NAPSUGÁR 2009
Kukoricatörő-fosztó verseny Moholon

    Aznap a szokásosnál korábban mentem piacra, hogy idejében odaérjek, mivel megkértek, hogy írjak a rendezvényről. Időközben SMS érkezett, melyben emlékeztettek: „ugye nem felejtetted el?” (ha tudták volna, dehogy felejtettem el, még a lányaimat is beszerveztem, és örültek annak, hogy csavizni megyünk). Autóba ültünk és indultunk.
    Szeptember 26-án, Moholon, a Tót Elek utcában már állt a sátor, gyülekeztek a résztvevők és érdeklődők. Mosolyogva, jókedvűen fogadtak minket és friss pogácsával kínáltak (meg kell jegyeznem, hogy a Nyugdíjas-egyesület tagjai részéről még nem volt barátságtalan fogadtatásban részem, szinte öröm köztük lenni, és ez most sem volt másképpen!). Hamarosan a Weekend együttes is megérkezett, és muzsikájával még egy lapáttal rátett a hangulat fokozására. Jól éreztük magunkat, és jó volt nézni az aktuális eseményre hangolódott tömeget.

    Az összegyűlteket Rózsa Sándor, a moholi NYE elnöke, majd Világos Tibor, községünk alelnöke köszöntötte. A verseny azonban még ezután sem indult! Fogadalom nélkül hogy is indulhatott volna! Rózsa Sándor felkérte a versenyzőket,hogy mondják utána: „1. Én, versenyző esküszöm, hogy minden szabályos szabálytalanságot betartok.; 2. Ígérem,hogy a verseny előtt és alatt nem doppingolok, de  mindenekelőtt egy kupicával ledobok.; 3. Ígérem, hogy a termést úgy betakarítom, hogy a házigazdának jövőre nem kell beültetnie, mert az idei ki fog kelni.”
    Az Oncsa szabályai szerint az eskü megszegése 3-5 kupicával büntetendő, amit le kell lökni!
    Mondanom sem kell, hogy ezen komoly eskü ismétlése mindenkit megnevettetett. Zsótér Mihály ezután konvencióra invitálta a gazdát. Mulatságos egyezkedésüket a galambászok galambröptetése követte, jelezve ezzel a verseny kezdetét. Hangos szurkolás, nevetés és zene kíséretében megindult a kukoricatő-fosztó verseny hét csapat részvételével, a szabályok szerint, ezt háromtagú bírálóbizottság (Mucsi Tibor, Lakatos István és Oláh Ferenc személyében) követte árgus szemekkel. A versenyre kijelölt kukoricatábla „kifosztása” után a maradék területen a közönség is csatlakozott, és a versenyzőkkel együtt takarította be a termést.
    A hivatalos programot vetélkedők követték, ezekre bármely korosztály benevezhetett az unokától a nagymamáig. Bolondosabbnál bolondosabb feladatokkal kellett megbirkózniuk a bátor vállalkozóknak, amit Bilicki Zoltán elnök úr is megnézett, mivel ő is kilátogatott a helyszínre.
    A vetélkedők után, de még az ebéd előtt hazajöttem a lányokkal, ezért utólag beszéltem a házigazdákkal – Vreckó Rudolffal és Erzsébettel, valamint Kis Kővágó Istvánnal és Gizellával – és a NYE képviselőivel: Rózsa Sándorral és Zsótér Idával a rendezvény előzményeiről. Elmondták, hogy az aratóünnepség pozitív visszhangja után szóba került eme esemény realizálása is: „Az ötlettel felkerestek minket a házigazdák, és sikeres megegyezésünk eredményét élvezhettük szeptember 26-án. Támogatók is akadtak, és így már az anyagi akadályok is törpültek. A helyszín tökéletesnek bizonyult: Kis Kővágóék háza tája, Vreckóék kukoricaföldje és a NYE szorgalmas hozzájárulása nélkül mindez nem is jöhetett volna létre! Összefogásban az erő!” – hangsúlyozták többször is – „A kukoricatörés nem örvend nagy hagyománynak, szinte elhomályosul az aratás mellett, de mi ki szeretnénk emelni ebből a homályból azzal, hogyha csak egy módja is lesz, tradíciót csinálunk idei rendezvényünkből! Hiszen ebben benne volt a vidámság, az élet, a munka, a hagyomány és az ünnep. Benne voltunk Mi! Az összefogásunk! Benne volt 200-300 ember velünk együtt egész nap. Benne volt szívünk, lelkünk. Benne volt  az utca,a falu és a község. Benne volt imádságunk. Benne voltunk, és ez most bennünk él! Köszönet mindenkinek!”
    Beszélgetésünk közben meséltek megannyi egyéni élményt, melyet papírra vetni nehéz annak, aki nem élte át, habár amíg hallgattam őket, úgy éreztem, menni fog. Annak a szombatnak az élményeit a résztvevő tudja igazából továbbadni! Próbálja ki, kedves Olvasó! Találkozzunk jövőre a kukoricatörő-fosztó verseny helyszínén!
    P.S.: Kedvcsinálónak addig is mellékelek néhány képet az idei eseményről (a Tarka oldalon).

Lajkó Szilvia