Katolikus templomunk titkai
MIT ÜZENNEK AZ ANGYALOK?

    Az adai Szentháromság-templom történetét kutatva és tanulmányozva, egyszer a szószék különlegességeire irányult a figyelmem.
    A róla készült fényképeket, közelképeket vizsgálva, meglepő felfedezésre jutottam. A szószék fedelén két angyalka-szobrot fedeztem fel, amiket utána külön-külön is lefényképeztem, mert érdekelt, milyen felirat olvasható a kezükben tartott szalagokon. Érdeklődésemet még csak fokozta, hogy az oltár felőli angyalka szalagjának egyik fele, az angyal kezével együtt, hiányzik, csonka, letörött. Mégis, a latin felirat egy része jól látható és a megjelölés alapján kinyomozható.
    Ekkor jött azonban a buktató. A feliratból (1. angyal: DILICES DOMINUM DEUM TUUM MATTH. XXIIVXXXV.  2. angyal: OXIMUM TUUM … UM MATTH VXXXIX) jól látszik, hogy Máté evangéliumából vett idézetekről van szó, de a római számmal jelzett rész nem illik egyetlen részhez sem, ugyanis Máté evangéliuma „csak” 28 részből áll.

A díszes szószék most hallgatag,
de ki tudja mennyi titkot rejteget még magában?

    Persze, a latin felirat megfejthető annak, aki tud latinul, de én most úgy tettem, mintha nem tudnék semmit deákul, hanem a két angyalka képét drótpostán elküldtem unokaöcsémhez, dr. Zapletán Gézához Magyarkanizsára, aki ott a külvárosi templom tudós plébánosa, fejtené meg ő, mi a két angyal kezében tartott felirat latin és magyar szövege.
    Egy bizonyos idő elteltével jött is a várva-várt telefonüzenet: Géza-atya derűsen közölte velem, hogy megfejtette a számokat!
    E szerint az első feliraton látható római számsor közepén, valamint a második felirat római számsorának elején látható V nem számot, hanem V-betűt, azaz verset jelent (latinul verse) annyit, mint a 22. rész 35., illetve 39. versét. A megkönnyebbülésem azonban még nem volt teljes, mert az első angyal üzenetének száma eleve hibás: igazából nem a 35., hanem a 37. versről van szó. Lehet, hogy a festő „túlfestette” a számokat és nem 37, hanem csak 35 fért a szalagra, - római számmal?
    Mindent egybevetve, szószékünk angyali üzenetei nem mások, mint ezek a bibliai idézetek:
.
 35 Hogy próbára tegye, az egyik törvénytudó kérdéssel fordult hozzá: 36"Mester, melyik a főparancs a törvényben?" 37 Jézus ezt felelte: "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. (azaz latinul Diliges Dominum Deum tuum in toto corde tuo et in tota anima tua et in tota mente tua) 38 Ez a legnagyobb, az első parancs. 39 A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.(latinul Diliges proximum tuum sicut teipsum) 40 Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták."

    Mi több, az idei, 2008-as szerb pravoszláv kézi kalendáriumban is megtaláltam ezt a két fontos üzenetet, mégpedig így:
 
    ДВЕ НАЈВЕЋЕ ЗАПОВЕСТИ

    1. Љуби Господа Бога својега свим срцем својим и свом душом својом, свом мисли својом и свом снагом својом.
    2. Љуби ближњега својега као самога себе.
    (Мт 22,37 и 39;Мк 12,30 и 31)

    A teljesség kedvéért ideírom, hogy ugyanez a két parancsolat megtalálható Márk evangéliumában is – Mk 12, 30 és 31, – de a vizsgált idézetek, a szobrok felirata alapján, nem tőle, hanem Máté evangéliumából valók.
Megfejtődött (és kijavítódott) hát az adai szószék két angyali felirata, ami nem más, mint hitünk két legnagyobb parancsolata, amiket maga Krisztus Urunk mondott ki. Ez a tény sokat, nagyon sokat mond nekem (mindnyájunknak), és ezentúl a templomban sosem mulasztom el, hogy fel ne nézzek a két kicsiny angyalkára, akik mindannyiunk okulására hitünk legfőbb parancsait tartják a kezükben. Ez a két parancs – csakúgy, mint a kőtáblán olvasható tízparancsolat – sehova sem illik olyan jól, mint a szószék tetejére.
    A szószék, templomunk e barokk-stílusban épült ékessége mára már – sajnos – kiesett funkciójából, a papok már nem hirdetik róla Isten igéjét, Krisztus tanítását. Viszont, szerencsére, emlékezünk még nagyhírű prédikátoraink szentbeszédeire (Gere, Bartusz, Tóth, Berényi), amit a hívek feje fölé, majdnem a templom közepére épített szószékről mondtak ékesszólóan, és ezeknek a beszédeknek egészen más üzenete és íze volt, mint a maiaknak. A régi miserend kigondolói úgy látszik, sokkal nagyobb gondot fordítottak a templomi retorikára, annál is inkább, mert akkoriban csak az élőszóra, a természetes hangra, nem pedig a mikrofonok és a hangszórók által felerősített beszédre alapoztak. Azonban a szószékre is lehetne mikrofont szerelni (mint ahogy volt is)! Mindig várom, hogy egyszer majd – úgy, mint rég – valamelyik plébános ismét a szószékről (is) kezdi hirdetni Isten igéjét…

Szöveg és képek: Király János