek tekintem. Ezekről az interneten, élőben készült rajzokról véleményt mondtak azok a művészek, akikkel a világhálón tartom a kapcsolatot. Tanácsokkal segítettek, elmondták a véleményüket arról, hogy technikailag hogyan kellett volna a hibákat kiküszöbölni. Ezek közül a művészek közül azonban nem emelhetek ki egyet sem mint tanáromat, mert az átlag kommentárokat szoktam megfogadni.
- Hogyan jutottál el a kiállítás gondolatáig?
- Barna Kolozsi Valéria tanárnő látta a honlapomat, és rákérdezett, kiállításon gondolkodtam-e már. Én akkor elvetettem ezt az ötletet, mert kevés művem volt, és a rajzok 90%-a eladásra készült. Később jött az az elgondolás, hogy az eladott művekről másolatot készítek, és talán azokból is összeállíthatok egy kiállítást, de a magam örömére készített rajzokat is elhoztam a Szarvas Gábor Könyvtár kiállítótermébe, hogy azokat is lássa a közönség.
A megnyitó napján nagyobb volt az érdeklődés, mint amire számítottam. A helyi művészek is kommentálták a kiállítást és a rajzokat, tőlük is jórészt pozitív visszajelzéseket kaptam, de technikai tanácsokkal is elláttak.
- A következő kiállítás miből fog állni?
- Kétlem, hogy a következő kiállítás portrékból állna. Talán az általam kreált, a gondolataimat tükröző alkotásokból és nem pedig a valóságot lemásoló rajzokból fogom azt a kiállítást felépíteni, a valóságtól igyekszem majd távol maradni, mert az érdeklődésem most nagyot fordult. Eddig arra törekedtem, hogy a rajz a valósághoz minél hűbb legyen, az utóbbi napokban, hetekben kezdtem el technikailag más irányban gondolkodni.
- Mit jelent ez?
- A közeljövőben megpróbálkozom majd a karikatúra több formájával, megpróbálok karikatúra portrékat készíteni. De a portrérajzolással nem fogok felhagyni, a megrendeléseket továbbra is teljesítem, viszont a saját részemre vagy a következő kiállításra készült rajzok teljesen más témában fognak megjelenni. – mondta Mészáros Zoltán.
Józó Mónika
