Táskaszentelés Adán
Ki szeretne a mennyországba jutni?

    A táskaszentelés 2009. szeptember 24-én, Szent Gellért napján történt az adai Szentháromság templomban. Hogy miért éppen ezen a napon? Ahogy a pravoszláv egyház Szent Szávát az iskola védszentjévé tette, nekünk katolikus keresztényeknek ugyancsak lehetőségünk volt az iskola védnökévé egy arra méltó püspököt tenni Szent Gellért személyében.
    Ki is volt ez a püspök?
    Szent Gellért 980 körül született egy velencei patrícius családban. Bencés szerzetes lett és ebben a minőségben a Szent Földre indult, de Záránál hajótörést szenvedtek. A pannonhalmi apát rábeszélésére Magyarországba jött. Hat évet remetéskedett a Bakonyban és csak István király kérésére hagyta abba a remeteéletet. A király udvarába fogadta és megbízta a Csanádi Püspökség vezetésével. Ezen kívül fia, Imre herceg nevelésével is megbízta. István király 1038-ban halt meg és utána a pogány magyarok lázadást szítottak. Vatha pogány csapatai Gellért püspököt is elfogták, és 1046. szeptember 24-én, a később róla elnevezett hegyről letaszították a szakadékba. 1083-ban szentté avatták.

    Hogyan is történt az idei táskaszentelés?
    Már 20 perccel dél előtt kezdtek érkezni a diákok a templomba. Negyed óra alatt az egész templom megtelt diáksereggel, valamint az őket vezető, vagy kísérő pedagógusokkal. Nyolcszázan voltak. Én még ennyi gyermeket együtt nem láttam, főleg a templomban nem!
    Délben megjelent a plébános atya is, mire a zsivajt csend váltotta fel. Az atya beszédet intézett a diákokhoz, olyan hangnemben, hogy azt az elsősök is megérthették. Utána kérdéseket tett fel, amikre a gyermekek előszóval vagy kézfelemeléssel válaszoltak. Ekkor hangzott el a következő kérdés is:
    – Ki akar közületek a mennyországba jutni?
    A magasba nem 800, hanem 1600 kéz emelkedett. Utána a gyermekek a táskákat az ölükbe tették és megkezdődött a táskaszentelés. Az atya az egyik oldalon ment és szentelte a táskákat, visszajövet pedig a másik oldalon. A gyermekek ezt komolyan vették, mert érezték, hogy nem mindennapi eseményről van szó. Akik a pad túlsó végén ültek, felálltak, és magasba tartották a táskáikat, hogy az övéké is kapjon a szentelt vízből.
    Mondhatom, hogy a diákseregen, valamint az őket vezető pedagógusokon különös élmény vett erőt, ami a szívük mélyéig hatolt. Utána minden osztály kapott ajándékot. Így fejeződött be a táskaszentelés az adai templomban. Remélem ez máshol is, a többi templomban is követendő példa lesz!
    Köszönet érte, az ötletért, a plébános atyának, Szauer Miklósnak, hogy már, sorrendben a harmadik évben megtartotta ezt a kimagasló cselekedetet. Köszönet jár annak a 800, csillogó szemű gyermeknek is. Külön köszönetet mondok a tantestület tagjainak, akik megértették az idő szavát! Ismerik a magyar történelmet és tudják, mi is történt 1000 körül és az azt megelőző időszakban. A magyarok előtt a Kárpát-medencében éltek a kunok, az avarok, a dákok, a besenyők és itt mind beolvadtak, elveszelődtek, mint nemzet megszűntek. István király előtt ez jó példa és tanulság volt, ezért a Kárpát-medence minden lakójával, a magyarokkal és az itt élő népekkel felvetette a keresztény hitet. Ezzel az országát a nyugati civilizációhoz csatolta. Ennek köszönhetjük a fennmaradásunkat. Mert ha István királyunk másként cselekedett volna, szeptember 24-én Adán nem lett volna táskaszentelés! Ki tudja, milyen nyelven beszélnének ma a Kárpát-medencében?
    Tisztelt tanári kar! Tanítsák és neveljék gyermekeinket és unokáinkat, nemcsak ezt a 800 gyermeket, hanem az utánuk következőket is. Úgy neveljék őket, hogy olyanok legyenek, mint a csíki fenyő, amelyik a viharban inkább kettétörik, de meg nem hajlik! Akkor bízhatunk abban, hogy még 1000 év múlva is lesz táskaszentelés az adai Szentháromság templomban. A jövő nemzedékek az önök kezében vannak. Biztatást ígér az a 800 ragyogó szempár is, akik a templomban voltak. Bízok abban, hogy a közeli, vagy a távoli jövőben ez a létszám csak növekedni fog.

Id. Török Máté