Adám

    Miközben önleleplezési napjaim élem, több – általában pozitív ( vagy csak az jut el hozzám) – kritika ér. Egyszerű ember vagyok, és akik „dicsérnek” is egyszerű emberek, szív-lélekteremtések. Ilyenkor napokig visszavonul a lelkem, táplálja magát. Az írás felelős tett, és néha ábrándozok, hogy inkább szobrot formálnák, vagy ecsettel szint húznék életemben, abban majd mindenki azt látná, amit akar.  Nekem is zene születik a szívemben, amit szavakká komponálok, formák a fejemben amiket betűkből rakok össze, és ünnep annak ki örömét leli benne...
    Furamód, a szomorú hangulatot, mint selyemszalagot húzom, és gyermekies lendülettel, cigánykereket vetek, miközben a velem született vidámságomtól táncolni akaró lelkemet, mégis valami – mint fura szürke fátyol fedi be, és így a kialakuló téma, személyes könnyeket fakaszt. Ezek az én könnyeim, melyeket betűként papírra vetek, gondolatokból és emlékekből fakadnak, nem agyagból, nem festékből, és nem vászonra, de megosztom, mert nincs mitől félnem, ha a múlt zsebébe nyúlok, szégyellnivalóra nem akadhatok. Kérték tőlem, írjak valami vidámat! Hetek óta próbálkozok, de ezek szerint nem megy „rendelésre”, vagy mégis, igen (?!)
    Mi lehet a téma, ha nem Ő?! Ha valóban nevetni akarok, akkor – félreértés ne essék – keresem azt a férfit, akinek valami hibája van. Szeretnék a közelemben tudni egy férfit, aki nem tökéletes! És mondanom sem kell: nem találom! Kezdhetjük felülről vagy alulról, vagy úgy egyáltalán, és ha csak úgy egyáltalán, akkor mondjuk vegyük Őt – a  magas vékony férfit – aki sikkes, mert  nem az izom teszi ám az embert, inkább a megjelenés, amitől olyan arisztokratás, úrias és daliás. Viszont az sem gond, ha alacsony, hisz nem a méret a fontos! De mi van, ha kopasz!? Semmi, sőt, attól „veszélyes”, erős és merész, de ha ősz, az még jobb, akkor szexepiles, az ősz hajú férfi oldalán csak büszkén lépkedhet egy nő, aki már évek óta festi a haját.  Az sem gond, ha kevés haja van, ha ritka, mert félcentisre borotválva divatos és modern.  Ha nincs idő borotválkozni, gond egy szál se, a borostás férfi arc igazi macsót rejt, aki büszkén simogathatja, vakargathatja az állát, ha okosat mond.  Ah, a bajusz, a kecskeszakáll..., mondanom sem kell – az már maga az igényesség, hisz azzal „rengeteg” a gond.  De ha már így leragadtunk a szőrnél, a szőr – az úgy jó, pont, ahogyan van – az uraknál, minél több annál jobb, tombolnak a férfihormonok, a szőrös férfi szexi, ha gyantázza, egyenesen trendi, szőrös, de mégse, ha akarja, igen, ha akarja nem.  A ránc bármely formája az ő esetükben kimondottan karakterre vall, mint ahogyan a túlméretezett orr is, vagy a kiálló áll, elálló fül, görbe láb vagy csapott fenék. Pocakos meg szinte akar lenni, büszkén simogatja, hogy ha esetleg valaki nem venné észre..., ő igazi férfi.  Pocakos! A fölösleg kilók meg egyáltalán nem hibának jegyezhetők, a kilók az előbbiekben felsoroltakra csak többletként illeszkednek, hisz milyen legyen Őőő,  ha nem ínyenc, és még lehet főzni is szeret!? Ami legszebb, hogy így egyértelmű: a hasán keresztül vezet hozzá az út.  