92. Zöld levél
A KANALASGÉM

Az év madara 2008

    Környékünk egyik legszebb, egyik legnagyobb, legkülönlegesebb madara, a kanalasgém (népies elnevezése kanál- vagy kanálorrú gém, latin neve Platalea leucorodia, szerb neve čaplja kašikara, angol neve Spoonbill, német neve Löffler, francia neve Spatule blanch), hozzánk legközelebb az óbecsei és a hódegyházai (jázovai) halastónál költ tömegesen, vajdasági fészkeinek száma mintegy 120-ra tehető. Magyar nevével ellentétben nem a gémekkel, hanem a gólyákkal (pontosabban az íbiszekkel) rokon madár, amit az is elárul, hogy repülés közben hosszú nyakát kinyújtva tartja, nem pedig S alakban behúzva, mint a gémek. Testhossza 80-90 cm, szárnyfesztávolsága 110-130 cm. Elterjedési területe Európától kelet felé Közép- és Kelet-Ázsián keresztül a Japán-tengerig húzódik. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 2000 euró.
Kisebb a gólyánál, az áll, szem és csőr közt levő rész csupasz, főszíne fehér, lábai feketék; az öregek tarkójáról üstökös bóbita csüng le. A begy fölött széles, rozsdássárga, örvszerű folt látható, a tarkóról üstökszerűen lecsüngő tollak sárgás árnyalatúak; a hát eleje is sárgás árnyalatú; a csőr töve fekete, a kanálszerű kiszélesedés sárga, ugyanily színű az áll és a szem előtt lévő csupasz bőr; a szem vérpiros. A tojó valamivel kisebb a hímnél. Hosszú csőre (19-21 cm) kiszélesedett kanálra emlékeztet, ebből ered hivatalos, és a népies neve is (kanálorrú gém). Korábban a pásztorok evőeszközöket (kanalat és villát) készítettek csőréből. A vízben lépegető madár jobbra-balra kaszáló mozdulatokat tesz félig nyitott csőrével, amely hatására a felkavart zavaros vízből is könnyen elkapja zsákmányát. Iszaplakó férgeket, csigákat, rákokat és rovarlárvákat szűr ki különleges halászószerszámával.
    Táplálékai közé tartoznak a kétéltűek és a kisebb halak is. Világállománya sajnálatos módon drasztikusan megfogyatkozott, és több európai országból kipusztult e faj. Repüléskor gyakran elereszti szárnyait, s lebegve száll, különben pedig gyorsabban csapkod szárnyaival a lomhábban repülő gémeknél. Tavasszal első érkezése április 7–8-ra esik. Mint a batla, ő is szereti a társaságot, bár ritkábban jár igen nagy, hanem inkább kisebb csapatokban szeret. Májusban 2–3, ritkán négy, fehér, némileg kékesbe játszó, szabályos alakú tojást tojik, melyek alapszínén gyakran elmosódott rozsdaszürke, barnás foltozás is látszik. A kanalasgém lapos, nagy fészkeit – nádból és nádlevelekből – mindig a mocsár legsűrűbb, alig megközelíthető s ladikkal egyáltalában elérhetetlen pontjain, ingólápos helyeken építi, mégpedig vagy a földön, vagy a vastag nád letiprott szálain, közvetlen a víz szintje fölött, de soha sem oly magasan, mint a gémfajok. Táplálkozásmódja igen érdekes: sajátságosan szürcsölgetve, kanalazva a sekélyes posványban, keresgélik élelmüket: a vízi férgeket, rovarokat, lárvákat, apró halacskákat, ebihalakat, ikrát, kis rákféléket, csigákat, békákat.

    Chernel István, a híres magyar madártudós ezt írta róla:
    „A kócsag után, bízvást egyik legszebb, legkülönösebb mocsári madarunk, mely főleg társaságban repülve, vagy a mocsárban állongva, szürcsölgetve, igazán megkapó, érdekes jelensége tóvidékeinknek. Megérdemli, hogy kíméljék ott, a hol még van; nemsokára úgyis elszántják alóla a határt s kiszorítják idegen hazába.”

    Adán száz évvel ezelőtt még költött a Csanalas és az Ér mocsaras nádasaiban, de mára itt is „elszántották alóla a határt”! Sajnálom.

Király János