EZER ARCA VAN A BOLDOGSÁGNAK
THOMAS HOFFMARK mozgássérült fiatalember jótékonysági útjával a fogyatékos gyerekek helyzetére szeretné felhívni a figyelmet.

    A minap egy nagyon kellemes emberrel találkoztam, THOMAS HOFFMARKKAL, aki egy rövid időt a mi kis takaros városunkban Adán tartózkodott, és a PARK Hotelban szállt meg. Itt beszélgettem vele.
    A harmincnyolc éves német fiatalember egy nem mindennapi dologra vállalkozott. Tolókocsiban megy az utakon, Kölntől Isztambulig kézi hajtású kerekesszékével akar eljutni. Kölnből július 25-én indult, ahol ismert politikusok, sportolók és neves üzletemberek kísérték ki a testileg fogyatékos urat extrém útjára. Németországból indult, Ausztrián, Szlovákián és Magyarországon keresztül érkezett hazánkba, és számításai szerint több mint 3000 km megtétele után november 28-án találkozik fő védnökével, CHRISTOPH DAUMMAL. Amikor kértem, mutatkozzon be, a mosolygós, vidám fiatalember elmesélte, hogy pályafutását bányászként kezdte, napi hat órát dolgozott, amiért természetesen szépen meg is fizették. Egy baleset folytán olyan sérüléseket szenvedett, hogy egyévi kórházi kezelés után tolókocsiba került, de él – és ez a legfontosabb. Két gyermek édesapja, akikkel sajnos nem él együtt, mivel a családja is megsínylette balesetét. Vesszőfutás kezdődött számára, amit sohasem tud elfelejteni. Az emberek sajnálkoztak, hogy milyen szörnyű lehet számára az élet. „Jaj szegény” – mondták anélkül, hogy köszöntötték volna.
    

    Édesanyja és hite segítette abban, hogy mégis megtörtént vele az Isteni csoda, merte vállalni magát az emberek előtt. Sportolni kezdett a maga módján, kosárlabdázott, benne volt a mozgássérült válogatottban, bunjee-jumpingolt és folymatosan járt maratonokra. Ma már nincs olyan ember Németországban, aki ne ismerné. Vállalkozásokba kezdett, amit színészek, sportolók, művészek szponzoráltak, ő pedig a befolyt összeget mind a sérült emberek megsegítésére fordította.
    Mi a célja ezzel a most elkezdett extrém vállalkozással?
    - Régebben én is a saját problémáimmal együtt fekete-fehérben gondolkodtam, ma már tudom, annál sokkal színesebb, összetettebb, árnyaltabb ez a bolygó. Szomorú, riasztó, gyönyörű és fenséges egyszerre.
    Fel szeretném hívni a figyelmet a mozgássérült emberekre, hogy ők is a megérdemelt lehetőséget megkapják az életre, mert mi fogyatékosok is mindenre képesek vagyunk. Utazásom során a befolyt összeget mind a beteg gyerekek és felnőttek megsegítésére fogom fordítani. Reményt szeretnék adni nekik, esélyt az életre, hogy boldogan menjenek el vásárolni, friss levegőt szívni a természetbe, hogy szerethessék az életet, és jókedvűen tudjanak beszélgetni embertársaikkal – mesélte Tomy.
    Mostani maratonjáról Thomas könyvet is ír, amelyben képekben és természetesen szóban is bővebben beszámol élményeiről. A hotelokban, ahol megszállt, összegyűjtötte a róluk szóló anyagot, szimbolizálva ezzel is, hogy az embereknek össze kell tartaniuk, s tulajdonképpen nem különbözünk egymástól egészséges vagy beteg. A cél egy: kéz a kézben segíteni egymáson.
    További terveiben szerepel egy TV-műsor beindítása, amely a mozgássérült emberekkel foglalkozik, valamint egy újabb maratonra készül, mégpedig kerekesszékben körbejárni Európát.
    Mit üzen az adaiaknak?
    - Először is nagyon-nagyon köszönöm az adai Hotel tulajdonosának és személyzetének a szívességet, örömömre szolgált, hogy több emberrel megismerkedhettem, átadhattam gondolataimat, hogy összefogva világot változtassunk.
    Mikor elbúcsúztunk egymástól, a vállalkozó szellemű, mosolygós Thomas Hoffmark megszorította a kezemet, és ezt mondta: „Viszontlátásra, ne feledd, csak az az ember szerencsés, aki sok embert szeret és akkor őt is sokan szeretik!”

Sáfrány Ágnes