FIATALOK ÍRJÁK
MLADI PIŠU
Találkoztam Hemingwayjel
A poros papírillatú könyvtárban állok, és olvasgatom a címeket. Egy vékony könyv akad a kezembe, Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger. A hátoldalon magának az írónak a képe található, mintha ő lenne az öreg halász.
Szakállas és kedves arc mosolyog rám. Haja fehér, ami szelíddé teszi. Bólint egyet, a kép megelevenedik, és így szól:
- Jól választottál, jó írás, a többi még komoly neked, hiszen a háború élményeit írom le.
- Maga harcolt a háborúban?
- Egy emlék is van róla, egy csúnya seb.
Közben leülök egy kényelmes fotelba, az író is velem jön. A fején vidám mici, öltözete sportos. Testén is látszik, hogy szeretett tornázni.
- Ha egy könyvön dolgozom, minden reggel írok, amíg az ötlet tart. Még a hideget sem érzem, a gondolatok melegítenek – mondja nyugodt hangon.
- Képeket vesz elő a kabátzsebéből, és hozzájuk történeteket mesél. Hatalmas ház látszik barátságos udvarral, ahol három gyerek hancúrozik. Felesége egy nyugodt arcú asszony, akin látszik, hogy mindene a család.
- Úgy tudom, szeret sportolni! – szakítom félbe a mondanivalót.
- Minden sportot kipróbáltam már. Kedvencem a vadászat, horgászat, bikaviadal. Gyakran elmegyek síelni is a családommal. Az ilyen emlékekkel jönnek az ötletek az írásokhoz.
- Biztosan barátságos az otthona, kíváncsi lennék, hogy hol dolgozik!
- Kedvenc helyem a dolgozószobám. Itt gyógyultam ki a súlyos depressziómból. Kandalló és vadásztrófeák teszik barátságossá. Itt tartom a puskagyűjteményemet is, és még mást, amit szeretek.
- Milyen érzés Nobel-díjas írónak lenni?
- Nem is tudom megmondani. Nagyobb öröm az, mikor a könyveim olvasói kezet ráznak velem. De több írásom lenne, ha nem kalandoznék annyit a nagyvilágban.
Szeme elkalandozik, hangja elhalkul, és a mosolygós arc, újból a könyvből néz rám. Nem fér a fejembe, hogy egy ilyen tehetséges író miért vetett véget életének. Visszateszem a könyvet, és megnéztem a többi írását is. A címek elárulják a tartalmat: „Gazdagok és szegények”, vagy „Búcsú a fegyverektől”.
Vajda Emese 8. c
To se zove ljubav…
Nikada me niko nije učio da mrzim druge. Čitavog života treba da volim i da u svakome vidim čoveka. Ali, šta znači biti čovek? Kako voleti, iskreno voleti? Šta je to ljubav?
Ljubav je emocija, ali I motiv (strast, potreba, težnja), čija je glavna odliku snažna naklonost subjekta prema nekom privlačnom predmetu, biću ili nekoj pojavi. Ljubav prema drugoj osobi uključuje osećanje nežne privrženosti, zaokupljanosti njemu ličnošću, zainteresovanost za njene potrebe, želje i misli, nesebičnu brigu za njenu sreću i strasnu želju da odnosi budu što prisniji.
Znoje ti se dlanovi. Srce ti treperi, a glas ti je zarobljen u grudima?
Ne, to nije ljubav… to je čežnja.
Ne možeš odstraniti pogled od njegovog, jesam li u pravu? To nije ljubav… to je požuda.
Ponosan si i željan da je pokažeš svima?
Ne, to nije ljubav…to je ponos.
