MOHOL NAGYKÖZSÉG
Szemelvények Baranyi István nyugalmazott moholi anyakönyvvezető készülő monográfiájából

    Az elmúlt évszázadok folyamán Mohol nagyközség is több neves szakembert, irodalmárt, művészt és más közéleti személyiséget adott a társadalomnak. Természetes, hogy ezek az emberek nem a szülőhelyükön, illetve a lakhelyükön fejtették ki munkásságukat, hanem a nagyobb urbánus központokban vagy éppen külföldön, de mindenesetre korukban kimagasló eredményeket értek el, és maradandót alkottak az utókor számára. Közülük ezúttal csak néhányat, megítélésünk szerint a legnagyobbakat mutatjuk be dióhéjban.

    KARANOVIĆ MLADEN. 1863-ban született Moholon. A nagybátyja után örökölt vagyon nagyobb részéből nyomdát vett 1893-ban, és megalapította a Subotičke Novine című hetilapot. Az újságban megjelent cikkei miatt 1898-ban elítélték, a lapját pedig betiltották. Több újsággal is együttműködött, mint pl. a Golub, a Neven, a Subotička Danica és a Bačvanin, majd később a Jugoslovenski dnevnikkel és a Bunjevačkim novinama. 1950-ben halt meg a legnagyobb szegénységben mint a szabadkai szegényház lakója.

    MARIĆ Dr. RADOMIR. 1929-ben született Moholon földműves családban. A falu tekintélyes orvosa. Ada község egészségházának igazgatója és a jelenlegi moholi egészségház kiépítője (1972-ben). Később Újvidékre távozott, ott nőgyógyász szakorvosként dolgozott. Moholnak mint településnek és a moholi labdarúgásnak a krónikása. 1984-ben jelentette meg „A moholi labdarúgás 70 esztendeje” című monográfiáját. Újvidéken halt meg.

    MOHOLY-NAGY LÁSZLÓ. A magyarországi Bácsborsódban született 1895-ben. Családi neve akkor még Weis volt. Apja Weis Lipót gazdász, anyja Stein Karolina. Az apja később Amerikába vándorol, de kihajózása után nyoma veszik. Édesanyja 1897-ben két fiával, Jenővel és Lászlóval átköltözik a Tisza mentére. Először Adán, az Erzsébet szállótól két-három házzal lejjebb, Mohol irányában, az Offner házban (a jelenlegi Tito marsall utca 8 sz. – ma a Csányi család háza), özv. Stein Mórné, Engelmann Rozáliánál, a gyerekek nagyanyjánál találnak menedéket. A család a századforduló előtti években költözött át Moholra, dr. Nagy Gusztáv ügyvéd tágas házába (a ház Moholon a Tito marsall utca 53 sz. alatt áll, jelenlegi tulajdonosa Jakšić Grujo). Nagy Gusztáv különben Weis Lipótné unokatestvére, illetve a gyerekek nagybátyja volt. A harmadik gyerek Ákos, Adán született 1897-ben. A Weis család 1909-ben magyarosította a nevét NAGYra. László ekkor 14 éves volt. A kettős művésznevet már 1917-ben használta, két festményét is Moholyi-Nagyként írta alá. Az egyik festmény a „Sebesült katona” Odesszában készült, ahol jómaga is sebesültként tartózkodott, a másik pedig Budapesten és a bátyját, Nagy Jenőt ábrázolja.
    Moholy-Nagy László a modern művészet legsokoldalúbb egyénisége. „Festészetben, szobrászatban és építészetben, színházban és ipari formatervezésben, a filmen, hirdetésben és tipográfiában egyaránt arra törekedett, hogy a tér és az idő viszonyát, azaz a térbeli mozgást értelmezze” – mondja róla kor- és eszmetársa, Walter Gropius, a nagyhatású weimari Bauhaus igazgatója, aki a húszas évek elején felismerte az ágrólszakadt emigráns tehetségét, és meghívta intézetébe professzornak.
    Moholy-Nagy töretlen híve volt az alkalmazott művészetnek, az ipari felhasználhatóság kérdése egy életen át foglalkoztatta. A Bauhausban a fémműhelyt vezette, de különféle műanyagokkal is kísérletezett. Eredményeit főleg az építészet hasznosította. Műhelyéből kerültek ki a ma is használatos csuklós típusú asztali lámpák és a falra rögzíthető világítótestek. Együttműködött a jénai üveggyárral, amely az ő tervei alapján kezdte meg az újvonalú, funkcionális üvegtermékek nagyüzemi gyártását. „Én a Parker – Pencyl cég (töltőtoll gyártó) tervezője vagyok, de tavalyelőtt még modern vasúti kocsikat terveztem” – írta bátyjának, Jenőnek 1946-ban, nem sokkal a halála előtt Chicagóból.