Hol vannak a fiatalok ?

    Városunk szülötte, a nagy magyar nyelvész emléke előtt tisztelegve több, mint három évtizede szervezik Adán a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napokat. Ebben az évben a nyelvi stílus témája köré csoportosították a három napos rendezvénysorozat programjait.
    A Nyelvművelő Napokat hagyományosan a középiskolások beszédművészeti vetélkedője nyitja. A megmérettetésre az idén Vajdaság kilenc helységéből, tizenhat középiskolából, és három művelődési egyesületből érkeztek diákok, de a versenyen három magyarországi, hódmezővásárhelyi tanuló is részt vett. A bírálóbizottságban pedig a megszokott tagok Vince Erzsébet magyartanár, dr. Molnár Csikós László egyetemi tanár, és Hajnal Jenő magiszter, a zentai Thurzó Lajos Közművelődési Központ igazgatója mellett a fiatalság képviselőjeként a múlt évi győztes, Raffai Ágnes is helyet kapott. A verseny első részében a már előre elkészített prózai szöveget mondta el a harminckét versenyző. A találó szövegválasztás a közönség számára is élvezetessé tette a vetélkedőt. A legkedveltebb szerzőnek Örkény István bizonyult, de többek között Kosztolányi Dezső, Janikovszky Éva, Jódal Rózsa, Déry Tibor, Sütő András és Darvasi László műveiből is hallhattunk részleteket. A megméretetés második felében egy helyszínen kézhez kapott szöveget tolmácsoltak a versenyzők kisebb-nagyobb sikerrel. A gondolatébresztőnek szánt írás a kávéházakról, a 19. század művelődési életének fontos színtereiről szólt, de nagyon sok versenyző nehezen boldogult ezzel a feladattal, ezért gyakori volt egy-egy tanuló szereplése közben a súlyos másodpercekig tartó kínos csend. Elgondolkodtató, hogy ha a legjobb, legtehetségesebb tanulóknak is nehézséget okoz összeszedni gondolataikat, s világosan, jól felépített és megszerkesztett mondatokkal, választékos stílusban előadni mondanivalójukat, akkor mit is lehetne várni a közepes, vagy gyengébb előmenetelű diákoktól. Kutatni kellene, hogy mindez minek a következménye, az oktatás hibája-e, vagy az elgépiesedés természetes velejárója.
    A pénteki vetélkedő az általános iskolák hetedik osztályos tanulóinak is tanulságos volt. Az elődöntő tesztlapjait elbíráló tanárok sajnálattal jegyezték meg, hogy bizony akadtak olyan diákok, akik az elérhető százból mindössze harminc pontot gyűjtöttek össze. Hogy minek köszönhető ez? Kinek a mulasztása ? Ennek a kérdésnek a megválaszolását az olvasókra bízom.
    A Nyelvművelő Napok programja a tudományos tanácskozással zárult. Neves hazai és magyarországi nyelvészek, irodalmárok értekeztek a nyelvi stílusról. Dr. Balázs Géza előadásában a posztmodern előzményeire mutatott rá a népköltészeti alkotásokban, dr. Láncz Irén néhány vajdasági prózaszöveg másságára hívta fel a figyelmet. Dr. Kemény Gábor a nyelvi képek stilisztikájáról értekezett. Dr. Hózsa Éva Regionalitás, nyelvértelmezés, szövegeződés címen tartott előadást, és hangsúlyozta, hogy vidékünkön új kulturális szótár van keletkezőben, Kormányos Katona Gyöngyi pedig a bizalmas nyelvi stílus vészjósló térhódítására hívta fel az érdeklődők figyelmét.
    Már amennyire volt érdeklődő. Egyik tanárom szegezte nekem a kérdést, hogy vajon mi az oka, hogy évről évre kevesebb tanár és fiatal tartja fontosak, hogy részt vegyen a Nyelvművelő Napok tudományos tanácskozásán. Én ekkor nem tudtam válaszolni, de elgondolkodtam. Vajon tényleg csak egy maroknyi ember van Adán, aki fontosnak tartja, hogy évről évre adózzon a nagy nyelvművelő, Szarvas Gábor emlékének?