Amiben jók vagyunk és amiben kevésbé

    Mint ahogy minden ember, így egy-egy közösség is valamiben jó, és valamiben kevésbé. Községünkről, rólunk, itt élő emberek mentalitásáról is megoszlanak a vélemények, de ez így természetes, így van ez az élet minden területén. Amiben a kívülállók többnyire egységesek, az nem más, mint hogy szorgalmas emberek hírében állunk.
    Miben vagyunk jók? Sok mindenben jeleskedtünk már, de most a gazdaságunkról, iparunkról nem szólnék. Vegyük például a sportot. Mindig voltak, ma is vannak, és azt hiszem, hogy a jövőben is lesznek kiváló sportolóink, akik a határon túl is megállják helyüket. Továbbá itt vannak a művelődési egyesületeink, amelyeknek vezetősége önfeláldozó és hatalmas munkát végez. Sok ifjúnak adnak lehetőséget, hogy bekapcsolódjanak az egyesületek munkájába, és a hasznos időtöltés mellett a fiataloknak hatalmas élményt jelent egy-egy hazai és külföldi fellépés. A szülők is részt vállalnak a siker érdekében, de tudni kell, hogy sok gyereknek ez az egyedüli esély arra, hogy „világot” lásson.
    Van ezenkívül elismert kamarakórusunk, több táncklubunk. ifjúsági fúvószenekarunk, és sorolhatnám tovább, amelyekben úgyszintén komoly munka folyik, és csak is büszkék lehetünk rájuk.
    A sikerhez egész biztosan hozzájárul az is, hogy ezekre az egyesületekre egyik politikai pártnak sem sikerült rátenyerelni. Hagyni kell őket, hogy dolgozzanak, és mindenben segíteni a terveik és céljaink megvalósulása érdekében. Ahova a politika beférkőzik, ott a munka lehanyatlik. Nem lenne szabad például egy ifjúsági szervezetben egyetlenegy politikai pártnak sem bábáskodni, mert míg öt ifjút betagosítanak, addig huszonötöt elriasztanak az egyesületi munkától. Ennek eredménye pedig az, hogy vannak olyan huszonéves fiatalok, akik már a harmadik párttagságukat élik.
    Miben vagyunk kevésbé jók? Egyet emelnék ki, mégpedig azt hogy kevésbé vagyunk jók a közösségi érdekek megoldásának a felvállalásában. Egymásra várunk, sokszor joggal, mert úgy véljük a sokunkat bosszantó kérdések rendezésére vannak illetékesek, akik talán még pénzt is kapnak érte. Ha így is van, sok esetben segítség és összefogás nélkül mégsem oldódnak meg a problémák, bármennyire is szeretnénk. Adakozásban többször bizonyítottunk, hogy jók vagyunk, csak legyenek akik vállalják a szervezést, és véghez is viszik.
    Itt van például a temetőkben található temetőcsőszházak. A pravoszláv temetőben is évekkel ezelőtt ugyanilyen siralmas volt az épület, mint ma a katolikus temetőben. Az akkori községi alelnök, Zoran Dragin és még néhány hívő vette a fáradságot és a kilincseléssel járó megpróbáltatásokat épület- és egyéb szükséges anyagért, úgyhogy ma egy szolid, takaros kis épület áll a pravoszláv temetőben. Évekkel ezelőtt ugyanennek a Zoran Draginnak az ötlete alapján, Szauer atya hathatós támogatásával és közreműködésével, a Szent Száva bál mintájára rendezték meg az első Szent György bálat, és utána minden évben. Az eredmény szemmel látható. Az első évben bekerítették a katolikus templom udvarát, a másikban átfestették a parókiát, és így tovább. Az adakozással egyik évben sem volt baj, a többség hajlandó adni a közös cél érdekében, csak legyenek, akik megszervezik, és a szervezéssel járó feladatokat véghez is viszik. Mindezt azért írtam le, mert tudom, hogy nagyon sokakat bosszant a katolikus temetőben elénk táruló látvány, de egy biztos, bárki is legyen az atya, és bárhogy is hívják a temetőcsőszt, ők segítség és támogatás nélkül nem oldhatják meg az előállt áldatlan helyzetet. Ők ketten vannak, mi pedig több ezren.
    A végén hadd álljon itt még egy dicséretes példa, hogy összefogással igenis sok mindent meg lehet oldani. Néhány hónappal ezelőtt egy, vagy talán több vállalkozó elhatározta, hogy megjavíttatják a katolikus templom óráját, amely már jópár éve nem mutatta a pontos időt. Voltak SZERVEZŐK és jóakaratú ADOMÁNYOZÓK, és az eredmény nem maradt el. Sok év után újra jár az óra.

Gecse István