Rendhagyó történelemóra

„Azért vagyunk a világon, hogy
valahol otthon legyünk benne.”
(Tamási Áron)

    Ada község címere 1957-ben nyerte el végleges formáját. A címer pajzs alakú, középen egy gesztenyebarna hajú férfi alakkal, aki egyik kezében egy világos acél színű kardot tart, hegével felfelé, ami annyit jelent, hogy harcra kész, a másik kezében pedig ekevasat illetve csoroszlyát, ami azt bizonyítja, hogy a munkára is kész.
    Ada napja július 2., annak emlékére, amikor 1835-ben királyi adománylevéllel mezővárosi rangot kapott a község, három vásártartási lehetőséggel. Adáról a legrégibb írásos emlék a 12. századból, 1198-ból ered, amely a települést Asszonyfalvának nevezi. Ez a kor az, amikor Európa nyugati részén már fejlett feudális államok vannak, Anglia és Franciaország, a Német-Római Császárság, délen pedig a hatalmas Bizánci Birodalom. Az itt letelepedett lakosság feltételezhetően halászattal és vadászattal, valamint kezdetlege földműveléssel foglalkozott. Az elkövetkező évszázadok viharai, a tatárjárás eltörli Asszonyfalvát. 1522-ben találunk róla újabb feljegyzéseket (mindegy, hogy ki volt az úr, török vagy tatár, Habsburg, szerb vagy magyar, adójegyzék mindig volt).
    A Tisza folyónak akkor még nem volt állandó medre, ezért gyakran kiöntött. Mi történt az emberekkel? Menekültek arra a kicsiny kiemelkedő szárazföldre, amit magyarul szigetnek, szerbül Osztrovának, törökösen Ada halenak vagy kálénak neveznek. És becézik is Adicának. Ma is így hívják ezt a részt.
    Következik az 1694. év. Ekkor alakul ki Adától délre egy kis falu, Petrina. Lakossága kitűnik 1697-ben a zentai csatában. Az itt élő emberek számára ez döntő ütközet melyben Savojai Jenő herceg vereséget mér a törökre és kiűzi őket. A petrinaiak terepismeretükkel segítették a herceget. A törökök elvonulása után ismét elnéptelenedik a vidék. Következik az 1699-es karlócai béke. A Dunától és a Szávától délre a török, északra pedig a Habsburg az úr. Ekkor érkezik a török elől menekülő népével III. Arsenije Csarnojevics ipeki (peći) patriárcka és népének letelepedési jogot kér a császártól, valamint vallásszabadságot. Ekkor alakul meg a dél és észak között húzódó határőrvidék, jönnek létre a sáncok. A letelepedett határőrök adómentességet, vallásszabadságot, sőt hadi sarcot is kapnak. Az 1720-as összeírás szerint 69 határőr és 11 özvegy élt ezen a vidéken. A török veszedelem múlásával a határőröknek a helyzete is egyre nehezebb, ezért az itt élő szerbeknek egy része elvándorol Bánátba, Karlovára, illetve Ukrajnába. A föld ismét elnéptelenedik. Mária Terézia és később II. József, a kalapos király, magyar parasztokat, cseheket, szlovákokat és bunyevácokat telepít erre a helyre. A földet meg kellett művelni, és tisztességesen adózni kellett. Ez az adózás különösen a 19. század elején volt fontos, hiszen kellett a pénz és a gabona a napóleoni háborúhoz. A magyar gabonának nagy keletje volt, még akkor is, ha sarlóval aratták és föld alatti vermekben tárolták. A parasztok számára a könnyítés csak 1848-ban, amikor úrbéli viszonyok eltörlésével, a jobbágyság megszüntetésével érkezik. Ada határában ekkor sokan jutnak földhöz. A nemesség is kialakul.  