Želiš ga zato što je blizu? Ni to nije ljubav…to je usamljenost. Ovde si samo zato što to su žele? To nije ljubav… to je odanost. Ili si ovde, jer te je poljubio ili te držao za ruke? Ne, ni to nije ljubav…to je samopouzdanje. Ostaješ sa njom, samo da je ne bi povredio? Nije to ljubav...to je sažaljenje. Žališ zbog njegovih gluposti, zato što brineš o njemu? Ne to i dalje nije ljubav…to je prijateljstvo. Svaki dan joj kažeš da je jedina o kojoj misliš, jesam li u pravu? To nije ljubav…to je laž. Da li ti se srce kida kada je tužna? To je ljubav. Plačeš li zbog njegove boli, čak i kada je on jak? To je ljubav. Da li njene oči vide tvoje iskreno srce I dodiruju tvoju dušu duboko, gde je ona povredjena? To je ljubav. Ostaješ li, jer te oslepljujuća i nerazumljiva mešavina boli i odanosti privlače i zadržavaju kod nje?
To je ljubav. Prihvataš li njegove mane zato što su deo njega? To je ljubav. Da li biste dali jedno drugome, srce, život i smrt? Da…to se zove ljubav!
Bitne komponente ljubavi su davanje, briga, odgovornost, poštovanje i poznavanje. Ako pokušavate da definišete vaš odnos sa partnerom, uzmite u obzir ove (ali i ne samo ove) elemente i pokušajte sagledati da li su u kojoj meri oni prisutni u vašem odnosu.
Nedostatak ili manja prisutnost nekog od ovih elemenata ne znači da ljubav ne postoji, ali to može da znači da ona ne postoji u svojoj sveobuhvatnosti kako je shvataju pisci, pesnici i drugi umetnici ili stvaraoci koji se tom temom bave.
Jelena Šijački I/1
Vastag Nikolett
Cseh K. Általános Iskola
Tükör előtt
Igaz, hogy nem vagyok csúnya, de szépnek sem mondhatom magam. Ezek a témák régen nem érdekeltek, de mostanra komolyra fordultak a dolgok.
Tizenhárom éves vagyok, beleléptem abba a korba, mikor a lányok a fiúk után mászkálnak, vagyis a pubertás évembe. Hiába bámulom magam a tükörben, ez csak rosszabb lesz. A fantasztikus benne, hogy ezt észre sem vettem. Mikor kisebb voltam, nem avval foglalkoztam, hogyan áll a hajam, vagy maradt-e ételmaradék a fogam közt. Ilyenek nem érdekeltek, de most már igen, ezek nekem nagyon fontosak. Most is nézem magam a tükörben, szép szőke hajamat reggelente még a bokor is megirigyelné. De ha kezembe veszem a fésűt, nincs kímélet. A szememmel nincs semmi baj, szép a formája és a színe. Az utóbbi főképp, néha zöld, valamikor pedig kék. Csak nem jöttem még rá, hogy mikor melyik. Az orommal sok baj van, például akkor nem tetszik, mikor kijönnek a pattanások és a mitesszerek, fúj! Az arcomon van egy szép szemölcs, nagyon büszke vagyok rá. és a családom is az. Nélküle az arcom egyszínű lenne. A nagytatám mindig azt kérdezi: „Evvel csábítod el a fiúkat?” „Jaj, tata!”
Az ajkam nagyon nagy, egyáltalán nem tetszik, szeretném, ha kisebb lenne a szám. Mikor csücsörítek a tükör előtt, azt gondolom, „Istenem, ki ez a nagyszájú?”
Termetem elég jó, de szeretnék picit magasabb lenni. A karom nagyon hosszú, szerintem mikor a születésnél osztották, engem kétszer is felírtak.
Néha az zavar, hogy vannak olyan osztálytársaim, akiknek szép alakjuk van, formásak mindenhol, én, mint egy kövér kismalacot ábrázoló ember. A vállammal meg vagyok elégedve, örülök, hogy nem „annyira” széles, de néha úgy érzem, mintha akkora lenne, mint az országút. Ha a hátamon végigszalad a hideg, a közepén megáll pihenni, olyan hosszú.
Sok baj van velem, tudom, de én ilyen vagyok, és ezt nem lehet, és nem is szeretném megváltoztatni.
Bakos Bettina VII. c osztály
Cseh Károly Általános Iskola
