Nyelvi figyelő
Időtartam, vagy időpont?

    Egy munkásnő szájából hallottam a következő mondatot: „Három év előtt, amikor dolgozni kezdtem, még nem volt meg ez az épület.” Emezt viszont egy szakközépiskolás mondta a barátjának: „Sok a lecke. Gyere vissza másfél óra után!”
    Ha történetesen nem magyar, hanem szerb vagy német nyelven hangzottak volna el ezek a közlések, egyáltalán nem találnánk őket különösnek. Így azonban szóvá kell tennünk azt a módot, ahogyan a beszélők az időt meghatározzák. Az előtt és az után névutót időtartamot jelölő névszó után használják időhatározóként, ezeknek a névutóknak azonban akkor helyes az időhatározói szerepben való használatuk, ha az előttük levő névszó időpontot fejez ki (pl. ötödike előtt, újév után, aratás előtt, október tizenötödike után, a tanév kezdete előtt, a sípjel elhangzása után, a futam kezdete előtt, lámpaoltás után stb.) A három év nyilvánvalóan időtartamra vonatkozik, azért nincs helye mellette az előtt névutónak. A kérdéses mondatban a magyar nyelvhelyesség szerint a három évvel ezelőtt időhatározót kell használnunk: Három évvel ezelőtt, amikor dolgozni kezdtem, még nem volt meg ez az épület.
    A másik mondatban szereplő másfél óra sem időpontot fejez ki, ezért az után helyett a múlva névutó illik hozzá: Gyere vissza másfél óra múlva. Ha viszont azt mondja az illető, hogy Gyere vissza három óra után!, ez nem azt jelenti, hogy három óra elteltével várja, hanem akkor, amikor az óra mutatója elhagyta a hármast. Az is lényegbeli változást jelent az efféle mondatok esetében, ha tőszámnév helyett sorszámnevet használunk. Például: A harmadik év előtt kezdtünk takarékoskodni (mondja egy vendégmunkás). Itt megállja a helyét az után névutó, hiszen időpontról van szó.
    A szerb és a német nyelv nem használ egymástól eltérő formákat az időpont és az időtartam kifejezésére: pre tri godine, pre prvog septembra, posle deset dana, posle osnivačke skupštine; vor drei Jahren, vor sieben Uhr, nach Jahren, nach fünf Uhr stb. Szükségtelen ebben utánoznunk őket.
    Különleges esetek is vannak. Ha egy időtartamot valamely oknál fogva (közismert volta, sajátos jelentéstartalma stb.) időpontként fogunk fel, indokolt lehet az előtt vagy az után névutó használata. Például: a tíz világrengető nap előtt, az utazás harminc órája előtt, a tanfolyam két hónapja után, a kétszer tizenöt perc után (amely a mérkőzés hosszabbítására vonatkozik) stb.
    Az időhatározói szerepben használatos óta névutó azt fejezi ki, hogy mikortól kezdve tart valamely cselekvés vagy történés. Csak akkor indokolt a beszédben való alkalmazása, ha a cselekvés vagy a történés a múltban kezdődött, de a jelenben még tart, esetleg éppen most ér véget. Például: Elseje óta nem esett az eső. Tegnap óta háromszor is felhívott telefonon. Megbetegedése óta először állt a lábára. Hajnali négy óra óta úton voltak. Abban az esetben, ha a cselekvés vagy a történés a jelenben vagy a jövőben kezdődik, nem az óta névutót kell használni, hanem a -tól, -től fogva névutós szerkezetet, vagy a kezdve határozói igenevet. Például: Mától fogva új munkahelyen dolgozom. A jövő héttől kezdve délután megyünk iskolába. Akkor sem az óta névutóra van szükség, ha a cselekvés vagy a történés a múltban kezdődött, és a múltban is ért véget, hanem a -tól, -től ragos határozóra: A harmincéves háború 1618-tól 1648-ig tartott.

Dr. Molnár Csikós László