ÁRNYAS OLDAL
A nem is oly régen nagy port kavart Damjanich-emlékmű városunk központjában, ma árvának, elhagyatottnak tűnik. Pedig akkor milyen pro-és kontra vélemények, cikkek, beszédek sorozata látott napvilágot mindkét részről: azokéról, akik kapták és azokéról, akik ellenezték,
A lényeg ma másban nyilvánul meg. Nem tudni ugyanis, ki a „tulajdonosa”, kihez tartozik, kinek lenne a feladata vagy kötelessége rendben tartani. Mert: egy héttel (június 23.) Ada napja előtt a kialakított kis virágágyásban, ami tartozéka az emlékműnek, virág helyett gaz burjánzik, ami enyhén szólva, elcsúfítja az egész létesítményt, míg a kissé távolabbi környékén pompáznak a virágágyások.
Remélhetőleg az illetékes(ek) észreveszi ezt a hanyagságot, és még időben csinossá teszi azt a kis virágágyást, annál is inkább: mert ha már megvan, fordítsunk rá nagyobb gondot!
Hétvégeken, különösen a kánikulában, ezrek keresik fel a medencéket. A vidékiek, de mi adaiak is, általában autóval érkezünk, és a lehető legközelebb szeretnénk parkolni. Az új igazgató – joggal, és ez dicséretes – viszont „kitiltotta” (volna) a parkból a gépkocsikat. Szembetűnő és alkalmas helyeken kirakott forgalmi jelek mutatják, hol lehet parkolni. Ám ezt nem vesszük figyelembe és a bejárati út (ami kb. 3 m. széles) mindkét oldalán parkolunk. Egy szélesebb jármű, mint pl. tűzoltókocsi, mentőautó, kétlem, hogy szükség esetén be tudna hajtani. Tumultus a parkban, a gyermekjátszótéren, a sétány mentén, - de a bal oldalon kialakított parkolóhelyen egy-két személygépkocsi vesztegel. A legutóbbi hétvégén mindössze nyolc autó parkolt a parkolóban! Úgy látszik, nehezen szokjuk meg a rendet, a biztonságot, a természet szeretetét!
Vastag János