A Dudvarskiak, a Zajok, a Huszághok, Moholon a Karakaševićek hatalmas birtokokra tesznek szert. Ez végeredményben pozitív volt, mert ezek az emberek a külföldöt járva új technológiákat hoznak haza. Fellendül a mezőgazdaság. Ada környékén megalakulnak az első tanyák, megépülnek a szélmalmok. A vásártartási joggal párhuzamosan megjelenik az ipar, a környékbeli iparosok itt cserélik ki portékájukat. Ezek az iparosok a községben élő egyházi személyekkel, a tanárokkal, az orvossal, a gyógyszerésszel a polgárságot, az „intelligenciát” képviselik. Adának már 1703-ban volt iskolája. A XIX. században az adai gyerekek szerb, magyar és zsidó nyelven tanulhattak. A XVIII. század végén már létezett pravoszláv templom, végleges bizánci stílusban épült formáját 1922-ben nyeri el. A katolikusoknak előbb imaházuk volt, majd 1795-ben felépült a ma is használatban levő templom. A községnek gyógyszertára, járványkórháza, szülészete és közfürdője volt. 1889-ben eléri a vasút, és a mai Szerbia területén Adán létesítik 1885-ben az első mezőgazdasági iskolát, ahol jelentős gazdatiszteket képeznek ki a környéknek. A két világháború itt is megtette a hatását. A gazdasági válság elől Amerikába próbálnak menekülni az emberek. Olyanok is elindultak, akiknek egy fillérjük sem volt, így csak Mohol határáig jutottak, ott letelepedtek, és a települést azóta is Brazíliának hívják.
    Községünk mai arculata 1957-ben alakult ki: Ada lett a község székhelye, a további települések: Mohol, Törökfalu, Valkai sor és Völgypart. A fejlődés ettől az időtől kezdve óriási léptékű. Adán mindenekelőtt a fémipar dominált a Potisje szerszámgépgyárral az élen, mely Európa szerte ismert, utána következik az IBA a csiszolókorongjaival, az LPO, a precíziós öntöde, de fejlett a textil- és a bőripara is. Az 1974-es határrendezéssel megalakul a Halász József MK 3600 hektárt ellátó országos hírű öntöző-berendezéssel, valamint a többi kísérő iparággal mint a konzervgyártás, szárítók, malmok stb. több mint 2000 munkást foglalkoztatva. Időközben megépül az üdülőközpont a közismert és nagyon népszerű medencékkel. Az elmúlt 15 év azonban egy cseppet sem mondható nyugodtnak. A káosz, a bizonytalanság megtette a hatását. Fiataljaink egy része elvándorolt, de ma már a fejlődés iránya előre mutat. Előttünk az út, csak rá kell lépni ahhoz, hogy Európába jussunk.
    Négy jól működő hagyományápoló körünk van, melyekben több mint 2000 gyermek nyer elfoglaltságot. Van egy kitűnően működő nyelvművelő egyesületünk, két általános és egy szakközépiskolánk, egy alapfokú zeneiskolánk, országunk határaink kívül is ismert kórusaink. Kultúréletünket képzőművészeink, irodalmáraink és fiatal színészeink is gazdagítják. Legutóbb négy világbajnoki címet gyűjtöttek össze táncosaink. Sportolóink nemcsak országos viszonylatban elsők, hanem a világon is számon tartják őket. Kézi- és kosárlabdában, futballban is ismertek vagyunk, számos aranyérmes úszóbajnokunk van. Asztaliteniszezőink, karatézóink, birkózóink is kitesznek magukért. Legyünk büszkék. A községnek helyi televíziója, rádióállomása és havonta megjelenő újsága van. Itt született Szarvas Gábor nyelvész, Novak Radonić festőművész, Sava Trljajić püspök, dr. Szabó Sándor, a stressz-kutató Sellye János professzor munkatársa. Ifjú kutatók, matematikusok is öregbítik városunk hírnevét. Meg kell még említeni Urbán Jánost, a Tűzsziget íróját, Baranyi Istvánt helytörténészt, aki Moholról írt könyvet, Ivan Telečki magisztert, aki szintén Mohol történetét dolgozta fel.
    Adán most épül az új híd. A híd melynek célja a kultúrák és a gazdaságok összekötése. Azok az emberek, akik hidat építenek, nem rombolni, hanem teremteni akarnak. Mi itt megértő, békés emberek vagyunk.

Pintér Éva
(Elhangzott 2008. július 6-án az Ada napjának megünneplésére rendezett elnöki fogadáson)