Árnyas oldal
Kimondottan zavarólag hat és beláthatatlanná teszi a kanyart a képen látható díszcserje – bokor a Titó Marsall utca végén, a duplakanyar kezdeténél. Mindehhez még hozzá kell adni a beszakadt úttest szélét, a kitaposott útpadkát, és már adott is a lehetőség egy szerencsétlenségre figyelmetlenség hiányában. Ezért autósok figyelem a dupla kanyarnál, ha Mohol felé igyekszünk! A bokrot valaki egyszer majdcsak eltakarítja, az útszélét pedig kijavítja.
Hogy még ma sincs gazdája az eddig kiépített és használatban lévő szennyvízcsatornának, ékesen bizonyítja ez a két felvétel is, ami a Rade Končar utcában (a 24 és 34 sz. házat előtt) készültek, de készülhettek volna máshol is. A csatorna kiépítése után ugyanis egy-két hétre ellopták az aknákról az öntöttvas tetőket és azóta sincs senki, aki pótolná, újat helyezne rájuk. Ha nincs csatornadíj – nincs karbantartás! Az ott lakók a szerencsétlenség elkerülése érdekében betondarabokkal zárták el a nyílásokat, de a bűz ugyancsak érződik. A lelkiismeretesebbek és előrelátóbbak az előttük lévő aknatetőket odahegesztették, hogy ne kerüljenek esetleg jó pénzért a rosszvasba.
A gépjármű-forgalomtól lezárt korzó bejáratát voltak hivatottak biztosítani ezek a nehéz virágágyások a parókia épülete előtt, de akadtak olyan járműtulajdonosok, akik erővel félretolták őket, mert gépjárművükkel mindenáron be akarnak hajtani a korzóra.
A virágágyásokkal figyelmetlenül éppen a templom egyik bejáratát torlaszolták el, és a hívek így kerülgetni kényszerülnek a nagy betontömböket.
Ez az áldatlan állapot már hónapok óta tart, senki nem intézkedik, csak a riporter dohog, és kérdezi az illetékes városrendészetet: meddig tűrik még a beton ágyások önkényes elmozdítását, és tudják-e végre folyamatosan biztosítani a sétálóutca nyugalmát?
Felháborító! Az adófizető polgárok megalázása! Lehetetlen körülmények között rendezik az adóval kapcsolatos ügyes-bajos dolgaikat a becsületes adófizetők!
Több ilyen és hasonló panaszt és elmarasztalást kapott újságírónk a polgároktól az adóügyosztály úgymond új helyiségére, ami kizárólag az ügyfélfogadás körülményeire és feltételeire vonatkoznak és nem a munkára. Ha az ügyfelek száma felszaporodik, egy 1,5 x 1,5 m. „előszobában” – ami lényegében a két bejárati ajtó közötti térség, kell várakozniuk, míg egyenként a tolóablak (salter) elé kerülnek. Megtörténik, hogy a lépcsőn kell egy részüknek várakozni, ami pedig az utcát jelenti, most ezekben az időkben, amikor Európába igyekszünk! Télen hidegben, nyáron hőségben. Ők, az adófizetők! Többen arra is panaszkodtak, hogy abban a pici helyiségben levegő híján rosszullét környékezi őket, ájulás is történt már, de az biztos, hogy aki oda beszorul kellemetlenül érzi magát.
Nem lehet összehasonlítás nélkül hagyni az önkormányzat által kialakított ügyfélbarát, vagy polgárbarát fogadóirodát, ami éppen a szóban forgó adóügyosztály helyén létesített. Valóban impozáns és kielégít minden elvárást, míg a polgár ügyének elintézésére vár. A tágas, szépen berendezett fogadó terem minden kényelmet megad még hosszabb várakozás esetén is. Csak dicsérő szavakat mondhatunk róla. A polgár itt kellemesen érzi magát, megelégedéssel távozik ügyének elintézése után.
Nem így a már említett adóügyosztály esetében. Tudnivaló, hogy a várakozás sokunkban feszültséget okoz, hát még olyan körülmények között, mint az említett „váróterem”! Egyszóval többet érdemel az adófizető polgár, aki nélkül, egyszerűen mondva, egy közösség gazdasága és fejlődése nem létezne.
Vastag János
