Adai fiúk a Fradi stadionjában

    Csütörtök délután 3 órakor, 33 fokos melegben érkeznek a fiúk. Üdvözlet, majd ismertetem, hogy diktafonnal dolgozunk, bárki bármikor beszélhet. Indulunk.
    - Mutatkozzatok be!
    - Rohacsek Aurél, Sötét Attila, Volford Tibor.
    - Milyen alkalomból jöttünk ma össze?
    - Tulajdonképpen azért, mert ez év június 22-29-ig Magyarországon voltunk, az Aranycsapat Alapítvány jóvoltából, ők szervezik minden évben, már 5 éve ezt a Kárpát-medencei bajnokságot, amelyen különböző országokból magyar tagozatok, magyar iskolák vesznek részt.
    - Kik azok, akik az Aranycsapat cím alatt a szervezést végzik?
    - Kű Lajos az igazgató, lényegében ő szervezi az egész bajnokságot, persze egész csapat áll mögötte, akiket név szerint mi nem ismerünk, ezek főleg középkorú személyek.
    - Hogyan jutottatok el e rendezvényre, mely csapatban?
    - A zentai gimnázium csapatának tagjaiként szerepeltünk. Minden évben elsősorban selejtezőt játszunk itt, Szerbiában, ahonnan majd a győztes kerül ki Magyarországra. Mi az idén győztünk a muzslyai selejtezőn, tavaly Horgoson ez nem sikerült, tavalyelőtt Tibor és Attila nem játszott, Aurél viszont igen.

    - Kik vettek részt a csapatban?
    - Vegyes volt az összetétel, az egész iskola diákjaiból válogatták össze a csapatot, hárman voltunk Adáról, ketten Oromról, egy-egy zentagunarasi és oromhegyesi, a többiek Zentáról. Összesen tizenhatan voltunk, ebből 14 focista, plusz a tanár úr és a kisfia, mint kísérők jöttek.
    - Ki készítette elő a szerepléseket? Milyen volt az út és az ottlét?
    - A csapatot Pintér Attila készítette fel a bajnokságon való részvételre, ő a gimnáziumban a tornatanárunk. Autóbusszal utaztunk, amelyet az iskola rendezett a Severtrans vállalattól, szerencsére klímásat kaptunk. A házigazdák nagyon jól fogadtak bennünket, elmondhatjuk, hogy minden az elvárásainkon felüli volt, a BÁDER Hotelben szállásoltak el bennünket, Bicskén, kényelmes ágyak, gyönyörűen berendezett két-, három- és négyágyas szobákban. A kaja is bevágott, reggelire svéd-asztalról ki-ki ízlése szerint választhatott, ebédre és vacsorára pedig nagyon finom sülteket kaptunk körítéssel, persze pincér-kiszolgálással, degeszre ettük magunkat. Az objektum tulajdonosa, Báder Antal szinte dédelgetett bennünket.
    - Meccsetek volt több is?
    - Vasárnap utaztunk oda, hétfőn Csákváron játszottunk egy edzőmérkőzést, azután csak pénteken léptünk pályára. Rajtunk kívül négy csapat került be a mi csoportunkba, két szlovák és egy szlovén, ebből egy szlovák csapat lemondta a részvételt, ezért történt úgy, hogy tolódott minden és csak pénteken, Bicskén játszottunk meccset a döntőbe jutásért. A csoportdöntőn a szlovák csapat ellen nyertünk 2:1-re, s így tovább jutottunk. A döntő mérkőzés vasárnap volt, és Budapesten, a Fradi stadionjában játszottuk az ukrán csapat ellen, az eredmény 2:0 lett javunkra.
    - Milyen pozíción játszottatok? Gólt rúgtatok-e?
    - Tibor balszélső védőt, Attila emberfogó-védőt, míg Aurél jobbszélsőt játszott. Sajnos, e mérkőzéseken egyikünk sem került olyan helyzetbe, hogy gólt tudott volna rúgni.
    - Az ottani médiák foglalkoztak-e veletek?
    - Úgy tudjuk, a Duna tévé fölvételezte az elődöntőt is és a döntőt is. A Bicskén tartott mérkőzést is kamerázták, ígéret van, hogy mi is kapunk belőle.
    - Milyen programokra jutott idő a mérkőzések mellett?
    Nem egyformán oszlottak el a különböző kísérőprogramok, egyes napokon semmilyen program nem volt, máskor több minden történt. Így, többek között, voltunk fürödni a Velencei tónál, majd jártunk egy vadas parkban, megtekintettük az Eszterházy-birtokot.
    - Meddig tartott az egész utazás?
    Június 22-én, vasárnap indultunk és egy hétre rá, a következő vasárnap, a döntő mérkőzés után indultunk vissza, úgy éjjel 2 órakor értünk haza. Kicsit kifáradtunk - igaz nem a meccsektől - de rengeteg élményben volt részünk, új barátokat is szereztünk, nagyon megérte.
    - Mivel tértetek haza? Az iskolában hogyan fogadták a hírt?
    - A Gimnázium csapata a bajnoki serleget nyerte meg, amelyet Mádl Ferenc adott át, és Teslić Igor csapatkapitány vett át, mi focisták mindannyian szép emlékérmét kaptunk, persze „aranyat”.  A gimiben nagyon örültek, hiszen ez a zentai gimnázium sporttörténetében egyedülálló eset. (Mellesleg, Tibornak még három kispályás érméje van, Attilának több mint tíz különféle érméje, Aurélnak ez a második aranya – nyolcadikosként is kapott már egyet, és emellett egy ezüst és egy tucat különféle más érme).
    - További tervek a sportaktivitást illetően?
    - Tibor: továbbra is jelen szeretnék lenni a helyi jellegű fociban, de jusson másra is idő, pl. számítógépre, tévézés, zenehallgatás, na és persze a lányok is itt vannak.
    Attila: Még nincsenek konkrét terveim, Adán szeretnék maradni, de a lehetőségektől függően nem zárom ki a vidéken való focizást sem.
    Aurél: Bevallom, nagy terveim a foci terén nincsenek, régebben voltak, de most már előtérbe került a továbbtanulás.
    Brávó, fiúk! Csak így tovább, és sok sikert!

-kosz-