111. Zöld levél

    Az adai Tisza-töltésen járva – ilyenkor ősz derekán – évről-évre kis, fehér hólyagocskákkal díszített bokrok a tanúi lépteimnek. Soha sem mehetek el úgy mellettük, hogy rájuk ne nézzek, hisz ők az én szerelmeim, akik elbűvölnek szépségükkel, és boldoggá tesznek. Mondom, a növényvilág tündérei, és mostanság pompáznak teljes díszükben. A képen látható példányt közvetlenül a csónakkikötő lejáratánál lévő sorompónál fényképeztem.
    A szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozik és meszes talajú, közepes vízellátású vagy szárazabb réteken, valamint erdőszéleken gyakran előfordul. A virágok álernyő-virágzatot alkotnak
    Az álernyő-virágzat közelebbről a virágok felfûjt, hálós erezetű csészéivel tűnik ki. A sziromlevelek mélyen kicsípettek; a három bibe- és a 10 porzószál hosszan kilóg a virágból, különböző időben való érést (dichogámiát), és azon belül is „termői előzést” (proterandriát: hímvirágok nyílásának ideje megelőzi a nővirágokét pl. kukorica) mutatva. Ennyi érdekesség e piciny virágban!
    Ezekkel, a fehér hólyagokból hosszan kinyúló bibéivel, teljesen extrém kinézetet is kap, és a természetkutatók, de legfőképpen a természetfotósok kedvenc virágává lépett elő.
    A különlegességeknek azonban még nincs vége, mert az éjjeli lepkéket csalogatja, azokkal poroztatja be magát, így illatát csak sötétedés után lehet érezni!
    Levelei lándzsásak vagy lándzsás tojásdadok. Felhasználása: zsenge leveleit és hajtásait salátákba, levesekbe teszik, és káposztához, vagy spenóthoz hasonlóan főzelékszerűen elkészítve eszik. Az olaszok (stridolo néven) termesztik is. Régente gyökerét vízben áztatták, és olyan habzó folyadékot kaptak, amiben ruhákat lehetett mosni. A  tyúkhúr a rokona.

    A tyúkhúr vagy közönséges tyúkhúr (Stellaria media) is a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjának csillaghúr (Stellaria) nemzetségbe tartozó, általánosan elterjedt, a nitrogénben gazdag talajokat kedvelő gyomnövényfaj. Egyéves, hideg évszaki növény; ősszel vagy télen csírázik, majd áttelel.
    A tyúkhúr vékony karógyökerével, heverő szárának csomóiból eredő bojtos gyökereivel szilárdan kapaszkodik a földben. Levelei átellenesen állnak. A szár alsó levelei nyélbe keskenyednek. Kora tavasztól késő őszig virágzik, gyakran enyhe téli napokon is. Virágai aprók, fehérek, a levelek hónaljában vékony kocsányokon fejlődnek, magánosak vagy álernyős virágzatot alkotnak. Virágaiban a csészék szabadok, ami az Alsinoideae alcsalád jellemzője. A felső állású magházból fogakkal nyíló hosszúkás toktermés fejlődik. Egyedenként több ezer mag terem. A virágzás és a termés megjelenése időben nem különül el. A magvak 2 °C-on már csíráznak, csírázóképességüket 25 évig is megtarthatják a talajban. Szaponintartalma miatt fogyasztása nagyobb mennyiségben egyes állatoknál (ló, szarvasmarha, bárány) hasmenést, hányást okozhat.

Király János