Nyelvi figyelő
Kemény Gábor: Nyelvi mozaik

    A budapesti Tinta Könyvkiadótól érdekes könyvet kaptunk ajándékba: Kemény Gábor Nyelvi mozaik c. könyvét, mely válogatást közöl a szerző nyelvművelő írásaiból. A szerzőt jól ismerjük, néhány éve a Nyelvművelő Napok vendégeként Adán járt. A kötet három részből áll. Első része főleg elméleti kérdésekkel foglalkozó írásokat tartalmaz, valamint megemlékezéseket neves nyelvészekről, többek között az általunk is jól ismert, Adán többször megfordult Szende Aladárról. Második részében - melynek címe: Mondhatta volna szebben? -, rosszul szerkesztett mondatokat vizsgál meg a szerző, rámutat a hibákra, és javaslatokat tesz e hibák kiküszöbölésére. A kötet harmadik része igen érdekes, ez a Nyelvi mozaik című rész, mely alcíme szerint 222 pillanatfelvételt tartalmaz az ezredforduló nyelvhasználatáról.
    A 222 számozott „pillanatfelvétel” között több olyat találtam, amelyek – szerencsére – errefelé nem jellemzőek.  Paradicsom helyett nem mondja erre senki, hogy pari, burgonya helyett se azt, hogy burgi. (75. számú írás), azt se hallottam még errefelé a megelégel helyett, hogy besokall (55. számú írás), az elvállal, magára vállal helyett a bevállal is csak a tévés sztárpszichiáter műsora után vált ismeretessé. Nagyon sok nyelvhasználati eset azonban megszívlelendő számunkra is. Kezdjük mindjárt egy aktuális példával! Még 1993-ból való az a kis írás, amelyben az áll, hogy „Félő, hogy az idén is Valentin-napot emlegetnek majd, mintha ennek a keresztnévnek nem volna sok évszázados hagyományú jó magyar megfelelője: a Bálint.” Tizenöt év eltelt azóta, s bizony az idén is február 14-én Valentin-napot emlegettek, és nem Bálint-napot. Nagyon elgondolkodtató az az írása is (85. számú), amelyben felhívja a figyelmet, hogy a reklámszövegekben bármiről legyen is szó, mindig tegező formában („Nyerj Pepsi-cuccokat!,” keresd, vidd el, gyűjtsd össze! stb.) szólítják meg a leendő vásárlót. Ez az általános tegeződés eléggé idegenül hangzik, mint ahogy a köznapi viselkedésben is elég szokatlan a tegeződés különböző korosztályú idegen emberek között (164. számú írás.). A felhozott példák között találunk útmutatást a helyes kiejtésre: státus, státustörvény – ejtsük úgy, ahogy írjuk, tehát státusnak, s-sel, a HBO tévécsatornát szíve szerint szintén úgy ejtené, ahogy írjuk, és nem az eléggé elterjedt angolos éjcsbió formában. Pontatlanságnak, pongyolaságnak tartja például a napirendi pont kifejezés helyettesítését a napirend szóval (térjünk át a következő napirendre – helyesen: napirendi pontra).
    Befejezésül az ifjúság szlengjéből emelnék ki egy példát. A szerző Milyen volt? Király! című kis írásában említi, hogy a fiatalok nyelvében újabban a király szó helyettesíti a fantasztikus, szenzációs, pompás, remek, nagyon jó szavakat. Ebben az az újszerű, hogy egy rég meglevő magyar szó bővült új jelentéssel a fiatalok nyelvében, és nem idegen eredetű szó került be a nyelvbe.
    A könyvet a szerző a napjaink nyelvhasználata iránt érdeklődő nagyközönségnek szánta, különös tekintettel az ifjúságra és a sajtóra. Érdemes forgatni, nagyon sok nyelvi érdekességgel szolgál. Hogy úgy mondjam: király.

Hódi Éva