Moholy-Nagy képeslapjai

    November elején Budapesten kiállítás nyílt Moholy-Nagy László, a XX. század első felében élt konstruktivista művész képeslapjaiból, amelyeket fiatalon, mint első világháborúba besorozott katona festett a sebesülése utáni és lábadozása alatti időszakban tábori levelezőlapokra. Ahogy Budapesten megnyílt a Moholy-Nagy Képzőművészeti Akadémia, és ahogy nő a festő hazai elismertsége és hírneve (akinek sok köze van Moholhoz és Adához, hisz itt cseperedett fel és itt kezdett iskolába járni), úgy irányul a figyelem sokrétű munkásságára. A gyűjtők már kétszáznál is több levelezőlapjára bukkantak rá, ám úgy vélik, hogy az össz-szám mintegy 350-re tehető. Tehát még tart a kutatás e nagyértékű alkotások iránt. A legtöbb lapja, százon felül, Nagy Levente magyarországi gyűjtőnek van.

Kettő a szóban forgó képeslapokból 
(Király J. gyűjteményéből)

    A kiállítás bejelentésekor és megnyitásakor Farkas Éva hangsúlyozta, hogy a művész nevét helyesen nem „moho-linak” kell mondani, hanem „mohoj-nagy”-nak, ahogy a festő élő szóban nevezte és mondta magát (erről Moholy-Nagy nemrégiben felfedezett és nyilvánosságra került film-interjúja tanúskodik, ahol ő is, valamint egykori londoni munkatársa is „mohoj-nagy”-nak ejtette a nevét).
    Ennek kapcsán jut eszembe, hogy az újvidéki egyetemen, még a hatvanas években, Sinkó Ervin tanárunk is mohojnak nevezte. Ők ketten jól ismerték egymást és barátkoztak is, hisz közösen vettek rész az egykori Tanácsköztársaság létrehozásában (Sinkó Kecskemét városparancsnoka volt) és az egyik konferenciára szóló meghívóban az olvasható, hogy Mohoj Nagy László. Úgy tartják, hogy a névsort telefonon folytatott toborzás útján állították össze és a kérdezőnek a művész így diktálta be a nevét!
    Utóirat. Az ada-moholiaknak az ilyen és hasonló kiállítás-megnyitókon meg kellene jelenniük, mert Moholy-Nagy neve és valamikori ittléte, élete nekünk is nagy elismerést, megbecsülést és ismertséget hozna és biztosítana. Vajon a kultúrfelelőseinknek ez eszükbe jutott-e már?

K.J.