Olvasói levél

    Tisztelt Szerkesztőség,
    miután megköszönöm Önöknek azt, hogy a Körkép ez év, júliusi számában foglalkoztak velem és az eddigi munkásságommal, megjegyezném, hogy a diktafonról átvett szöveg át lett fogalmazva, így a mondanivalóm is sok esetben más kicsengést kapott, mint amit én mondtam és mondani szerettem volna az olvasóknak. Eltekintve azoktól a pontatlanságoktól, melyeket csak azok fedeznek fel, akik eddig végigkísértek engem, mint embert, vagy akik ismerik a jogi szakmát és az azon belüli helyes megfogalmazásokat (és amely pontatlanságokra, már így utólag nincs értelme külön kitérni), szeretnék pár - az én megítélésem szerint - szükséges helytelen adatot pontosítani az esetleges félreértések vagy mások - akaratomon kívüli - megbántásának elkerülése végett. Ezek a következők:
    -a nevem: Martonosi Bozsóki Margit,
    -nem mondtam, hogy jogászkolléganőm, Eszes Valéria „felsőbb utasításra” változtatott munkahelyet, ez a kifejezés alkalmazása túl erős Zoran Stančulov kolléga Úr esetében is és úgy vélem nem is tisztem, hogy az akkori munkahely változtatásával kapcsolatban bármiféle kijelentést hivatalosan is bevállalhassak, hiszen ennek a folyamatnak részese nem, csak talán szemtanúja voltam, de ez nem jogosít fel arra, hogy konkrét meghatározással éljek rá vonatkozóan - egy kötetlen beszélgetés utáni áttisztázott, nyomdakész szöveg csak tényszerű adatokat foglalhat magába, aminek elbírálását a szerkesztőségükre bíztam és nem olvastam át megjelentetés előtt (ez az én hibám is),
    -az általam említett zentai tanintézmény hivatalos elnevezése: Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium,
    -az „IBA” dörzskorong gyárban kezdetben jogi előadó voltam csupán és nem tanácsos,
    -nem mondtam, hogy példaképnek neveztek engem sehol, nem jelent meg a portréban megemlített tankönyv (és nem kézikönyv) a világhálón,
    -mondataimmal csupán magamról szerettem volna beszélni és nem kívántam, hogy azoknak dicsekvő jellegük legyen, főleg nem akartam egyik jogászkollégámat sem megbántani azzal, hogy bármelyiküktől sokrétűbbnek érzem magam - ezt én nem mondtam és nem is volt szándékomban ilyet állítani,
    -ha már azt mondtam, hogy nincs rossz diák, akkor nekem esetleg a rosszul teljesítő diák jelenthet kihívást,
    -azt sem mondtam kizárólagosan, hogy elértem a csúcsra, az utolsó állomáshelyemre, mert az ember sohasem tudhatja mikor van csúcson, mikor kerül árokba, sőt azt sem, hogy az a hely, ahol most jól érzi magát a végső kikötője-e vajon, hiszen ezek olyan dolgok, melyeket sok minden befolyásolhat még, amit nem lehet előre látni. Tisztelettel megkérném Önöket, hogy a fenti mondataimat tegyék közzé a Körkép következő számában.

    Minden jót kívánok Önöknek, barátsággal

Martonosi Bozsóki Margit

Ada, 2012.07.24.