Kisiparosok, magáncégek
A kisiparosoknak is nehéz a gazdasági helyzetük

    Riport-sorozatomban több magáncég, kisiparos meglátogatását tervezem, hogy a tulajdonosokkal, cégvezetőkkel elbeszélgessek arról, hogyan tudnak ők létezni, gazdaságosan dolgozni e nehéz gazdasági-pénzügyi helyzetben, de ugyanakkor más – a magáncégekkel kapcsolatos – témakörök is érdekelnek. A kisipari műhelyeket, magáncégeket találomra válogattam ki, de ügyelve arra, hogy valamennyire ismert legyen a községben.
    Az első riportalanyom Pintér István, a PINTÉR ODPLAST tulajdonosa és „mindenese” volt, aki egy kisebb, egyedi magáncéget vezet. Egyedi, mert nem fémipari-, de nem is kötödés kisipari műhely. Akkor micsoda? – kérdezhetnék a tisztelt Olvasók. Ez és még néhány más fontosabb tudnivaló is kiderül a beszélgetésből, ami a magán-vállalkozást illeti.
    – A magánipari cég 1994. szeptember 6-án indult be ODPLAST néven, majd 2006-ban változott a neve PINTÉR ODPLAST-ra. Tulajdonképpen családi vállalkozásról beszélgetünk, mivel fiam és lányom is besegít, azonkívül egy dolgozó van még, aki szintén segít; azóta folyamatosan dolgozik e kisipari műhely. Alapfoglalkozásunk: nemfémes hulladékokat vásárolunk fel (papír, nejlon, polipropilén) vagy a kötödésektől vesszük meg a hulladék-anyagot; egy részét mi földolgozzuk, másik részét pedig továbbadjuk. A rongy- ill. szabási hulladékból rongypokrócokat (különböző méretben) készítünk leginkább, de pucvalt és más hasonló terméket is készítünk belőlük. A többi nemfémes hulladék azon részéből, amit feldolgozunk különböző méretű párnákat, székpárnákat, paplanokat és hasonló ágyneműt csinálunk. Ezen a téren is van némi újítás, termék-bővítés (újabban gyapjú- ill. szintetika-paplanokat is készítünk), már amennyire engedi anyagi lehetőségünk, ill. a beszerzett hulladék. Amit pedig nem dolgozunk fel, mint már említettem, továbbadjuk, azaz eladjuk. Tehát, nálunk kimaradt hulladék-anyag nincsen. A műanyagokra van fröccsöntőnk, vagy pedig mixáljuk őket különböző mixerekkel. A rongypokrócoknál is történt újítás, de hát a piac megköveteli az újításokat!
    A gépekről, berendezésekről azt tudom elmondani, hogy a már említetteken kívül vannak fűrészeink, 1 esztergapadunk, préseink, darabolóink és más gépeink.
    Az 1994-es évtől sokat fejlődtünk, enélkül manapság fennmaradni nagyon nehéz. Sok vállalat tönkrement, a megmaradt hulladékkal viszont nem tudtak mit kezdeni és ezeket (ha nem fémhulladék) mi megvesszük. A kész termékek értékesítésével azelőtt úgyszintén voltak gondok (ez kisebb mértékben a hulladék-eladásra isvonatkozik ), de az utóbbi három évben igen kritikus a helyzet e téren, mondhatom úgy is: nagyon rossz. Látja maga is, hogy milyen a mai gazdasági helyzetünk, a pénztelenség nagyfokú, és ezt bizony mi is megérezzük! A PINTÉR ODPLAST egyrészt a piacon értékesíti árucikkeit, másrészt kereskedelmi „láncokon” keresztül, persze itt a textil és ágynemű-kereskedelmi hálózatokra, boltokra gondolok elsősorban. Az előbbi helyen azért nehéz értékesíteni az árucikkeket, mert a nép nagyon elszegényedett, és nincs pénze megvenni e termékeket, míg a kereskedelmi hálózat esetében nagyon nehézkes a megfizettetés. Mi belföldi piacra dolgozunk. A 12 hulladék-felvásárlónk közül – amennyi a korábbi években volt – mára csak kettő maradt; az árak meg annyira lecsökkentek, hogy a korábbi ár egyötödéért bírjuk csak eladni az árut! A termelési árak is lecsökkentek – a nyersanyagok esetében egyes helyeken már nem is fizetünk érte, csak elhozzuk. Az áru értékesítése mai helyzetünkben nagyon nehéz, a megfizettetése viszont még nehezebb! Vannak vásárlók, akik az áruért évek óta nem fizettek. A bírósági perek viszont sokkal többe kerülnének nekünk, így ez számunkra nem jó megoldás. Hiába szólítjuk fel mi többször is azokat, akik régóta tartoznak, ők a pénztelenségre hivatkozva azután sem fizetnek!
    Ami a gazdaságosságot és konkurenciát illeti, mind a kettő tág fogalom; van az egyik is, másik is. Ha azt nézzük, hogy gazdaságos-e, kifizetődő-e ezeket a termékeket készíteni, azt mondanám, hogy nem nagyon – egyrészt mert annyira „aprópénz” az amit termelünk, másrészt sok más tényező is közrejátszik (hogy ne ismételjem magamat). Nagyon nehéz a helyzet, mindig rosszabb és rosszabb; nagy a behozatal hasonló áruból Törökországból és ez még jobban ront a helyzetünkön. Épphogy a létminimum határán vagyunk; még egyelőre nem veszteségesen dolgozunk, de azt sem mondhatnám, hogy nagy a nyereségünk. A kínai áruval is nagy konkurenciát okoztak nekünk.
    Községünkben nincs hasonló magáncég, vidéken, más helységekben van, de ők nem jelentenek konkurenciát nekünk!
     Nem tudom, hogy mikor javul a helyzet gazdasági téren, de a jelen körülmények miatt nem vagyok optimista – fejezte be a beszélgetést Pintér István, magáncég-tulajdonos.