Teológiai gondolatok
Vallás, vallásosság, hit

    Amióta ember él a földön, azóta létezik vallás, vallásosság és hit.
    Aquinói Szt. Tamás meghatározásával élve elmondhatjuk, hogy „a vallás nem más mint az ember tudatos és pozitív viszonyulása Istenhez, mely rítusokban és szimbólumokban, külön nyelvezetben jut kifejezésre. „
    A vallásosság emberi magatartás egy adott társadalmi megnyilvánulásban. Így másként vallásos az ember a messzi múltban, az ó-és középkorban, az új vagy posztmodern korban.
    A hit mélységes kapcsolat Istennel. Személyes cselekedet, válasz Isten hívására. A hit út, amelyen állandóan haladnunk és kibontakoznunk kell. 
    Az érett hit és vallásosság mindent átfog, átitat, nem egészít ki valamit. Kiterjed az ember minden mozzanatára, tetteire, gondolataira, érzelmeire és tudására. Ez a vallásosság nem függ a környezettől, semmi sem kényszeríti ki, nem függ mások véleményétől, tetszésétől vagy nem tetszésétől, társadalmi vagy politikai hatástól. Az ilyen vallásosság jellemzője a tolerancia, a másikkal való párbeszéd, a másik elfogadása, a „szent” és „igaz” jelenlétének felisme-rése a másik vallásban, a felebarát szeretete, a segítőkészség, az elmélyült személyi kapcsolatok. Az ilyen ember fáradhatatlanul keresi a hit még mélyebb és teljesebb átélését, keresi benne a mélyebb ismeretet és tudást. Ahogyan Szt. Ágoston mondta: „Hiszek, hogy értsek, értek, hogy higgyek!”.       
    A vallási fejlődés szintjét az istenkép „minősége” jelzi. Így más Isten–képe van a kisgyermeknek, más a serdülőnek és más a felnőttnek.
    Sajnos sok embernél a „torz” Isten-kép jelenlétével találkozunk, ami gyakran vezet fundamentalizmushoz, szekták megjelenéséhez. Az ilyen ember istene szigorú bíró, aki folyton fenyegetőzik, üzenget, aki sértődékeny és állandóan büntet. Ez a fajta Isten-kép végtelenül távol áll a Biblia irgalmas, szerető, megbocsátó Istenétől, akit maga az Úr Jézus mutatott be.
    Persze, nem szabad ítélkeznünk az ilyen emberek felett (hisz ez nem a mi dolgunk), inkább azon kell igyekeznünk, hogy ne essünk mi is hasonló csapdába!
    Végezetül tegyük fel a manapság oly sokak által megfogalmazott kérdést: mire való a hit?
    Olyan ez, mintha azt kérdeznék: mire lehet a hitet használni, lehet-e jobb álláshoz, nagyobb bevételhez jutni általa?
    Ilyen szemszögből nézve, nyugodtan mondhatjuk, hogy a hit semmire sem való. Általa ugyanis nem gazdagszunk meg, de még a lelkiismeretünket sem nyugtatjuk meg.
    Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a hit párbeszéd a legszemélyesebb Személlyel. Állandó úton levés a Tökéletes felé.
    A hit „igen”-t mondás az egész életre. Aki hisz, új ember lesz. Ennek az új embernek pedig az a feladata, hogy érett, igaz hitéről tanúskodjon a világban.

Morvai Matild