Szegénység és a kis nyű

    Sokszor mondtuk már, hogy elfásultunk, közömbössé váltunk az elmúlt évtizedek történései miatt. A változást az embereken és környezetünkön csak az nem veszi észre, aki nem akarja. Egész biztos, hogy számtalan körülmény közrejátszik, hogy így érezzünk és éljünk, de azért minden cselekedetünkre még sincs magyarázat. A kivándorlás továbbra is aktuális téma a fiatalok között, és távozik is, aki teheti, de azért mégsem mehet mindenki el. Akik maradunk, a gyermekeink és magunk miatt is olyan közösséget és környezetet kellene kiépíteni, ahol ha nem is felhőtlenül, de jól éreznénk magunkat. A szegénységet nem szabadna összekeverni a hanyagsággal és a nemtörődömséggel. Néhány hete volt alkalmam több magyarországi falun áthaladni, és nem lehetett nem észrevenni a tisztaságot. Minden faluban a főutcákon a fű lekaszálva, az árkok kitisztítva és még nyíló virágokat is nem egy helyen láttam, melyeket nem lopnak el, mint itt nálunk. Mondhatnánk azt is, hogy ők már Európában vannak, de azt hiszem, ahhoz, hogy egy rendezett közösségben éljünk, nem kell Európához tartozni. Vágjuk mi is füvet hol itt hol ott, söprögető dolgozókat is láthatunk, a fákat is nyessük, de azt, hogy egy átutazó turista azt mondja városunkra, szép és rendezett, arra még, úgy hiszem, egy ideig várni kell. Nem foghatunk minden rosszat és csúnyát intézményekre, közvállalatainkra, mi is hibásak vagyunk, azaz mindazok, akik gondolkodás nélkül eldobálják a szemetet és törnek-zúznak. Nemcsak gazdaságilag, az itt élő embereknek is még érniük kell ahhoz, hogy Európához tartozzunk. Nekem úgy tűnik, hogy olyan messze vagyunk az Európa Unióhoz, mint testvérvárosunk, Makó Jeruzsálemhez. Nagyon sok mindent a fejekben kellene elrendezni, mert, mint ahogy írásom elején is említettem, a szegénység nem egyenlő a trehánysággal. Azt hiszem nagyon találóan kezdi vezércikkét az újságíró az augusztus 8-án megjelent Hét Napban, amely így szól:
    A kis nyű kidugja fejét a trágyából, és ezt kérdezi a mamájától:
    – Anyuci! Mi az a csodálatos kék felettünk?
    – Az az ég, kisfiam.
    – S mi az a ragyogó sárga az égen?
    – Az a nap, kisfiam.
    – És az a pompás zöld körülöttünk?
    – Az a fű, kisfiam.
    – Anyuci, ha minden olyan csodálatos kint, akkor mi miért élünk itt a szarban?
    – Ez a hazánk, kisfiam!

Néhány hete készült a kép. A piac melletti élelmiszerüzlet előtti árok
félig van szeméttel.

Megrongált öltözők az adai strandon. Ahol ezrek keresnek felüdülést naponta, nem szabadna, hogy ilyen környezet várja őket!

Ez is Adán van. A kép néhány napja készült a Karađorđe utcában. A tulajdonos azzal az indokkal, hogy az albérletben élő család nem fizette a lakbért és a közműdíjakat, kilakoltatta a családot. Nem tudni, a három kiskorú gyerek szüleikkel hol töltötte az éjszakákat, és hogy mit tesznek az önkormányzat illetékesei ez ügyben.

Gecse István