A pohár feneke..., ugyan, nem iszik ő sokat és sűrűn, csak bohém és társaságkedvelő, a bulik királya, az, aki mindenkinek szimpatikus. Micsoda kincs egy ilyen férfi! De ha végigül minden bálat, lakodalmat és újévet, még szép (!), hisz komoly és büszke, nem ugrabugrálhat mindenki, csak úgy a mihaszna zenére. Az ilyen egyed eszmei beszélgetéseket folytat, természetesen szemmel kíséri a történteket, és idejében int az asszonynak – elég! Mi is lenne nélküle!?  De ha beszélni se szeret, attól még titokzatosabb és elérhetetlenebb, szinte  félelmet terjeszt maga körül, mert mindenki mindig mindenhol attól tart, nehogy pont most szólaljon meg. Nézd csak! Egy nőcsábász, aki körül zsongnak a nők, mindenki „haza” szeretné vinni, mert Ő ért a nők nyelvén, áradnak a bókok a szájából, és hogy lehet hiba az, ha egy hím szereti a nő(ke)t!? De, mi van a zsebbel!? A fukar férfi valósággal – kihívás! A szegényből pedig lesz a „papucs”, és ezáltal finoman kezelhető, alárendeltsége az – ami őt értékessé teszi, a gazdag pedig az igazi parti, még ha ezentúl neved helyett az ő nevén szólítanak is – megéri!  A jól öltözött férfi vagyonokat költ magára, mert stílusa van, a laza csávók meg attól stílusosak, hogy mit sem törődnek a trenddel, nekik nincs rá szükségük, nem attól – azok!
    Hölgyeim, még mi reggeltől estig azon vergődünk, hogy tökéletesítsük magunkat, agyilag, testileg és lelkileg, még az összes szellemi és fizikai munkát magunkra vállaljuk, hogy bizonyítsuk a fizikai fáradság nem győzi le a koncentrációs képességünket, Ő, a Férfi, Ádám – maga a tökély, bármilyen kiadásban is pottyant le..., mondjuk a Marsról. S hiába minden pedikűr, manikűr, hajcsavarok, pinzetták, szőrtelenítés több formája, festékek, krémek, kezelések, reszelők, ollók, kefék, jóga, torna, diéták, pakolások, vagy csak jó gének – lényeg a „természetes szépség”, és hogy mindez akkor fakadjon, amikor a mi tökéletes Ádámunk már az igazak álmát alussza.  És még mi arról ábrándozunk, hogy  pocakot eresztünk, amit elégedetten simogathatunk egy jó, füstös rostély utáni, leeresztett hideg sörtől felszakadt böfögés közben, ehelyett körülbelül átlagban 40 évet élünk behúzott hassal, és Ádám mégis megkérdezi: Mitől fújódtál fel!? A mi feladatunk, hogy csinosak, jó kedvűek, tiszták és divatosak legyünk, de ne költsünk sok pénzt, mert a stílus, a szépség és a vidámság egy hölgynél belülről kell, hogy fakadjon.
    Bizonyos mozdulatokról, ülő és álló pózokról, hangokról és szagokról nem is akarok beszélni mert, ami nekik igen, az nekünk tilos, pedig mindenkinek sajoghat, viszkethet, folyhat, ingerelhet, görcsölhet..., de hát amitől Ők – Ők, attól mi elveszítjük az összes nőiességünket egy gyönge pillanatban, és oda az évek kitartó munkája. Miközben senki nem kérdezi, mennyi idő és munka fér bele ezekbe az erkölcsökkel előírt viselkedési formákba, normákba, amelyeket ki kell elégíteni ahhoz, hogy tetsszünk az uraknak, akiknek kegyeiért bizony, bizony meg kell szenvedni, legyenek ők magasak, vékonyak, alacsonyak, kövérek, kopaszok, őszek vagy pocakosak, avagy szőrösek. Ádám lehet akár intelligens, hallgatag, erős, vagy csendes, lehet táncos, ínyenc, vagy nőcsábász, pazarló, vagy stílusos,  maga a tökély! És ha megjelenik a nagy Ő, hiába futom gondolatban végig a testem, hogy  átellenőrizzem, minden rendben van-e, az aggályaimat képtelen vagyok legyőzni, mert már megint szemben áll velem a magabiztos „Ádám” a Paradicsomból! (vagy a Marsról!?)

Pergel Zsaklina