Az idei mindenszentek és halottak napja, amit a tiszteletadás ünnepének is mondhatunk, emlékezetes marad mindazok számára, akik ekkor kilátogattak a temetőbe. Két okból is: először, ilyen rendezett sírkertet már régen láttak. Szinte minden sírhalom környéke kitisztítva, elsimítva, az elöregedett fák helyett új csemetéket ültettek, felnyesték a sokszor zavaró út menti fák lombjait, a pázsit szépen lenyírva…, szóval a temetőnk rendkívül szép, tiszta és méltó volt az ünnephez. Az ember szívesen sétált órákon át a virágba borult sírhalmok között…, de csak addig, míg nem ért azokra a helyekre ahová a hulladékot, szemetet rakták le. Ott aztán volt mit látnia! A konténerek púposra rakva hulladékkal, de mellettük is ugyanolyan halom szemét éktelenkedett. Néhány helyen a közeli sírokra is hullott belőle, egyszerűen visszataszítóan csúnya látványt nyújtott. Észrevehette mindenki, és sokan szóvá is tették, honnan ez a sok szemét, hogyhogy nem takarították el az ünnepekre, ezzel csak rontott az amúgy valóban rendezett temető összképén, nem kis bosszúságot okozva minden érző embernek. Ezek a szeméthalmok elrontották az ünnepek méltóságát, a meghittségét, inkább egy belső düh és elégedetlenség látszott sokunk arcán.

    Miről is van szó tulajdonképpen? Utánanéztem, és a következőket tudtam meg: a szegénységcsökkentő községi bizottság vezetőinek olyan ötletük támadt, hogy a szociális segélyt élvező, de munkabíró személyeket arra kötelezi, hogy havonta legalább 3 napot közmunkával töltsenek el. Nos, ezek után szerveztek egy-két csoportot, amelyek most először a temetőnk – mert az adai temetőről van szó – rendezését kapták feladatul. A munkát rendesen ellátták az illetékesek irányításával. Az akcióban még az ADICA emberei is részt vettek: a füvet kaszálták, és traktorral hordták a hulladékot a konténerekbe. Meg kell jegyezni, hogy minden konténer üres volt október vége felé, amikor a munkákat elkezdték. Még az a megjegyzés is idekívánkozik, hogy két magánszemély megrendelésére, kérelmére a Standard kommunális közvállalat kivitt két megtelt konténert, még a munkaakció megkezdése előtt. Az akció során felgyülemlett hulladék, gaz stb. az üres konténereket olyannyira megtöltötte, hogy ugyanakkora rakás még mellé is jutott. Ez eddig rendben is van, dicséretes egy-egy ilyen akció, de a kérdés továbbra is ott lebeg: miért nem vitte ki a Standard a megtelt konténereket, amikor a munka befejezése és az ünnep között volt még egy jó hét, tehát elég idő arra, hogy eltüntessék a hulladékhegyeket? A Standard illetékesei elmondták, hogy a konténerek (összesen 6 van a temetőben), nem az övéké, mind az egyház tulajdona. Mindezt megerősítette a volt és a jelenlegi temetőcsősz is. Mivel pedig a temetőnek a legnagyobb részét az egyház rendezi, a Standard csak mint végrehajtó szerepelhet, más szóval, addig nem végez szolgáltatást, míg meg nem rendelik, amiből logikus a következtetés, hogy ebben az esetben a magántulajdonban lévő konténereket csakis megrendelésre szállítja el. Ebben az esetben kötelességről szó sincs. Elmondták azt is, hogy ilyen megrendelést az egyház már több mint tíz éve nem adott a Standardnak.
    A konténerekbe összegyűjtött hulladékot szokás szerint a temetőcsősznek kell kezelnie, azaz ő a felelős, hogy a környezet tiszta és rendezett legyen. Ezúttal azonban nem tudott elbánni azzal a rengeteg hulladékkal, jelentette a felettesének, de ahogyan állítja, nem talált megértésre, így maradt minden a régiben. Annyira maradt, hogy még a mai napig hulladékhegyek tornyosulnak a konténerekben és körülöttük. Mi lesz akkor, ha majd a mindenszenteki virágok is lekerülnek a sírokról, milyen halom hulladék fog majd összegyűlni?

    Ezzel az írásommal igyekeztem magyarázatot adni a látott és tapasztalt helyzetre, amit sokan észrevettek és szóvá is tettek. Tudom, hogy a probléma ezzel még nincs megoldva, mert éppen az adott helyzetből kiindulva számos más kérdés is felmerül a temetővel kapcsolatban, amiről – talán illemből vagy más megfontolásból – nem beszélünk. Az igazság azonban az, hogy ha nem beszélünk róla, a probléma önmagától nem oldódik meg. Épp ezért a következőkben olyan kérdéseket vetek fel, amelyek mindannyinkat érint, de legfőképp azokat, akiknek szerettei a temetőben nyugszanak.

Vastag János