Teológiai gondolatok
A keresztény közösség

    A keresztény közösség modellje a szentháromságos életben rejlik, vagyis a személyek közötti szeretet-közösségben. Vajon az említett közösség valóban a Szentháromság képmására épül fel, vagy inkább olyan egyének csoportja, akik ugyan eljárnak a templomba, hogy egyénileg gondoskodjanak üdvösségükről, de igazából nincsenek kapcsolatban egymással?
    Pedig a saját énünk megmentése lelkünk halottságát tükrözi vissza.
    Mintha ezek a dolgok teljes ellentétei lennének annak az őskeresztény szokásnak, melyet az Apostolok Cselekedete így fogalmaz meg: „egy szív, egy lélek voltak” oly mértékben, hogy „senki sem tartotta tulajdonának azt, amije volt, mert mindenük közös volt”. (ApCsel 4,27). Ha előzőleg nem vagyunk egy szív és egy lélek, ha nem figyelünk egymásra, ha nem vezetünk számot a másik ember lelki és anyagi szükségleteiről, ha hiányzik belőlünk a készség, hogy segítsünk egymáson, akkor az Eucharisztia nem tesz bennünket Krisztussal egy testté. Szeretet nélkül ugyanis nem vagyunk Istenben. Ha nem tagadjuk meg a rosszat, és hiányzik belőlünk a segítő jóság, az alázat, a könyörületesség, a szelídség és hűség, akkor nem vagyunk keresztények, hisz Jézus úgy mutatta be Istent előttünk, mint magát a Szeretetet. 
    Krisztus Urunk szerint a tiszta szeretet áthatja ellenségünk iránti érzéseinket és viselkedésünket is. Ugyanis, ha csak azt szeretjük, aki minket is szeret, - nem lesz semmi jutalmunk sem. (Mt 5,46).
    A felebaráti szeretet épp olyan mindenre kiterjedő és megbecsülést igénylő, mint Krisztus irántunk tanúsított szeretete. Isten és a felebaráti szeretet ugyanis felbonthatatlan összetartozás, egység.
    Csak ha ugyanazt az „isteni társaságot” éljük meg itt a földön, mint Jézus a mennyben, akkor teszünk tanúságot arról, hogy az Úr tanítványai vagyunk. Jézus a János szerinti evangéliumban erről így vall: „Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt”. (Jn 13,35)
    Ezt a szeretetet fogalmazza meg Nagy Szent Gergely pápa is, amikor felteszi a kérdést: miért küldte Jézus kettesével tanítványait prédikálni?  A választ maga a Szentatya adja meg: ”Mivel a szeretethez legalább ketten szükségesek”.